Reggel hangos gyereksírásra keltünk. Nagyon furcsa volt így ébredni de majd megszokjuk. Amint kipattant a szemem kiugrottam az ágyból és szaladtam a gyerekszobába. Amikor odaértem gyorsan kivettem a kiságyból Roset és elkezdtem ringatni. Egyből abbahagyta a sírást így leültem a szobában lévő hintaszékre és egyenletesen kezdtem el hintázni. Ahogy néztem a kis Rose arcát megállapítottam hogy óriásit nőtt. már olyan volt mint egy másfél hónapos kisbaba. Az orvosnak igaza volt tényleg nagyon gyorsan nő. Amint így tanulmányoztam Niall lépett be a szobába egy cumis üveggel. Oda akarta adni ne én fölálltam.
-Ülj le te és etesd meg. Meglátod nagyon nagy élmény lesz-mosolyogtam rá. Leült és én a kezébe adtam a kis Roset. Ösztönösen jól tartotta és elkezdte etetni. Nagyon aranyosak voltak. Amíg etette én csak álltam és néztem őket. Amikor befejezték Niall fölállta és a cumisüveggel és Roseval a kezében kisétált a szobából. Nem tudtam mire készül így csak követtem. Lement az lépcsőn és bement a konyhába lerakta a cumisüveget a pultra majd átment a nappaliba. Leült a szőnyegre és Roset lerakta maga elé. Nagyon aranyos volt ahogy ott kúszott-mászott. El sem hittem hogy ilyen nagyot nőtt mind testileg mind agyilag. Amíg Niall eljátszott Roseval addig én az ajtófélfát támasztottam és figyeltem őket. Kb 10 perc múlva én is odaültem Niall bal oldalára. Amint odaültem a szerelmem rám nézett, kinyújtotta a bal kezét a hátam mögött, megfogta a bal vállam és közel húzott magához egy érzéki csókra. Nem volt fél perc de ennyi idő pont elég volt. Amikor vége lett és eltávolodtunk egymástól én ráhajtottam a fejem Niall vállára és figyeltük ahogy Rose mindent fölfedez. Még egy darabig néztük mikor elkezdett csörögni a telefonom az emeleten. Még szerencse hogy a kedvenc számom van beállítva csengőhangnak mit bárhol bármikor meghallok. Fölpattantam Niall mellől és fölrohantam az emeletre. A lépcsőket kettesével szedtem így szerencsésen fölértem mielőtt elhallgatott volna. Amikor elemeltem a telefonom az éjjeliszekrényről Louis képe villogott a képernyőn így benyomtam.
-Szia-köszöntem vidáman.
-Szia. Nincs kedvetek ma délután átjönni hozzám egy kis pizzázásra Roseval?
-De miért is ne?! Mikorra menjünk?
-4?
-Tökéletes. Akkor négyre ott leszünk. Szia!
-Szia!
Köszöntünk el és én leszaladtam úgy a telefonommal a kezemben Niallhoz.
-Képzeld!
-Mit képzeljek?-kérdezte mosolyogva
-Dél után 4 re megyünk Louishoz pizzázni és elvisszük Roset is megmutatni.-mondtam lelkesen
-De jó. Akkor...-ránézett az órára ami a falon volt-...van még egy csomó időnk addig ugyan is még csak 8 óra.-erre a kijelentésére elborzadtam. Hogy lehet az hogy még csak 8 óra????? Na mind egy.
-Rendben akkor én elmegyek készülődni. Te addig eljátszol még Roseval?
-Persze menj csak.-mondta kedvesen mosolyogva.
Fölszaladtam az emeletre a hálóban a szekrényből kivettem egy Baglyos hosszú ujjút egy krémszínű csőgatyát. Magamhoz vettem még a fehérneműket és bementem a fürdőbe. Szép nyugodtan lezuhanyoztam megtörölköztem, fölöltöztem, fogat mostam majd lementem Niallhoz a nappaliba
-Mehetsz én addig elrendezem Roset.
Elindult fölfelé én felvettem Roset a nyakamba és elindultam utána. Amikor fölértem Niall már bement a fürdőbe. Én a gyerekszoba felé vettem az irányt. Gyorsan kicseréltem Rose pelusát majd fölöltöztettem. Adtam rá egy kis cicanadrágot és egy kötött pulcsit. Természetesen kis inget is adtam a pulcsi alá mert elég hűvös volt kinn. Amint ezt befejeztem karok ölelték át a derekam. Az illető meleg lehelete csikizte a nyakamat így hátrafordultam. Niall egy gyors de érzéki csókot hintett a számra.
-Játszunk addig Roseval kinn a falevelekben amíg nincs ebéd?
-De szerintem kivihetnénk. De akkor már a parkba vigyük.
-Rendben hozom a babakocsi és indulhatunk.-mondta majd adott egy puszit és eltűnt az ajtóban.
*A sétálás után*
Amikor visszaértünk már jócskán elmúlt dél. Fél 2 körül járt az idő. Gyorsan megetettem Roset majd beraktam a járókába had játszon amíg mi ebédelünk.
-Mi az ebéd?-kérdezte Niall.
-Hát most gyorsan kifőzök tésztát és akkor sajtos tejfölös tészta lesz.
-Hmmm az fincsi.
Amíg főtt a tészta néztem ahogy Niall játszik a kicsivel. Nagyon aranyosak voltak. Amikor elkészült a tészta szóltam Niallnak és megebédeltünk. Mire észbe kaptunk már fél 4 volt így indulni kellett.
fölöltöztünk beszálltunk a kocsiba. Roset bekötöttük hátul a gyerekhordozóval együtt. Mire daértünk pont 4 lett. Kiszálltunk, Kivettük Roset és elindultunk az ajtóhoz. A szerelmem csöngetett és már nyílt is az ajtó.
-Sziasztok!-köszöntött minket Lou
-Szia!-válaszoltuk egyszerre mire elnevettük magunkat. A kicsi is felnevetett mire Lou odahajolt hozzá és "beszélgetni" kezdtek.
-Gyertek beljebb- állt arrébb az ajtóból
Bementünk és leültünk a kanapéra. Roset kivettem a hordozóból és Niall ölébe ültettem. Lou odajött majd megszólalt.
-Játszhatok vele?
-Persze-mondta Niall majd átnyújtotta neki a kicsit.
Amikor Lou megfogta Rose felnevetett. Nagyon aranyos volt. Lerakta a szőnyegre és odatérdelt elé. Nagyon cukin eljátszott vele. Ráhajtottam a fejem Niall vállára és csak néztem őket. Egyszer csak Louis felénk fordult
-Kértek valamit enni vagy inni?
-Igen én kérek inni. Adsz egy poharat?-Felelt rá Niall egyből.
-Persze, gyere. És te Lucy?
-Én nem köszönöm.
-Rendben.
Kimentek a konyhába én addig leültem játszani Roseval. Szerencsére elhoztam Rose kedvenc plüssmaciját így azzal báboztam neki. Egyszer csak úgy éreztem mint ha figyelnének. Hátrafordultam és láttam ahogy a két srác áhitattal nézi az én bábozásom. Mindegyiknek egy-egy pohár volt a kezében. Niall leült a Kannapéra, Lou pedig mellém térdelt és elkérte a macit. Odaadtam neki és ő is nekiállt bábozni. Rosenak nagyon tetszett az emberváltás. Egy darabig néztem ahogy játszanak aztán megkérdeztem hogy hol a mosdó. Miután megkaptam a választ elmenem. Elvégeztem a dolgom kezet mostam majd amikor indultam volna kifelé hangos ordítás ütötte meg a fülemet.
-LUCY, LUCY, LUCY, LUCY...
Erre mind az őrült rohantam le a lépcsőn ugyanis a WC az emeleten volt. Út közben félreléptem és kiment a térdem de akkor ott semmi sem érdekelt. Amint leértem gyorsan körülnéztem és ekkor Niall örömében ordítva Rose ra mutatott
-ROSE KÉT LÁBRA ÁLLT!!!!!
-URAM ISTEN!-mondtam és gyorsan odaszaladtam Rosehoz akinek Lou fogta a kezét miközben állt. Le akartam térdelni de amit a térdem behajlítottam belenyilallt a fájdalom ezzel elrontva a pillanatot és én fájdalmasan a földre estem. Niall odaszaladt hozzám és aggódó tekintettel megkérdezte hogy mi a baj én fájdalmasan kinyögtem azt hogy a "térdem" de többre nem futotta. Niall gyorsan odanyúlt és megtapogatta óvatosan majd megállapította hogy földagadt és hogy le kéne jegelni. Ekkor Lou fölugrott és elszalad a konyhába. Nem sokkal később visszatért egy zacskó fagyasztott zöldséggel amit betekert konyharuhába. Niall fölsegítet a kanapéra fölraktam a lábam és ráraktuk a jeget. Egyből jobb lett. Ekkor a kezemen egy kis tapintást éreztem majd mikor odanéztem láttam hogy Rose az és ott áll a kanapé mellett majd egy nagyon meglepő dolgot tett. "Ana"mondta mire mind a hárman odanéztünk elcsodálkozva. Erre még egyszer elismételte ekkorra már Niall föloldódott a sokk alól és boldogan kapta fel Roset. Nagyon aranyos volt ahogy ott tartotta. Még egy pár percig beszélgettünk majd elköszöntünk Louistól és hazamentünk. Gyorsan megetette Niall Roset majd odasegített a konyhaasztaloz és megvacsoráztunk. Niall megfürdette Roset és lefektette aludni. Segített nekem i lezuhanyozni mert eléggé fájt a térdem majd ő is lezuhanyozott. Lefeküdtünk aludni. Az oldalamra fordultam Nininek háttal és Ő a karját a derekamra helyezte így átölelve engem.
Még adott egy jó éjt csókot és álomba szenderültünk.
2014. november 19., szerda
2014. október 1., szerda
Chapter 9.
A nap úgy indult mint egy szokásos napnak kell indulnia. Reggel amikor fölkeltem Niall már nem volt mellettem mint általában. Fél 10 volt. Gondoltam épp itt az ideje hogy lemenjek reggelizni így elindultam lefelé a konyhába. Ám amikor körülbelül a lépcsők felénél tartottam óriási fájdalmat éreztem a hasamban mire fölordítottam. Erre Niall rögtön ott termett, meg támogatott és lefektetett a kanapéra. Egy kicsit kezdett enyhülni a fájdalom mire még egyszer bekövetkezett az előbbi jelenet csak most sokkal erősebben. Niall egyből hívta a mentőket. Gyorsan kiértek de nekem így is egy örökké valóságnak tűnt. Niall egész idő alatt szorította a kezem és aggódó pillantással nézett rám. Amíg a mentők kiértek még 3x éreztem ugyan azt a fájdalmat és mindig egyre erősebben... Aztán meghallottuk a mentő szirénáját mire egy kicsit felsóhajtottunk. Niall fölállt mellőlem és kinyitotta az ajtót. A mentősök gyorsan bejöttek és hordágyra tettek majd betoltak a mentő autóba. Niall ott ült mellettem végig. Mire odaértünk még egyszer belém hasított a fájdalom mire fölordítottam. Beértünk gyorsan egy ultrahang szobába toltak. Ugyan az volt az orvos mint tegnap. Amikor megpillantotta az ultrahang képet teljesen ledöbbent. A baba akkorát nőtt hogy az lehetetlen. Konkrétan akkorára nőtt hogy akár meg is születhetett volna. Ekkor megint éreztem azt az éles fájdalmat amit eddig már 6x és az ultrahangos orvosnő még jobban ledöbbent ha annál jobban lelehet döbbenni ahogy le volt eddig. Ugyanis amit látott az lehetetlen volt. A baba konkrétan belülről belém harapott...ekkor az orvos (aki eddig az ultrahangos mellett állt bejelentette hogy azonnali császárra van szükség! Úgy ahogy voltam toltak tovább a műtőbe. Niallt megállították de többet nem láttam mivel becsukódott a műt ajtaja és az arcomba nyomtak egy maszkit amitől elaludtam.
***
Amikor fölébredtem a fájdalmam megszűnt. Egy kórházi ágyon feküdtem és Niall nem bolt sehol. Ezért mivel nagyon álmos voltam még visszaaludtam.
***
Amikor újra fölébredtem Niall már ott volt. Így meg tudtam kérdezni tőle hogy mik a fejlemények.
-Szia-mondtam kómás fejjel mivel most ébredtem. Erre Niall egyből odakapta a tekintetét felém és odasietett mivel eddig az ablak előtt állt. Oda ült mellém, megfogta a kezem és csak mosolygott.
-Mi történt hogy ilyen vagy? Mármint úgy mosolyogsz mintha a kedvedet nem lehetne elrontani semmivel.
-Egy csodálatos dolog történt- mondta majd egy kis hatásszünet után folytatta.-Apuka lettem a világ legcsodálatosabb lányától-mondta és ha lehetett még nagyobb mosolyra húzta a száját és megölelt.
-Úr isten! Nem mondod hogy túlélte?!?!?!-mondtam boldogan miközben elhúzódtam tőle pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-De igen és lett egy csodálatos kislányunk-mondta-majd a mosoly lekúszott az arcáról egy pillanat alatt mintha egy szomorú dolog jutott volna eszébe hirtelen.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-A lányunk nem egy egyszerű gyerek...sőt nem is ember...hanem vámpír-mondta majd az arcomat fürkészte hogy mi lesz a reakcióm rá. Először azt hittem hogy csak viccel aztán amikor egy idő után láttam az arcán hogy komolyan gondolja a dolgot akkora mosoly terült el az arcomon hogy az nem igaz. Ebben a pillanatban láttam a megnyugvást az arcán. És ő is elmosolyodott.
-Csodálatos kislányunk van és így még különlegesebb-mondtam majd megöleltem.
-Szerintem is. Már csak egy kérdés van mi legyen a neve?-mondta miközben elhúzódott tőlem. Hosszas tárgyalás után a Rose mellett döntöttünk. Nagyon tetszett mind a kettőnknek. A nagy örülést az orvos szakította félbe.
-Látom már fölébredt és tájékozódott.-mondta kedvesen a Doktor úr. Egy kellemes kisugárzású 50 körüli hapsi volt barna hajjal és kék szemmel.
-Igen Doktor úr. Már tájékoztattam mindenről-Mondta a szerelmem mellettem.
-Rendben...de valamit meg kell beszélnem önökkel. Mivel az ön kislányuk vámpír ezért különleges taníttatásban illetve érkeztetésben kell részesülnie. Mivel ez az esemény hogy egy párnak vámpír gyermeke születik igen ritka ezért erre külön nem alapítottak, se iskolákat, se boltokat, se étkeztetőket. Ennek megfelelően az alapvető dolgokra maguknak kell megtanítaniuk őt. Természetesen majd iskolába járhat a többi diákkal együtt de előtte meg kell neki tanítani hogy emberre nem támadunk. Mindig kell hogy maguknál legyen zacskós vér. Tudom elég furcsán hangzik de muszáj. Ilyet bármelyik kórházban kaphatnak csak fel kell mutatniuk egy kártyát amit majd a beszélgetés után oda is adok. A papíron majd a gyermek adatai és az azt bizonyító pecsét hogy vámpír fog szerepelni. A napra nem szabad kiengedni tartós időre akár mennyire is kívánkozik...vagyis de mivel ugyan ezzel a kártyával egy különleges naptejet is kaphatnak amivel kiengedhetik. Nagyon gyorsan fog növekedni a kislány addig amíg el nem éri az óvodás kort. Akkor visszaáll a normálisba. Az iskolába majd mindig átlátszatlan üvegben kell vinnie vért mint más gyerek az innivalót. Nagyon gyors lesz így meg kell amíg kicsi és nem iskolás arra is tanítaniuk hogy hogy tud mozogni illetve futni normális sebességgel. Ha ez nem sikerül akkor óriási előnye lesz az iskolában tesiórán és ez nem lenne jó. Na szóval körül belül ennyi lenne. Ha bármilyen kérdésük lenne még akkor forduljanak hozzám nyugodtan. Itt a telefonszámom-Erre a kezünkbe nyomott egy kis cetlit amire egy szám volt írva.
-Rendben köszönjük-Mondta Niall és kezet fogott vele mi után én is.
-Ha úgy gondolják akkor akár haza is mehetnek és el is vihetik a kicsit
-Rendben akkor mi élnénk is ezzel a lehetőséggel-Mondta mellettem a szerelmem
-Megbeszéltük. Kimegyek készüljenek el én addig szólok a nővéreknek hogy pólyázzák be és rakják egy hordozóba a kicsit és akkor ott találkozunk az újszülött osztályon.
-Rendben köszönjük-mondtuk majd ki ment a teremből. Gyorsan fölkeltem fölöltöztem rendes ruhába, összeszedtem a cuccaim és indultunk az újszülöttekhez. Út közben megálltunk és elkértük a vámpírságot igazoló papírt majd mentünk tovább. Amikor odaértünk bementünk egy irodába ahol a doktor már ott ült.
-Ó szóval ideértek? Akkor már adom is a babát.-erre bólintottunk és az orvos egy hátsó ajtón kiment. Amikor visszajött egy babahordozó volt a kezébe. Odajött hozzánk és odaadta nekem. Amint belenéztem egy kis angyalt láttam és egyből tudtam hogy tökéletesen illik rá a Rose név. Amíg én a lányunkban gyönyörködtem addig Niall aláírt valami papírokat aztán elköszöntünk majd mentünk. Az autóban hátra bekötöttük a kicsit majd elindultunk. Út közben eszembe jutott hogy szólni kéne Alycenek és Dollynak. Föl is hívtam őket aztán eszembe jutott hogy még nincs gyerekszoba és a többi szükséges holmi. Aggodalmasan néztem Niallra aki még mindig vezetett.
-Niall azt hiszem hogy van egy kis probléma...nincs még gyerekszoba.
-Hú erre nem is gondoltunk...nem tudnád egy kicsit odaadni Roset Alycenak vagy Dollynak? Addíg mi gyorsan bevásárolnánk a szoba úgy is készen áll.
-Rendben akkor szólok nekik.-fölhívtam Dollyt és megbeszéltük hogy egy kicsit figyel Rosera. Elmentünk Dollyhoz már az ajtóban várt minket.
-Gratulálok-mondta majd mindkettőnket megölelt majd átvette a babát. Odaadtam neki a cumis üveget amibe vér volt. Ezt még az orvos adta meg adott még 30 zacskót. Elköszöntünk és egyből a bolt irányába indultunk. Amikor odaértünk és bementünk a bútorboltok jellegzetes illata csapta meg az orrom. Elindultunk a gyerekosztályra és elkezdtünk nézelődni. Nagyon sok szép dolgot találtunk. A tetszésemet végül egy olyan ágy nyerte el ami fölé baldachint lehet szerelni. Megvettük még a pelenkázót és egyéb más csecsebecséket is. Mindent kifizettünk és bepakoltuk a kocsiba. Hazamentünk gyorsan összeraktuk és berendeztük a szobát. Nagyon szép lett még én is ellaktam volna benne. A szoba a háló mellett volt. Egy régi raktárszobát alakítottunk át. Gyorsan elmentünk Rose ért és hazavittük. Beraktuk az etetőszékébe ami a konyhában volt és megetettük. Utána gyorsan lefektettük aludni. Szerencsére gyorsan elaludt így mi is le tudtunk feküdni aludni. Mielőtt lefeküdtünk volna gyorsan még lezuhanyoztunk majd megmostuk a fogunk. Ledőltünk aludni és egyből el is nyomott az álom.
-Szia-mondtam kómás fejjel mivel most ébredtem. Erre Niall egyből odakapta a tekintetét felém és odasietett mivel eddig az ablak előtt állt. Oda ült mellém, megfogta a kezem és csak mosolygott.
-Mi történt hogy ilyen vagy? Mármint úgy mosolyogsz mintha a kedvedet nem lehetne elrontani semmivel.
-Egy csodálatos dolog történt- mondta majd egy kis hatásszünet után folytatta.-Apuka lettem a világ legcsodálatosabb lányától-mondta és ha lehetett még nagyobb mosolyra húzta a száját és megölelt.
-Úr isten! Nem mondod hogy túlélte?!?!?!-mondtam boldogan miközben elhúzódtam tőle pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-De igen és lett egy csodálatos kislányunk-mondta-majd a mosoly lekúszott az arcáról egy pillanat alatt mintha egy szomorú dolog jutott volna eszébe hirtelen.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-A lányunk nem egy egyszerű gyerek...sőt nem is ember...hanem vámpír-mondta majd az arcomat fürkészte hogy mi lesz a reakcióm rá. Először azt hittem hogy csak viccel aztán amikor egy idő után láttam az arcán hogy komolyan gondolja a dolgot akkora mosoly terült el az arcomon hogy az nem igaz. Ebben a pillanatban láttam a megnyugvást az arcán. És ő is elmosolyodott.
-Csodálatos kislányunk van és így még különlegesebb-mondtam majd megöleltem.
-Szerintem is. Már csak egy kérdés van mi legyen a neve?-mondta miközben elhúzódott tőlem. Hosszas tárgyalás után a Rose mellett döntöttünk. Nagyon tetszett mind a kettőnknek. A nagy örülést az orvos szakította félbe.
-Látom már fölébredt és tájékozódott.-mondta kedvesen a Doktor úr. Egy kellemes kisugárzású 50 körüli hapsi volt barna hajjal és kék szemmel.
-Igen Doktor úr. Már tájékoztattam mindenről-Mondta a szerelmem mellettem.
-Rendben...de valamit meg kell beszélnem önökkel. Mivel az ön kislányuk vámpír ezért különleges taníttatásban illetve érkeztetésben kell részesülnie. Mivel ez az esemény hogy egy párnak vámpír gyermeke születik igen ritka ezért erre külön nem alapítottak, se iskolákat, se boltokat, se étkeztetőket. Ennek megfelelően az alapvető dolgokra maguknak kell megtanítaniuk őt. Természetesen majd iskolába járhat a többi diákkal együtt de előtte meg kell neki tanítani hogy emberre nem támadunk. Mindig kell hogy maguknál legyen zacskós vér. Tudom elég furcsán hangzik de muszáj. Ilyet bármelyik kórházban kaphatnak csak fel kell mutatniuk egy kártyát amit majd a beszélgetés után oda is adok. A papíron majd a gyermek adatai és az azt bizonyító pecsét hogy vámpír fog szerepelni. A napra nem szabad kiengedni tartós időre akár mennyire is kívánkozik...vagyis de mivel ugyan ezzel a kártyával egy különleges naptejet is kaphatnak amivel kiengedhetik. Nagyon gyorsan fog növekedni a kislány addig amíg el nem éri az óvodás kort. Akkor visszaáll a normálisba. Az iskolába majd mindig átlátszatlan üvegben kell vinnie vért mint más gyerek az innivalót. Nagyon gyors lesz így meg kell amíg kicsi és nem iskolás arra is tanítaniuk hogy hogy tud mozogni illetve futni normális sebességgel. Ha ez nem sikerül akkor óriási előnye lesz az iskolában tesiórán és ez nem lenne jó. Na szóval körül belül ennyi lenne. Ha bármilyen kérdésük lenne még akkor forduljanak hozzám nyugodtan. Itt a telefonszámom-Erre a kezünkbe nyomott egy kis cetlit amire egy szám volt írva.
-Rendben köszönjük-Mondta Niall és kezet fogott vele mi után én is.
-Ha úgy gondolják akkor akár haza is mehetnek és el is vihetik a kicsit
-Rendben akkor mi élnénk is ezzel a lehetőséggel-Mondta mellettem a szerelmem
-Megbeszéltük. Kimegyek készüljenek el én addig szólok a nővéreknek hogy pólyázzák be és rakják egy hordozóba a kicsit és akkor ott találkozunk az újszülött osztályon.
-Rendben köszönjük-mondtuk majd ki ment a teremből. Gyorsan fölkeltem fölöltöztem rendes ruhába, összeszedtem a cuccaim és indultunk az újszülöttekhez. Út közben megálltunk és elkértük a vámpírságot igazoló papírt majd mentünk tovább. Amikor odaértünk bementünk egy irodába ahol a doktor már ott ült.
-Ó szóval ideértek? Akkor már adom is a babát.-erre bólintottunk és az orvos egy hátsó ajtón kiment. Amikor visszajött egy babahordozó volt a kezébe. Odajött hozzánk és odaadta nekem. Amint belenéztem egy kis angyalt láttam és egyből tudtam hogy tökéletesen illik rá a Rose név. Amíg én a lányunkban gyönyörködtem addig Niall aláírt valami papírokat aztán elköszöntünk majd mentünk. Az autóban hátra bekötöttük a kicsit majd elindultunk. Út közben eszembe jutott hogy szólni kéne Alycenek és Dollynak. Föl is hívtam őket aztán eszembe jutott hogy még nincs gyerekszoba és a többi szükséges holmi. Aggodalmasan néztem Niallra aki még mindig vezetett.
-Niall azt hiszem hogy van egy kis probléma...nincs még gyerekszoba.
-Hú erre nem is gondoltunk...nem tudnád egy kicsit odaadni Roset Alycenak vagy Dollynak? Addíg mi gyorsan bevásárolnánk a szoba úgy is készen áll.
-Rendben akkor szólok nekik.-fölhívtam Dollyt és megbeszéltük hogy egy kicsit figyel Rosera. Elmentünk Dollyhoz már az ajtóban várt minket.
-Gratulálok-mondta majd mindkettőnket megölelt majd átvette a babát. Odaadtam neki a cumis üveget amibe vér volt. Ezt még az orvos adta meg adott még 30 zacskót. Elköszöntünk és egyből a bolt irányába indultunk. Amikor odaértünk és bementünk a bútorboltok jellegzetes illata csapta meg az orrom. Elindultunk a gyerekosztályra és elkezdtünk nézelődni. Nagyon sok szép dolgot találtunk. A tetszésemet végül egy olyan ágy nyerte el ami fölé baldachint lehet szerelni. Megvettük még a pelenkázót és egyéb más csecsebecséket is. Mindent kifizettünk és bepakoltuk a kocsiba. Hazamentünk gyorsan összeraktuk és berendeztük a szobát. Nagyon szép lett még én is ellaktam volna benne. A szoba a háló mellett volt. Egy régi raktárszobát alakítottunk át. Gyorsan elmentünk Rose ért és hazavittük. Beraktuk az etetőszékébe ami a konyhában volt és megetettük. Utána gyorsan lefektettük aludni. Szerencsére gyorsan elaludt így mi is le tudtunk feküdni aludni. Mielőtt lefeküdtünk volna gyorsan még lezuhanyoztunk majd megmostuk a fogunk. Ledőltünk aludni és egyből el is nyomott az álom.
2014. szeptember 21., vasárnap
Közérdekű!
Sziasztok!
Most nem egy új részf hozok hanem azt szeretném közölni veletek hogy mivel 8.-os vagyok ezért tanulás miatt nem igazán tudom hogy mikor fogom hozni a részeket. Előre is bocsánat ha sokáig tart és nem lehet elolvasni az elírásoktól de tabbletről elég nehéz blogolni. De addíg is legyetek rosszak "és sose hagyjon el benneteket a remény" (most a THG fanok nagyon büszkék lennének rám :3)
Puszil: Lua
2014. szeptember 14., vasárnap
Chapter 8.
Reggel arra ébredtem fogy Niall a hasamra tette a macimat. Nagyon aranyos volt mert úgy mosolygott mint egy tejbe tök.
-Jó reggelt-mondta és a macit stabilra igazította
-Neked is-mondtam de még nem is láttam a mosoly attól függetlenül nem maradhatott el.
-Na ma mit akarsz csinálni?-kérdezte érdeklődve
-Hát én arra gondoltam volna hogy áthívom a barátnőimet egy csajos napra és téged meg "átzavarnálak" Louishoz. Nincs valami meccs a TV-ben?-mondtam lelkesen
-De úgy tudom hogy épp valami meccs megy a TV be úgy hogy hagylak hogy a barátnőiddel szétverjétek a házat.-mondta mosolyogva
-Akkor föl kéne keljek hogy fölhívjam őket hogy jöjjenek.-mondtam és már készültem is fölülni de Niall gyengéden visszanyomott.-Mi a baj? -kérdeztem aggódva.
-Semmi csak nem akartam hogy a maci leessen a hasadról és megüsse magát.-mondta mosolyogva
-Te egy nagy gyerek vagy.-mondtam, nyomtam egy csókot az ajkaira, arrébb raktam A macit majd fölálltam.
Fölöltöztem fölvettem a kedvenc ruhám majd hívtam Alycét és Dollyt. Szerencsére mindegyikük ráért így le tudtak jönni délután. Azt mondtam nekik hogy 2 nagy bejelentésem van számukra mire nagyon elkezdtek izgulni hogy mi az. Megpróbálták kiszedni belőlem de én fölkészültem erre ez esetre is így sikerült nem elmondanom. A titok megmarad délutánig. Már alig vártam hogy jöjjenek.
-Segítsek valamit?-ölelte át Niall a derekam hátulról és megcsókolta a nyakam.
-Hát lehet hogy el kéne mennem venni valami nasit nekünk délutánra.-mondtam segítségkérő tekintettel.
-Akkor már indulhatunk is-mondta (eddig észre sem vettem hogy fölöltözött. Egy krémszínű farmer volt rajta, egy piros póló és a fehér deszkás cipője)
Kiment előre és kihozta a kocsit a garázsból.Mire én kiértem már ott volt a ház előtt és csak engem várt. Beültem és elmentünk a bevásárló központba. Tudniillik hogy én imádok vásárolni így általában a bevásárlókocsival a parkolóban gokártozni szoktam és cikázok vele a sorok között (úgy nézek ki mint egy nagyra nőtt kisgyerek). De amikor a szokásos gokartozásomat akartam elvégezni a parkolóban szomorúan tapasztaltam hogy a hasam miatt már nem tudok fölállni a kocsi kerekeit tartó vasra így csak normálisan toltam a kocsit a bejáratig. Niall félúton utolért és föl is tűnt neki hogy szomorú vagyok. Természetesen látta hogy nem gokartoztam és kikövetkeztette hogy a hasam miatt nem. Ezért hogy bánatomat enyhítse megsimogatta a hasam és így szólt:
-Nyugi nemsokára már azon kapod magad hogy a lányunkal együtt fogsz együtt gokartozni. Meglátod sokkal nagyobb élmény lesz. És még az milyen nagy élmény lesz amikor már egyedül fogja csinálni és mi csak nézzük mosolyogva és boldogan emlékszünk vissza arra az időkre mikor még mi csináltuk ezt.-mondta boldogan
-Remélem így lesz. De egy kicsit előre szaladtál- mondtam és barátságosan vállba ütöttem.
Közben beértünk az épületbe. Miközben a polcok között haladtunk a szokásosnál lassabb és unalmasabb tempóban megállapítottam hogy eléggé csúszik a cipőm talpa így gondoltam kipróbálok valami újat. A kosárban már elég sok cucc volt mert a nasin kívül még egy csomó dolog eszünkbe jutott hogy venni kéne így elég nehéz volt a kosár. A sor egyik végén voltunk elkezdtem szaladni a másik fele felé Niall valami zacskós levesnek tanulmányozta a hátoldalát így nem látta mit csinálok. Egyszer csak abba hagytam a szaladást és csak csúsztam a padlón. Mivel a kosár nehéz volt elég sokáig elhúzott. Megállapítottam hogy ez minimum felér a gokartozással így amikor megálltam és megfordultam nagy mosoly terült el az arcomon. S hátam mögött Niall félig mosolygó félig meg fejcsóváló pillantással nézett rám de láttam hogy a mosolygó része nagyobb volt így nyugodtan mentem vissza hozzá. Amikor odaértem csak ennyit mondott: "Te nagy gyerek" de majdnem elnevette magát. Beletette a levest a kosárba és mentünk tovább. Menet közben megállapítottuk hogy mindent megvettünk így a pénztárak felé vettük az irányt. Amikor végeztünk kivittük a cuccokat a kocsihoz és bepakoltunk. A kocsit Niall vitte vissza azzal az ürüggyel hogy üljek le mert ma már eleget szaladgáltam így én beültem a kocsiba és megvártam őt. Hazafelé a rádió halkan szólt és egyszer csak meghallottam a kedvenc együttesem egyik számát. Abban a pillanatban mintha reflex mozdulat lett volna hangosra csavartam és teli torokból kezdtem el énekelni. Niall erre csak mosolygott de az se érdekelt volna ha elborzad így fojtattam az éneklést. Pont hazaértünk mikor vége lett a számnak. Kipakoltunk a kocsiból és bementünk. Gyorsan megebédeltünk. Spenót volt az ebéd meg sült virsli és én jó szokásomhoz híven villával ettem meg. Niall ezt is csak egy mosollyal tudta nyugtázni. Amikor befejeztük elpakoltunk Niall elmosogatott és amikor végzett vele ránéztem az órámra és boldogan állapítottam meg hogy fél óra múlva jönnek a barátaim ugyan is fél 2 volt (biztos a boltban húztam el az időt). Ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Niallal a kanapén ültünk amikor a csöngő ismert hangja szó szerint fölugrasztott. Mentem kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam szó szerint a nyakamba ugrott Alyce mire egy hang szólalt meg mögöttem.
-Csak óvatosan.-mondta Niall mosolyogva mivel tudta hogy Alyce mindig így üdvözöl.
-De miért...?-Távolodott el tőlem Alyce és ekkor meglátta a hasam.-Úr isten gratulálok-ugrott ezúttal Niall nyakába mire a srác majd nem hanyatt esett.
-Szia!-Mondta Dolly szerényen és gyengéden megölelt.
-Neked is szia!-mondtam és én is átöleltem.-De miért nem szóltál nekünk?
-Mert azt akartam hogy amikor jöttök legyen meglepetés-mondtam
-aaaaaaaaa. És mi a másik meglepetés?
-Azt majd megtudjátok később.
Közben Alyce leszállt Niallról. Így odafordultam a szerelmemhez.
-Nem kezdődik még a meccs?-mondtam reménykedve
-De igen. Értem én a célzást-mondta mosolyogva fölvette a kabátját és kiment.
A barátnőim egyből a témára tértek.
-Na mi a másik meglepetés?!?!?!?!?-ordították egyszerre
-Azt majd később elmondom.-Mondtam mosolyogva-Na mivel kezdjük?-Mondtam lelkesen
-Mondjuk....
Mivel egyikőnknek sem jutott eszébe semmi fölmentünk a hálóba és az ágyon ülve beszélgettünk. Egyszer csak Alyce kiszúrta Niall macit.
-Júúúúj ez a maci mennyi könnyet látott tőled-Mondta és mosolyogva magához ölelte.
-Na de mi az a másik titok???????-Kérdezte Dolly már idegesen
-Hát...-mondtam titokzatosan majd előre nyújtottam a kezem.
-Csak nem?????
-Csak de.
-Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-Visított Alyce
-Gratulálok-mondta Dolly de a hangját nem hallottam Alyce visításától így kénytelen voltam szájról olvasni.
-És ki lesz a tanud???-érdeklődött Alyce
-Még nem tudom. Egyenlőre még nem tudok semmit.-mondtam szomorúan.
-Akkor majd mi mindent megszervezünk-Mondta Dolly
-Nagyon köszönöm csajok.-mondtam és egy nagy ölelés közepette nevettünk egy sort.
A nap további része beszélgetéssel, nasizással és mindenféle csajos dologgal telt. Este Mikor a lányok már indulni készültek Niall hazaért a "meccsről". Ez nem volt tőle egy jó gondolat mert amikor belépett az ajtón a csajok szó szerint lerohanták hogy hogy jutott eszébe hogy megkérje a kezem meg hogy hogy jutott eszébe az hogy így kérje meg meg még sok hasonló kérdéssel. Nekem kellett róla lehámoznom a csajokat mert annyira lesokkolódott szegény hogy még mozdulni sem tudott. Amikor végül elmentek Niallal fáradtan ültünk le a kanapéra. Rádőltem a vállára és valami bugyuta rajzfilmet néztünk. Boldogan és nyugodtan néztük mivel még nem tudtuk hogy holnap mi vár ránk.
-Jó reggelt-mondta és a macit stabilra igazította
-Neked is-mondtam de még nem is láttam a mosoly attól függetlenül nem maradhatott el.
-Na ma mit akarsz csinálni?-kérdezte érdeklődve
-Hát én arra gondoltam volna hogy áthívom a barátnőimet egy csajos napra és téged meg "átzavarnálak" Louishoz. Nincs valami meccs a TV-ben?-mondtam lelkesen
-De úgy tudom hogy épp valami meccs megy a TV be úgy hogy hagylak hogy a barátnőiddel szétverjétek a házat.-mondta mosolyogva
-Akkor föl kéne keljek hogy fölhívjam őket hogy jöjjenek.-mondtam és már készültem is fölülni de Niall gyengéden visszanyomott.-Mi a baj? -kérdeztem aggódva.
-Semmi csak nem akartam hogy a maci leessen a hasadról és megüsse magát.-mondta mosolyogva
-Te egy nagy gyerek vagy.-mondtam, nyomtam egy csókot az ajkaira, arrébb raktam A macit majd fölálltam.
Fölöltöztem fölvettem a kedvenc ruhám majd hívtam Alycét és Dollyt. Szerencsére mindegyikük ráért így le tudtak jönni délután. Azt mondtam nekik hogy 2 nagy bejelentésem van számukra mire nagyon elkezdtek izgulni hogy mi az. Megpróbálták kiszedni belőlem de én fölkészültem erre ez esetre is így sikerült nem elmondanom. A titok megmarad délutánig. Már alig vártam hogy jöjjenek.
-Segítsek valamit?-ölelte át Niall a derekam hátulról és megcsókolta a nyakam.
-Hát lehet hogy el kéne mennem venni valami nasit nekünk délutánra.-mondtam segítségkérő tekintettel.
-Akkor már indulhatunk is-mondta (eddig észre sem vettem hogy fölöltözött. Egy krémszínű farmer volt rajta, egy piros póló és a fehér deszkás cipője)
Kiment előre és kihozta a kocsit a garázsból.Mire én kiértem már ott volt a ház előtt és csak engem várt. Beültem és elmentünk a bevásárló központba. Tudniillik hogy én imádok vásárolni így általában a bevásárlókocsival a parkolóban gokártozni szoktam és cikázok vele a sorok között (úgy nézek ki mint egy nagyra nőtt kisgyerek). De amikor a szokásos gokartozásomat akartam elvégezni a parkolóban szomorúan tapasztaltam hogy a hasam miatt már nem tudok fölállni a kocsi kerekeit tartó vasra így csak normálisan toltam a kocsit a bejáratig. Niall félúton utolért és föl is tűnt neki hogy szomorú vagyok. Természetesen látta hogy nem gokartoztam és kikövetkeztette hogy a hasam miatt nem. Ezért hogy bánatomat enyhítse megsimogatta a hasam és így szólt:
-Nyugi nemsokára már azon kapod magad hogy a lányunkal együtt fogsz együtt gokartozni. Meglátod sokkal nagyobb élmény lesz. És még az milyen nagy élmény lesz amikor már egyedül fogja csinálni és mi csak nézzük mosolyogva és boldogan emlékszünk vissza arra az időkre mikor még mi csináltuk ezt.-mondta boldogan
-Remélem így lesz. De egy kicsit előre szaladtál- mondtam és barátságosan vállba ütöttem.
Közben beértünk az épületbe. Miközben a polcok között haladtunk a szokásosnál lassabb és unalmasabb tempóban megállapítottam hogy eléggé csúszik a cipőm talpa így gondoltam kipróbálok valami újat. A kosárban már elég sok cucc volt mert a nasin kívül még egy csomó dolog eszünkbe jutott hogy venni kéne így elég nehéz volt a kosár. A sor egyik végén voltunk elkezdtem szaladni a másik fele felé Niall valami zacskós levesnek tanulmányozta a hátoldalát így nem látta mit csinálok. Egyszer csak abba hagytam a szaladást és csak csúsztam a padlón. Mivel a kosár nehéz volt elég sokáig elhúzott. Megállapítottam hogy ez minimum felér a gokartozással így amikor megálltam és megfordultam nagy mosoly terült el az arcomon. S hátam mögött Niall félig mosolygó félig meg fejcsóváló pillantással nézett rám de láttam hogy a mosolygó része nagyobb volt így nyugodtan mentem vissza hozzá. Amikor odaértem csak ennyit mondott: "Te nagy gyerek" de majdnem elnevette magát. Beletette a levest a kosárba és mentünk tovább. Menet közben megállapítottuk hogy mindent megvettünk így a pénztárak felé vettük az irányt. Amikor végeztünk kivittük a cuccokat a kocsihoz és bepakoltunk. A kocsit Niall vitte vissza azzal az ürüggyel hogy üljek le mert ma már eleget szaladgáltam így én beültem a kocsiba és megvártam őt. Hazafelé a rádió halkan szólt és egyszer csak meghallottam a kedvenc együttesem egyik számát. Abban a pillanatban mintha reflex mozdulat lett volna hangosra csavartam és teli torokból kezdtem el énekelni. Niall erre csak mosolygott de az se érdekelt volna ha elborzad így fojtattam az éneklést. Pont hazaértünk mikor vége lett a számnak. Kipakoltunk a kocsiból és bementünk. Gyorsan megebédeltünk. Spenót volt az ebéd meg sült virsli és én jó szokásomhoz híven villával ettem meg. Niall ezt is csak egy mosollyal tudta nyugtázni. Amikor befejeztük elpakoltunk Niall elmosogatott és amikor végzett vele ránéztem az órámra és boldogan állapítottam meg hogy fél óra múlva jönnek a barátaim ugyan is fél 2 volt (biztos a boltban húztam el az időt). Ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Niallal a kanapén ültünk amikor a csöngő ismert hangja szó szerint fölugrasztott. Mentem kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam szó szerint a nyakamba ugrott Alyce mire egy hang szólalt meg mögöttem.
-Csak óvatosan.-mondta Niall mosolyogva mivel tudta hogy Alyce mindig így üdvözöl.
-De miért...?-Távolodott el tőlem Alyce és ekkor meglátta a hasam.-Úr isten gratulálok-ugrott ezúttal Niall nyakába mire a srác majd nem hanyatt esett.
-Szia!-Mondta Dolly szerényen és gyengéden megölelt.
-Neked is szia!-mondtam és én is átöleltem.-De miért nem szóltál nekünk?
-Mert azt akartam hogy amikor jöttök legyen meglepetés-mondtam
-aaaaaaaaa. És mi a másik meglepetés?
-Azt majd megtudjátok később.
Közben Alyce leszállt Niallról. Így odafordultam a szerelmemhez.
-Nem kezdődik még a meccs?-mondtam reménykedve
-De igen. Értem én a célzást-mondta mosolyogva fölvette a kabátját és kiment.
A barátnőim egyből a témára tértek.
-Na mi a másik meglepetés?!?!?!?!?-ordították egyszerre
-Azt majd később elmondom.-Mondtam mosolyogva-Na mivel kezdjük?-Mondtam lelkesen
-Mondjuk....
Mivel egyikőnknek sem jutott eszébe semmi fölmentünk a hálóba és az ágyon ülve beszélgettünk. Egyszer csak Alyce kiszúrta Niall macit.
-Júúúúj ez a maci mennyi könnyet látott tőled-Mondta és mosolyogva magához ölelte.
-Na de mi az a másik titok???????-Kérdezte Dolly már idegesen
-Hát...-mondtam titokzatosan majd előre nyújtottam a kezem.
-Csak nem?????
-Csak de.
-Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-Visított Alyce
-Gratulálok-mondta Dolly de a hangját nem hallottam Alyce visításától így kénytelen voltam szájról olvasni.
-És ki lesz a tanud???-érdeklődött Alyce
-Még nem tudom. Egyenlőre még nem tudok semmit.-mondtam szomorúan.
-Akkor majd mi mindent megszervezünk-Mondta Dolly
-Nagyon köszönöm csajok.-mondtam és egy nagy ölelés közepette nevettünk egy sort.
A nap további része beszélgetéssel, nasizással és mindenféle csajos dologgal telt. Este Mikor a lányok már indulni készültek Niall hazaért a "meccsről". Ez nem volt tőle egy jó gondolat mert amikor belépett az ajtón a csajok szó szerint lerohanták hogy hogy jutott eszébe hogy megkérje a kezem meg hogy hogy jutott eszébe az hogy így kérje meg meg még sok hasonló kérdéssel. Nekem kellett róla lehámoznom a csajokat mert annyira lesokkolódott szegény hogy még mozdulni sem tudott. Amikor végül elmentek Niallal fáradtan ültünk le a kanapéra. Rádőltem a vállára és valami bugyuta rajzfilmet néztünk. Boldogan és nyugodtan néztük mivel még nem tudtuk hogy holnap mi vár ránk.
2014. szeptember 10., szerda
Chapter 7.
Lucy szemszöge:
Niall annyira megörült a hírnek hogy a derekamnál fogva fölemelt és megpörgetett a levegőben. De az öröme nem vetekedhetett az enyémmel.
-Elújságoljuk Louisnak?-kérdezte még mindig mosolyogva
-Tőlem-mondtam
Beültünk a kocsiba és elmentünk a kórházba. Ott bementünk és nagy boldogan mondtuk Louisnak hogy gyerekünk lesz. Nagyon örült ő is. Nagy meglepetésemre Niall megkérdezte hogy lesz e majd a keresztapja. Ő természetesen igent mondott. Elmentünk hagytuk Louist pihenni.Hazamentünk és leültünk a kanapéra egy kicsit beszélgetni. Majd megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni.
***
Teltek a hónapok és a hasam már szépen kigömbölyödött. Niall eddig a lehető legjobb apuka volt. Mindenben segített és nagyon aranyos volt. Volt amikor beszélt a hasamhoz és volt amikor puszilgatta, de az van a legtöbbet hogy simogatja. Ma lesz az a nap a mikor ultrahangon megmondják hogy fiunk lesz e vagy lányunk. Már nagyon izgulok. 11-re voltunk bejelentve az orvoshoz. Rápillantottam az órámra és ijedten vettem észre hogy már fél 11 van úgy hogy szóltam Niallnak hogy indulni kéne mire bólintott és hozta a kabátom majd rám adta.Ő is fölvette a sajátját és kimentünk a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is. Csöndben ültünk az autóban egész úton, mindegyikőnk nagyon izgult.
Niall szemszöge:
Úr isten nagyon ideges vagyok. Nagyon reménykedem benne hogy lányunk lesz de annak is nagyon örülök ha fiunk. Remélem Lucy nem lesz túl ideges ha nem az lesz amit akart.
Lucy szemszöge:
Végre odaértünk. Niall leparkolt a kocsival a kórház parkolójába majd kiszálltunk és bementünk.A váróban sokan ültek és mi is leültünk. Vagyis csak én mert Niall elment sorszámot húzni. Addig én gyorsan végig néztem a várakozókon. Sokan voltak. A többség a párjával jött de volt olyan is aki egyedül. A korát soknak nem tudtam megállapítani de azt a következtetést vontam le hogy kb. én vagyok a legfiatalabb. Ekkor visszaárt a szerelmem és vigyorogva a kezembe adta a sorszámot. Nem értettem hogy ehhez miért kell annyira mosolyogni de amikor ránéztem a kis papírra rájöttem. A papíron a 69-es szám állt. Erre nem tudtam nem elmosolyodni. Szépen lassan ment előttünk a sor. Amikor ideértünk a 43. számnál tartottak így egy csöppet sokat kellett várni de nem volt baj. Amíg nem kerültünk sorra elütöttük az időt. Niall egy kis füzetet húzott elő a táskájából és két tollat. Az egyiket nekem adta a másikat pedig a bal kezével megfogta és írni kezdett a papírra. Először nem értettem hogy mit csinál de amikor befejezte az írást és nekemadta a kis füzetet megértettem. Ez állt rajta:
-Akarsz levelezni velem? Mint régen a suliban?
Erre önkéntelenül is elmosolyodtam. Hogy jutott eszébe hogy mi most a kórház folyosóján a gyerekünkel a hasammal levelezni fogok vele mint gimiben de annyira nem tűnt rossz ötletnek így visszaírtam neki.
-Persze ha már ilyen szépen megkérdezted. :)
-Oké akkor mondjuk beszéljünk arról amiről a gimiben.
-Arról amiről a gimiben? Miről beszéltünk a gimiben?
-Hát mondjuk arról hogy mit ettél ma reggelire, hogy milyen zenéket hallgatsz...stb.
-Akkor mondom. Ma reggelire vajas pirítóst ettem és ittam hozzá kávét. Te?
-Hó te biztos kíváncsi vagy arra hogy én mit ettem reggelire?
-Persze. Miért ne lennék az?
-Mert az eltart egy jó darabig. :P :D
-Jaaaaaa... Nem baj azért mond el.
-Rendben. Noss akkor ettem egy kis rántottát kenyérrel természetesen, aztán egy kis szalámis kenyeret, meg ittam egy ki kávét. Aztán amikor lejöttél te is reggel akkor még veled ettem egy ki...
Ezt már nem tudta befejezni mert ekkor egy fiatal nő ordította hogy "69" és mi egyből tudtuk hogy mi következünk. Fölpattantunk a székről és az ajtó felé vettük az irányt. Niall közben a füzetet és a tollakat visszarakta a táskába. Bementünk az ajtón és kegy kedves doktornő köszöntött minket.
-Jó napot!-mondta folyton mosolyogva gondolom azért hogy a félelmemet/izgulásomat enyhítse
-Jó napot!- köszöntünk vissza egyszerre Niall-al. Erre a doktornő kuncogott egy kicsit majd megszólalt.
-Feküdjön föl az asztalra és húzza fel a pólóját.
lefeküdtem fölhúztam a pólómat közben Niall az ágy másik oldalán lévő székre leült és megfogta a kezem. A doktornő az ágy Niallal szemben lévő részénél lévő asztalnál ült egy széken. Előtte egy gép és egy monitor volt. Az ő asztala mellett helyezkedett el az aszisztense asztala. Sok papír volt rajta és egy monitor. A doktornő közben egy kis valamire nyomott egy kis átlátszó trutyit amitől valószínűleg jobban csúszott. Ezt az egész trutyis, csúszós valamit a hasamra tette és elkezdte mozgatni. Valamit nagyon erősen nézett a képernyőn majd egyszer csak megállt és ránk nézett. Niall esküszöm idegesebb volt nálam. éreztem ahogy izzadt a tenyere és remegett a keze. Ránéztem és eltátogtam neki egy "nyugi"-t. Rám nézett majd bólintott. Közben a doktornő felénk fordította a monitort és mosolygott. A képen az ultrahang kép volt. Ott láttok a kisbabánk. Nagyon aranyos volt már így. Már csak egy nagyon nagy kérdés volt. FIÚ VAGY LÁNY? Amikor kinéztük magunkat kérdőn néztünk a doktornőre aki megértette hogy mit akarunk.
-Nagyon gratulálok! Kislányuk lesz!!!
Nagyon örültünk mind a ketten. el sem hiszem hogy kislány. Láttam Niallon hogy egy nagy kő esett le a szívéről. Ő is lányt akart. Amikor ki örömködtük magunkat szóltunk az orvosnak hogy ha nincs más akkor mennénk. Mondta hogy rendben, adott egy csomag papírtörlőt amivel letörölhettem a trutyit a hasamról. Amikor ezt megtettem fölültem és lehúztam a pólómat majd fölálltam. Niall már az aszisztens mellett állta és diktálta be a szükséges adatokat. Odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire rám nézett és elmosolyodott. (nem mintha eddig nem mosolygott volna). Amikor végeztünk elköszöntünk és kézen fogva sétáltunk ki a kórházból. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. A kocsiban ránéztem és egy vicc keretében megszólaltam.
-Na mit is ettél reggelire?-mondtam nevetve
-Azt már soha sem fogod megtudni.-mondta szintén nevetve
Mivel nem laktunk távol a kórháztól gyorsan hazaértünk. Leparkolt a kocsival és elindultunk a bejárat elé. Félúton fölkapott és menyasszony pózban vitt egészen a nappaliig. A bejárati ajtót közös erővel tudtuk csak kinyitni. Én kinyitottam a kulccsal ő pedig belökte. A nappaliban letett a kanapéra és elég furcsa módon elém térdelt. Pontosabban fél térdelt valamit gondoltam de abban nem hittem...vagy még is...? Ekkor előhúzott a zsebéből egy kis virágot aminek a végére oda volt kötve egy kis levél és egy kis valami. Odaadta mire én megnéztem. A levélben ez állt: Leszel a feleségem? Ekkor tűnt föl hogy az a valami egy gyűrű volt. Annyira boldog voltam hogy nem hittem el. Niall odanyúl a virághoz és levette róla a gyűrűt.
-Hmmm leszel?-kérdezte egy kicsit félénken. Erre én szó szerint a nyakába ugrottam és már-már sírva mondtam hogy "IGEN". (már amennyire egy térdelő ember nyakába lehet ugrani) Ekkor fölállt a nyakában velem és megölelt. A lábam épp hogy lábujjhegyen leért de az épp elég volt ahhoz hogy ne essek össze. Niall hátranyúlt a nyakához és az ujjamra húzta a gyűrűt. Ezután átölelte a derekam és megpörgetett majd hirtelen letett a földre.
-Mi a baj? -kérdeztem félve
-Nem szabad megszorítani a hasad.-mondta suttogva miközben gyengéden megsimogatta a pocakomat. Erre elmosolyodtam.
-Nyugi biztos megbocsájtja hogy egy kicsit megszorongattad. Végül is most lettem a jegyesed.
-Igen. Biztos.-mondta és megfogta a kezem.-Szerintem menj el fürdeni és aludni én amíg te fürdesz megvacsorázom és utána elmegyek zuhanyozni.
-Rendben-bólintottam és elindultam fölfelé a lépcsőn majd a fürdő felé vettem az irányt. Niall eközben elindult a konyha irányába. Gyorsan lezuhanyoztam, fölvettem a pizsamám és elindultam kifelé. Amint kiléptem Niall jött föl a lépcsőn. Én elmentem a szobánk irányába ő pedig bement a fürdőbe. Gyorsan végzett a vacsorázással gondoltam majd bementem a hálóba. Elhajtottam a szépen elegyengetett takarót és befeküdtem alá. Gyorsan magamhoz öleltem a macimat és hátat fordítottam az ajtónak így szembekerültem Niall részével. Egyszer csak hallottam hogy nyílik az ajtó majd becsukódik. Léptek hangja majd egy halk kuncogás és egy mondat. Lecserélsz a macira? Ettől a mondattól nem tudtam nem nevetni így elvesztettem az alvó ember álcámat. Mire fölnéztem Niall már mellettem feküdt az oldalán szemben velem.
-Dehogy is cseréllek-túrtam szőke tincseibe-csak amíg nélkülöznöm kell téged addig vele pótollak. De nem az igazai. Ja és csak hogy tudd őt is Niallnak hívják.-mutattam a macira.
-Ja így már mindjárt más. De most már itt vagyok és nem kell hogy nélkülözzél. Addig is a következő szolgálatáig ideültetem a név rokonomat.-mondta mosolyogva majd megfogta a macit és odaültette a párnáink találkozásához majd szorosan átölelt. Nagyon jól esett. Így aludtunk el és a maci végig figyelte az álmunkat. Niallnak csak egyet nem mondtam el hogy a macit már gimnázium óta így hívják mióta először megláttam a folyosón.
Niall szemszöge:
Úr isten nagyon ideges vagyok. Nagyon reménykedem benne hogy lányunk lesz de annak is nagyon örülök ha fiunk. Remélem Lucy nem lesz túl ideges ha nem az lesz amit akart.
Lucy szemszöge:
Végre odaértünk. Niall leparkolt a kocsival a kórház parkolójába majd kiszálltunk és bementünk.A váróban sokan ültek és mi is leültünk. Vagyis csak én mert Niall elment sorszámot húzni. Addig én gyorsan végig néztem a várakozókon. Sokan voltak. A többség a párjával jött de volt olyan is aki egyedül. A korát soknak nem tudtam megállapítani de azt a következtetést vontam le hogy kb. én vagyok a legfiatalabb. Ekkor visszaárt a szerelmem és vigyorogva a kezembe adta a sorszámot. Nem értettem hogy ehhez miért kell annyira mosolyogni de amikor ránéztem a kis papírra rájöttem. A papíron a 69-es szám állt. Erre nem tudtam nem elmosolyodni. Szépen lassan ment előttünk a sor. Amikor ideértünk a 43. számnál tartottak így egy csöppet sokat kellett várni de nem volt baj. Amíg nem kerültünk sorra elütöttük az időt. Niall egy kis füzetet húzott elő a táskájából és két tollat. Az egyiket nekem adta a másikat pedig a bal kezével megfogta és írni kezdett a papírra. Először nem értettem hogy mit csinál de amikor befejezte az írást és nekemadta a kis füzetet megértettem. Ez állt rajta:
-Akarsz levelezni velem? Mint régen a suliban?
Erre önkéntelenül is elmosolyodtam. Hogy jutott eszébe hogy mi most a kórház folyosóján a gyerekünkel a hasammal levelezni fogok vele mint gimiben de annyira nem tűnt rossz ötletnek így visszaírtam neki.
-Persze ha már ilyen szépen megkérdezted. :)
-Oké akkor mondjuk beszéljünk arról amiről a gimiben.
-Arról amiről a gimiben? Miről beszéltünk a gimiben?
-Hát mondjuk arról hogy mit ettél ma reggelire, hogy milyen zenéket hallgatsz...stb.
-Akkor mondom. Ma reggelire vajas pirítóst ettem és ittam hozzá kávét. Te?
-Hó te biztos kíváncsi vagy arra hogy én mit ettem reggelire?
-Persze. Miért ne lennék az?
-Mert az eltart egy jó darabig. :P :D
-Jaaaaaa... Nem baj azért mond el.
-Rendben. Noss akkor ettem egy kis rántottát kenyérrel természetesen, aztán egy kis szalámis kenyeret, meg ittam egy ki kávét. Aztán amikor lejöttél te is reggel akkor még veled ettem egy ki...
Ezt már nem tudta befejezni mert ekkor egy fiatal nő ordította hogy "69" és mi egyből tudtuk hogy mi következünk. Fölpattantunk a székről és az ajtó felé vettük az irányt. Niall közben a füzetet és a tollakat visszarakta a táskába. Bementünk az ajtón és kegy kedves doktornő köszöntött minket.
-Jó napot!-mondta folyton mosolyogva gondolom azért hogy a félelmemet/izgulásomat enyhítse
-Jó napot!- köszöntünk vissza egyszerre Niall-al. Erre a doktornő kuncogott egy kicsit majd megszólalt.
-Feküdjön föl az asztalra és húzza fel a pólóját.
lefeküdtem fölhúztam a pólómat közben Niall az ágy másik oldalán lévő székre leült és megfogta a kezem. A doktornő az ágy Niallal szemben lévő részénél lévő asztalnál ült egy széken. Előtte egy gép és egy monitor volt. Az ő asztala mellett helyezkedett el az aszisztense asztala. Sok papír volt rajta és egy monitor. A doktornő közben egy kis valamire nyomott egy kis átlátszó trutyit amitől valószínűleg jobban csúszott. Ezt az egész trutyis, csúszós valamit a hasamra tette és elkezdte mozgatni. Valamit nagyon erősen nézett a képernyőn majd egyszer csak megállt és ránk nézett. Niall esküszöm idegesebb volt nálam. éreztem ahogy izzadt a tenyere és remegett a keze. Ránéztem és eltátogtam neki egy "nyugi"-t. Rám nézett majd bólintott. Közben a doktornő felénk fordította a monitort és mosolygott. A képen az ultrahang kép volt. Ott láttok a kisbabánk. Nagyon aranyos volt már így. Már csak egy nagyon nagy kérdés volt. FIÚ VAGY LÁNY? Amikor kinéztük magunkat kérdőn néztünk a doktornőre aki megértette hogy mit akarunk.
-Nagyon gratulálok! Kislányuk lesz!!!
Nagyon örültünk mind a ketten. el sem hiszem hogy kislány. Láttam Niallon hogy egy nagy kő esett le a szívéről. Ő is lányt akart. Amikor ki örömködtük magunkat szóltunk az orvosnak hogy ha nincs más akkor mennénk. Mondta hogy rendben, adott egy csomag papírtörlőt amivel letörölhettem a trutyit a hasamról. Amikor ezt megtettem fölültem és lehúztam a pólómat majd fölálltam. Niall már az aszisztens mellett állta és diktálta be a szükséges adatokat. Odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire rám nézett és elmosolyodott. (nem mintha eddig nem mosolygott volna). Amikor végeztünk elköszöntünk és kézen fogva sétáltunk ki a kórházból. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. A kocsiban ránéztem és egy vicc keretében megszólaltam.
-Na mit is ettél reggelire?-mondtam nevetve
-Azt már soha sem fogod megtudni.-mondta szintén nevetve
Mivel nem laktunk távol a kórháztól gyorsan hazaértünk. Leparkolt a kocsival és elindultunk a bejárat elé. Félúton fölkapott és menyasszony pózban vitt egészen a nappaliig. A bejárati ajtót közös erővel tudtuk csak kinyitni. Én kinyitottam a kulccsal ő pedig belökte. A nappaliban letett a kanapéra és elég furcsa módon elém térdelt. Pontosabban fél térdelt valamit gondoltam de abban nem hittem...vagy még is...? Ekkor előhúzott a zsebéből egy kis virágot aminek a végére oda volt kötve egy kis levél és egy kis valami. Odaadta mire én megnéztem. A levélben ez állt: Leszel a feleségem? Ekkor tűnt föl hogy az a valami egy gyűrű volt. Annyira boldog voltam hogy nem hittem el. Niall odanyúl a virághoz és levette róla a gyűrűt.
-Hmmm leszel?-kérdezte egy kicsit félénken. Erre én szó szerint a nyakába ugrottam és már-már sírva mondtam hogy "IGEN". (már amennyire egy térdelő ember nyakába lehet ugrani) Ekkor fölállt a nyakában velem és megölelt. A lábam épp hogy lábujjhegyen leért de az épp elég volt ahhoz hogy ne essek össze. Niall hátranyúlt a nyakához és az ujjamra húzta a gyűrűt. Ezután átölelte a derekam és megpörgetett majd hirtelen letett a földre.
-Mi a baj? -kérdeztem félve
-Nem szabad megszorítani a hasad.-mondta suttogva miközben gyengéden megsimogatta a pocakomat. Erre elmosolyodtam.
-Nyugi biztos megbocsájtja hogy egy kicsit megszorongattad. Végül is most lettem a jegyesed.
-Igen. Biztos.-mondta és megfogta a kezem.-Szerintem menj el fürdeni és aludni én amíg te fürdesz megvacsorázom és utána elmegyek zuhanyozni.
-Rendben-bólintottam és elindultam fölfelé a lépcsőn majd a fürdő felé vettem az irányt. Niall eközben elindult a konyha irányába. Gyorsan lezuhanyoztam, fölvettem a pizsamám és elindultam kifelé. Amint kiléptem Niall jött föl a lépcsőn. Én elmentem a szobánk irányába ő pedig bement a fürdőbe. Gyorsan végzett a vacsorázással gondoltam majd bementem a hálóba. Elhajtottam a szépen elegyengetett takarót és befeküdtem alá. Gyorsan magamhoz öleltem a macimat és hátat fordítottam az ajtónak így szembekerültem Niall részével. Egyszer csak hallottam hogy nyílik az ajtó majd becsukódik. Léptek hangja majd egy halk kuncogás és egy mondat. Lecserélsz a macira? Ettől a mondattól nem tudtam nem nevetni így elvesztettem az alvó ember álcámat. Mire fölnéztem Niall már mellettem feküdt az oldalán szemben velem.
-Dehogy is cseréllek-túrtam szőke tincseibe-csak amíg nélkülöznöm kell téged addig vele pótollak. De nem az igazai. Ja és csak hogy tudd őt is Niallnak hívják.-mutattam a macira.
-Ja így már mindjárt más. De most már itt vagyok és nem kell hogy nélkülözzél. Addig is a következő szolgálatáig ideültetem a név rokonomat.-mondta mosolyogva majd megfogta a macit és odaültette a párnáink találkozásához majd szorosan átölelt. Nagyon jól esett. Így aludtunk el és a maci végig figyelte az álmunkat. Niallnak csak egyet nem mondtam el hogy a macit már gimnázium óta így hívják mióta először megláttam a folyosón.
2014. szeptember 1., hétfő
Dij
Köszönöm a díjat Sarah Daylor -nak!
A válaszok rá:
6. EGY NAGYON FONTOS KÉRDÉS: Szereted a(z) One Directiont?
7. Messze laksz a sulitól?
8. Mi a kedvenc tantárgyad?
9. Van visszatérő hülyeséged?
10. Van kedvenc képed magadról?
11. Hogy jött a blogodnak az ötlete?
Akiknek küldeném ezt a díjat:Horan Gergő
Eleanor Calder
Szabályok:
- Írd ki kitől van!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább 11 embernek!
A 11 dolog rólam:
1. Színváltós hajam van (elől szőke alul vörös egyébként meg barna)
2. A zene a mindenem. Imádok zenét hallgatni. Ha egy nap nem hallgatok zenét akkor este már hiányérzetem van.
3. Nép táncolok (elvileg elég ügyesen gyakorlatilag nem tudom)
4. Szeretnék megtanulni gitározni és dobolni.
5. Elvileg jó a hangom.
6. Nagyon szeretek énekelni.
7. Voltam énekversenyen.
8. 8.-os vagyok (ha már ez a 8. pont XD)
1. Színváltós hajam van (elől szőke alul vörös egyébként meg barna)
2. A zene a mindenem. Imádok zenét hallgatni. Ha egy nap nem hallgatok zenét akkor este már hiányérzetem van.
3. Nép táncolok (elvileg elég ügyesen gyakorlatilag nem tudom)
4. Szeretnék megtanulni gitározni és dobolni.
5. Elvileg jó a hangom.
6. Nagyon szeretek énekelni.
7. Voltam énekversenyen.
8. 8.-os vagyok (ha már ez a 8. pont XD)
9. A kedvenc tantárgyam a Kémia de a matekot is nagyon szeretem.
10. Nagyon utálok olvasni.
11. Nagyon szeretek képeket szerkeszteni és azt mondják hogy amiket csinálok azok szépek.
10. Nagyon utálok olvasni.
11. Nagyon szeretek képeket szerkeszteni és azt mondják hogy amiket csinálok azok szépek.
Sári kérdései:
1. Mióta blogolsz?
2. Van mottód? Ha igen mi?
3. Milyen zenéket szeretsz hallgatni?
4.Mi a kedvenc könyved?
5. Mozi vagy színház?
6. Mennyire követed a divatot?
7. Mi volt a kedvenc kis kori meséd?
8. Miért kezdtél el blogolni?
9. Honnan merítesz ihletet?
10. Mit néztél meg legutóbb moziban?
11. Mi a kedvenc tantárgyad?
A válaszok rá:
1. Júniusban kezdtem a blogolást.
2. Nem hiszem hogy lenne. Legalábbis én nem tudok róla. :D
3. Természetesen One Direction-t és mellette még Little Mix-et.
4. Maros Edit: Hüvösvölgyi Suli (nem nem SzJG utánzat mint ahogy azt sokan állítják, ha jól tudom előbb is készült az SzJG-nél)
5. Mozi.
6. Nem nagyon de azért próbálkozom.
7. Kis vakond
8. Mert már az ihlettől nem tudtam aludni.
2. Nem hiszem hogy lenne. Legalábbis én nem tudok róla. :D
3. Természetesen One Direction-t és mellette még Little Mix-et.
4. Maros Edit: Hüvösvölgyi Suli (nem nem SzJG utánzat mint ahogy azt sokan állítják, ha jól tudom előbb is készült az SzJG-nél)
5. Mozi.
6. Nem nagyon de azért próbálkozom.
7. Kis vakond
8. Mert már az ihlettől nem tudtam aludni.
9. Csak úgy jön. De ha valami folytán még sem lenne akkor 1D-t hallgatok.
10. Na ez egy nagyon jó kérdés! Nem tudom. Asszem a Rió 2.-t
10. Na ez egy nagyon jó kérdés! Nem tudom. Asszem a Rió 2.-t
11. A KÉMIA :$$$$$
Kérdéseim:
Kérdéseim:
1. Melyik a kedvenc pólód? (mi van rajta, milyen színű ha tudsz küldj róla képet)
2. Mi a kedvenc együttesed?
3. Mi a kedvenc zeneszámod?
3. Mi a kedvenc zeneszámod?
4. Mi a hobbid?
5. Mi a kedvenc filmed/rajzfilmed?6. EGY NAGYON FONTOS KÉRDÉS: Szereted a(z) One Directiont?
7. Messze laksz a sulitól?
8. Mi a kedvenc tantárgyad?
9. Van visszatérő hülyeséged?
10. Van kedvenc képed magadról?
11. Hogy jött a blogodnak az ötlete?
Akiknek küldeném ezt a díjat:Horan Gergő
Eleanor Calder
2014. augusztus 21., csütörtök
Chapter 6.
Mikor fölébredtem egy fehér szobában feküdtem egy ágyon ami a kényelmes és a nagyon szar között állt. Fölültem, ekkor észre vettem hogy infúzió van a jobb kezembe kötve és leesett hogy egy kórházban vagyok. Nem emlékeztem semmire. Se arra hogy miért se arra hogy hogyan kerültem ide. Amikor sikerült fölülnöm akkor vettem észre hogy Niall az ágy mellett egy széken alszik. Nem akartam fölkelteni úgy hogy fölálltam az ágyról fogtam az infúziónak az állványát és elmentem a WC-re (szerencsére volt a szobának saját fürdőszobája). Amikor visszaértem Niall már fönn volt így meg tudtam kérdezni tőle hogy mi is történt.
*** (lásd Niall szemszöge)
Amikor befejezte le voltam döbbenve és az első kérdés ami eszembe jutott az volt hogy hol van Lou? Meg is kérdeztem és azt mondta hogy nem tudja kérdezzem meg az orvost. Így hát fogta ismét az infúziós állványom és kimentem az ápolónőkhöz.
-Jó napot! Jobban van már? Segíthetünk valamit?-kérdezgették kedvesen
-Jó napot! Igen jobban vagyok, köszönöm! Csak azt szeretném megérdeklődni hogy Louis Tomlinsont nem tudják hogy hol találom?
-De az önnel szomszédos szobában fekszik.
-És bemehetnék hozzá?
-Persze! Csak ne maradjon sokáig nagyon gyenge!
-Rendben. Viszlát!
-Viszlát!
Amint elköszöntem egyből a szoba irányába vettem az utamat. Amint beléptem egyből megpillantottam Louist ahogy ott fekszik az ágyon és odasiettem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva
-Neked is jó reggelt!-mondta azzal az érdekes humorával a hangjában.-hogy, hogy meglátogattad "öreg" barátod a szomszéd szobában?-mondta már majdnem nevetve.
-Hát az úgy történt hogy amikor fölébredtem nem tudtam hogy hol vagyok elmentem mosdóba és amikor visszaértem Niall mellettem fölébredt és elmesélte hogy mi történt én nekem pedig egyből az jutott eszembe hogy te vajon hol lehetsz. Így kimentem a nővérekhez megkérdezni és most idejöttem. Amúgy hogy vagy?
-Kösz most jól.
-Na akkor jó. Amúgy hanyadika van?
-29. Miért?-kérdezte kíváncsian.
-Ja csak az érdekelt hogy mióta nem vagyok magamnál. De akkor már 10 napja?
-Igen. Már az orvosok azon voltak hogy lekapcsolnak a gépekről 7 nap után amik addig életben tartottak de Niallnak köszönheted hogy nem tették. Azt mondta hogy még legalább 1 napig hagyják. Meg is tették és megérte. Mivel arra rá fél napra önálló életjeleket mutattál. Így tényleg lekapcsoltak a gépekről de már nem azért mert föladták a reményt hanem azért mert tudták hogy életben maradsz. Tegnap még az oxigén + is levették és már csak infúziót kaptál.
-Aha, és veled mi minden történt ez a 10 nap alatt?
-Velem semmi olyan érdekes mint veled. Még az nap amikor betörtek hozzám és oldalba szúrtak egy késsel behoztak a kórházba veled együtt és elvittek összevarrni a sebet azóta be van kötözne az oldalam és majd holnap szedik ki a varratokat.
-Áááá
Ekkor kopogást hallottunk az ajtó felől mire mind ketten odafordultunk és Niall állt az ajtóban.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondtam hirtelen
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondta Niall és egy nagyot ásított.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondta majd kiment az ajtón
-Noss akkor mit csinálunk addig amíg Niall nem jön vissza?-fordultam oda Louihoz.
-Nem tudom. Mit szólnál hozzá ha kártyáznánk?
-Remek ötlet. De honnan szedsz kártyát?
-Hoztam még akkor amikor 10 napja elhoztak otthonról.
-Áááááá. Noss akkor hol van?
-Ott van a szekrényben.
-Oké-mondtam aztán elővettem a kártyát.
Odaültem az ágyára és kártyáztunk nagyon jó volt. Végül Louis nyert de ez nem is csoda mivel én még sosem kártyáztam.
Niall szemszöge:
-Úr isten mi történt? Lucy! Hallod?...Segítsenek!-az utolsó szót már sírva mondtam ki. És a választ már nem is hallottam. Csak azt láttam hogy két mentős odajön és felkapja egy másik pedig odamegy a mentő autóhoz és rádión beszél valamit majd visszajön. Gyorsan kivitték és lefektették a földre ekkor egy másik mentőautó is megérkezett. Lucyt hordágyra tették majd odajöttek hozzám.
-akar a mentőautóval jönni a kórházba?-kérdezte egy mentős.
Nem tudtam válaszolni úgy hogy bólintottam és beszálltam hátulra. Közben Louist betették a másik mentőbe és szirénázással már mentünk is a kórházba. Egész úton Lucy kezét fogtam de meg sem mozdult és a bőre egyre hidegebb lett. Amikor odaértünk gyorsan kiszedték és engem is betereltek a kórházba. Ott átrakták az egyik szoba egyik ágyára. A szobában csak ő volt több ágy nem is fért volna be. A fal üveg volt így át lehetett látni a másik szobába ahova Louist vitték de nem is hagyták ott sokáig csak átrakták egy ágyra, infúziót adtak neki és már vitték is el. Közben bejött egy orvos és egy nővér a szobába akik valami tappancsokat raktak a mellkasára, + oxigént is kapott és infúziót is adtak neki majd kimentek. Én leültem az ágy mellé egy székre és csak néztem. Egyszer csak valami baj történt mert berohant 2 orvos és egy nővér majd valamit elkezdtek matatni és kiküldtek a szobából úgy hogy nem tudom mi történt. 3/4 órával később kijöttek és mondták hogy most már visszamehetek. Amikor visszamentem borzasztó látvány fogadott. Lucynek az arcára valami borzasztó maszkot raktak és amikor megfogtam a kezét az jég hideg volt úgy hogy kimentem hogy megkérdezzem az orvost hogy mi történt. Amikor utolértem megszólítottam.
-Elnézést!
-Igen?
-Csak azt szeretném megérdeklődni hogy mi történt Lucy Grayel?
-Á a lánnyl a 8-as szobából?
-Igen
-Hát az a helyzet hogy az előbb leállt a szíve és vissza kellett hoznunk de nem sikerült teljesen most per-pillanat a lélegeztető tartja életben mert magától nem képes lélegezni.
ettől úgy le dermedtem és lefehéredtem hogy az orvos megkérdezte hogy jól vagyok e. Erre visszazökkentem a valóságba és a színemet is visszanyertem szép lassan.
-Hát köszönöm!-mondtam, sarkon fordultam és visszamentem Lucyhoz. Amikor visszaértem láttam hogy Louist már visszahoznák és már ébren volt így át mentem hozzá egy kicsit beszélgetni de egy percre sem vettem le Lucyról a szemem ne hogy megint történjen valami.
***
Amikor végeztünk Louisszal ő lefeküdt aludni én pedig visszamentem Lucyhoz. Kb. egy 10 percre rá egy kedves ápolónő jött be a szobába. Megnézte hogy Lucyval minden rendben van e és megkérdezte hogy kérek e egy matracot aludni. Én erre természetesen azt válaszoltam hogy köszönöm nem mert úgy is tudtam hogy nem fogok aludni semmit. Egész éljel fönn voltam és Lucyt figyeltem. A keze mint ha egy kicsit melegedett volna. Reggel átmentem Louishoz beszélgetni és a nap ugyan úgy telt mint az előző. Csak mentek a napok és Lucy még mindig nem mozdult. Már a 8. napra virradtunk és reggel egy orvos jött be azzal hogy lekapcsolják a gépekről. de én nekem sikerült rábeszélnem hogy még ne várjunk estig. Teltek az órák de semmi. Aztán este amikor bejöttek megint az orvosok és már kapcsolták ki a gépeket akkor megmozdult. Az orvosok velem egyszerre nyugodtak meg. Most már tudtuk hogy életben marad. Kapott oxigén + -ot és infúziót meg tappancsokat de a lélegeztetőről levették. Már 8 napja nem aludtam semmit. Az orvosok már kezdenek félteni. 9. nap reggel amikor jött a reggeli rutin vizsgálat mondták hogy most már minden rendben lesz már csak meg kell várnunk azt hogy fölébredjen. Levették a tappancsokat és az oxigén + is csak az infúziót hagyták. Egész nap ott ültem mellette és fogtam a kezét. Éreztem hogy egyre melegebb és már nagyon vártam hogy fölébredjen. Már éjszaka volt amikor úgy éreztem kezdek elálmosodni a 9 napban először de most meg nem akartam elaludni mert tudtam hogy bármelyik pillanatban fölébredhet és nem akartam azt hogy ne legyek fönn. Sajnos ez nem sikerült mert elaludtam. Reggel amikor fölkeltem Lucy nem volt az ágyában nagyon izgultam hogy mi történt vele aztán amikor kijött a fürdőből nagy kő esett le a szívemről, odarohantam megöleltem majd leölt az ágyára én meg visszaültem a székre. Elmeséltem mindent ami történt. Majd azt mondta hogy ki megy egy kicsit sétálni. Én csak bólintottam gondoltam majd visszajön. Láttam hogy oda megy a nővérekhez beszélnek valamit majd bemegy Louihoz. Láttam nagyon jól elbeszélgetnek így csak később mentem be. Amikor odaértem kopogtam az ajtón mire mind a ketten ide néztek.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondta Lucy
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondtam és egy nagyot ásítottam.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondtam és kimentem az ajtón.
Lementem a folyosókon ki a kórhát elé és hívtam egy taxit. Elmentem Louis házához ott parkolt a kocsim. Kiszállta kifizettem majd beültem a kocsiba ás hazamentem. Amikor hazaértem az ajtó nyitva volt gyorsan bementem, körülnéztem a házban de nem találtam senkit. A konyhaasztalon találtam egy cetlit azzal a felirattal hogy "Úgy is megtalállak" elég hátborzongató volt de nem hívtam a rendőröket úgy gondoltam nincs rá szükség. Bementem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Próbáltam elaludni de nem tudtam. Nagyon hiányzott Lucy mellőlem. Ezért visszamentem a kórházba és amikor odaértem Lucy szobájában már rend volt a cuccai sehol. Átmentem Louis szobájába és ott ült az ágyon rendesen föl volt öltözve és a cuccai is össze voltak pakolva.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia!-mondta ide rohant és szorosan megölelt.
-Na mi történt?
-Jött egy orvos, megvizsgált és azt mondta hogy haza mehetek.-mondta mosolyogva
-Ez remek hír-mondtam és egy gyors csókot adtam neki-és veled mi van öreg harcos-fordultam oda Louihoz
-Semmi különös. Azt mondta az orvos hogy én is hamarosan haza mehetek
-Na ez remek hír.
-Akkor megyünk-Érdeklődött Lucy
-Persze már indulhatunk is. Szia Lou majd jövünk látogatni-mondtam majd fogtam Lucy cuccát és kimentünk.
A folyosón elköszöntünk a nővérektől, lementünk pár lépcsőn majd kiléptünk az épületből. Hazafelé Lucy sokat mesélt hpgy mi mindent csináltak Louisszal amíg én nem voltam. Majd hazaértünk leraktuk a cuccait és Lucy elkezdett futni a fürdő felé. Sejtelmem sem volt hogy mi baja ezért amikor kijött meg is kérdeztem.
-Lucy baj van?-kérdeztem aggódva
-Nem nincs csak elrontottam a gyomrom.
-Elrontottad a gyomrod? A kórházban? Az kizárt.-mondtam gyanakodva
-Akkor nem tudom.
-Lehet hogy...
-Lehet hogy...?
-Mikor jött meg neked utoljára?
-Most hogy így mondod késik. Akkor?
-Gyere-mondtam, megfogtam a karját és az autóig húztam.
Beültünk és egyenesen a gyógyszertárhoz mentünk ott Lucy bement vett egy tesztet és hazamentünk. Otthon ő bement a fürdőbe a tesztel és bezárta az ajtót. Én leültem a kanapéra és gondolataimba merültem. "Mi van ha...? És akkor... De ha...?" és még hasonló dolgok jártak a fejemben amikor fordult a kulcs és nyílt az ajtó. Lucy pókerarcal jött ki én abban a pillanatba fölpattantam a kanapéról és elé mentem. Mivel az arcáról nem tudtam leolvasni semmit ezért kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Na mi lett az eredmény?-kérdeztem feszülten
-...............POZITÍV :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D -mondta olyan boldogsággal a hangjában hogy azt nem lehet leírni.
Erre a szóra fölkaptam a derekánál fogva és megpörgettem. Olyan boldog voltam mint még soha. LESZ EGY GYEREKEM!
*** (lásd Niall szemszöge)
Amikor befejezte le voltam döbbenve és az első kérdés ami eszembe jutott az volt hogy hol van Lou? Meg is kérdeztem és azt mondta hogy nem tudja kérdezzem meg az orvost. Így hát fogta ismét az infúziós állványom és kimentem az ápolónőkhöz.
-Jó napot! Jobban van már? Segíthetünk valamit?-kérdezgették kedvesen
-Jó napot! Igen jobban vagyok, köszönöm! Csak azt szeretném megérdeklődni hogy Louis Tomlinsont nem tudják hogy hol találom?
-De az önnel szomszédos szobában fekszik.
-És bemehetnék hozzá?
-Persze! Csak ne maradjon sokáig nagyon gyenge!
-Rendben. Viszlát!
-Viszlát!
Amint elköszöntem egyből a szoba irányába vettem az utamat. Amint beléptem egyből megpillantottam Louist ahogy ott fekszik az ágyon és odasiettem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva
-Neked is jó reggelt!-mondta azzal az érdekes humorával a hangjában.-hogy, hogy meglátogattad "öreg" barátod a szomszéd szobában?-mondta már majdnem nevetve.
-Hát az úgy történt hogy amikor fölébredtem nem tudtam hogy hol vagyok elmentem mosdóba és amikor visszaértem Niall mellettem fölébredt és elmesélte hogy mi történt én nekem pedig egyből az jutott eszembe hogy te vajon hol lehetsz. Így kimentem a nővérekhez megkérdezni és most idejöttem. Amúgy hogy vagy?
-Kösz most jól.
-Na akkor jó. Amúgy hanyadika van?
-29. Miért?-kérdezte kíváncsian.
-Ja csak az érdekelt hogy mióta nem vagyok magamnál. De akkor már 10 napja?
-Igen. Már az orvosok azon voltak hogy lekapcsolnak a gépekről 7 nap után amik addig életben tartottak de Niallnak köszönheted hogy nem tették. Azt mondta hogy még legalább 1 napig hagyják. Meg is tették és megérte. Mivel arra rá fél napra önálló életjeleket mutattál. Így tényleg lekapcsoltak a gépekről de már nem azért mert föladták a reményt hanem azért mert tudták hogy életben maradsz. Tegnap még az oxigén + is levették és már csak infúziót kaptál.
-Aha, és veled mi minden történt ez a 10 nap alatt?
-Velem semmi olyan érdekes mint veled. Még az nap amikor betörtek hozzám és oldalba szúrtak egy késsel behoztak a kórházba veled együtt és elvittek összevarrni a sebet azóta be van kötözne az oldalam és majd holnap szedik ki a varratokat.
-Áááá
Ekkor kopogást hallottunk az ajtó felől mire mind ketten odafordultunk és Niall állt az ajtóban.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondtam hirtelen
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondta Niall és egy nagyot ásított.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondta majd kiment az ajtón
-Noss akkor mit csinálunk addig amíg Niall nem jön vissza?-fordultam oda Louihoz.
-Nem tudom. Mit szólnál hozzá ha kártyáznánk?
-Remek ötlet. De honnan szedsz kártyát?
-Hoztam még akkor amikor 10 napja elhoztak otthonról.
-Áááááá. Noss akkor hol van?
-Ott van a szekrényben.
-Oké-mondtam aztán elővettem a kártyát.
Odaültem az ágyára és kártyáztunk nagyon jó volt. Végül Louis nyert de ez nem is csoda mivel én még sosem kártyáztam.
Niall szemszöge:
-Úr isten mi történt? Lucy! Hallod?...Segítsenek!-az utolsó szót már sírva mondtam ki. És a választ már nem is hallottam. Csak azt láttam hogy két mentős odajön és felkapja egy másik pedig odamegy a mentő autóhoz és rádión beszél valamit majd visszajön. Gyorsan kivitték és lefektették a földre ekkor egy másik mentőautó is megérkezett. Lucyt hordágyra tették majd odajöttek hozzám.
-akar a mentőautóval jönni a kórházba?-kérdezte egy mentős.
Nem tudtam válaszolni úgy hogy bólintottam és beszálltam hátulra. Közben Louist betették a másik mentőbe és szirénázással már mentünk is a kórházba. Egész úton Lucy kezét fogtam de meg sem mozdult és a bőre egyre hidegebb lett. Amikor odaértünk gyorsan kiszedték és engem is betereltek a kórházba. Ott átrakták az egyik szoba egyik ágyára. A szobában csak ő volt több ágy nem is fért volna be. A fal üveg volt így át lehetett látni a másik szobába ahova Louist vitték de nem is hagyták ott sokáig csak átrakták egy ágyra, infúziót adtak neki és már vitték is el. Közben bejött egy orvos és egy nővér a szobába akik valami tappancsokat raktak a mellkasára, + oxigént is kapott és infúziót is adtak neki majd kimentek. Én leültem az ágy mellé egy székre és csak néztem. Egyszer csak valami baj történt mert berohant 2 orvos és egy nővér majd valamit elkezdtek matatni és kiküldtek a szobából úgy hogy nem tudom mi történt. 3/4 órával később kijöttek és mondták hogy most már visszamehetek. Amikor visszamentem borzasztó látvány fogadott. Lucynek az arcára valami borzasztó maszkot raktak és amikor megfogtam a kezét az jég hideg volt úgy hogy kimentem hogy megkérdezzem az orvost hogy mi történt. Amikor utolértem megszólítottam.
-Elnézést!
-Igen?
-Csak azt szeretném megérdeklődni hogy mi történt Lucy Grayel?
-Á a lánnyl a 8-as szobából?
-Igen
-Hát az a helyzet hogy az előbb leállt a szíve és vissza kellett hoznunk de nem sikerült teljesen most per-pillanat a lélegeztető tartja életben mert magától nem képes lélegezni.
ettől úgy le dermedtem és lefehéredtem hogy az orvos megkérdezte hogy jól vagyok e. Erre visszazökkentem a valóságba és a színemet is visszanyertem szép lassan.
-Hát köszönöm!-mondtam, sarkon fordultam és visszamentem Lucyhoz. Amikor visszaértem láttam hogy Louist már visszahoznák és már ébren volt így át mentem hozzá egy kicsit beszélgetni de egy percre sem vettem le Lucyról a szemem ne hogy megint történjen valami.
***
Amikor végeztünk Louisszal ő lefeküdt aludni én pedig visszamentem Lucyhoz. Kb. egy 10 percre rá egy kedves ápolónő jött be a szobába. Megnézte hogy Lucyval minden rendben van e és megkérdezte hogy kérek e egy matracot aludni. Én erre természetesen azt válaszoltam hogy köszönöm nem mert úgy is tudtam hogy nem fogok aludni semmit. Egész éljel fönn voltam és Lucyt figyeltem. A keze mint ha egy kicsit melegedett volna. Reggel átmentem Louishoz beszélgetni és a nap ugyan úgy telt mint az előző. Csak mentek a napok és Lucy még mindig nem mozdult. Már a 8. napra virradtunk és reggel egy orvos jött be azzal hogy lekapcsolják a gépekről. de én nekem sikerült rábeszélnem hogy még ne várjunk estig. Teltek az órák de semmi. Aztán este amikor bejöttek megint az orvosok és már kapcsolták ki a gépeket akkor megmozdult. Az orvosok velem egyszerre nyugodtak meg. Most már tudtuk hogy életben marad. Kapott oxigén + -ot és infúziót meg tappancsokat de a lélegeztetőről levették. Már 8 napja nem aludtam semmit. Az orvosok már kezdenek félteni. 9. nap reggel amikor jött a reggeli rutin vizsgálat mondták hogy most már minden rendben lesz már csak meg kell várnunk azt hogy fölébredjen. Levették a tappancsokat és az oxigén + is csak az infúziót hagyták. Egész nap ott ültem mellette és fogtam a kezét. Éreztem hogy egyre melegebb és már nagyon vártam hogy fölébredjen. Már éjszaka volt amikor úgy éreztem kezdek elálmosodni a 9 napban először de most meg nem akartam elaludni mert tudtam hogy bármelyik pillanatban fölébredhet és nem akartam azt hogy ne legyek fönn. Sajnos ez nem sikerült mert elaludtam. Reggel amikor fölkeltem Lucy nem volt az ágyában nagyon izgultam hogy mi történt vele aztán amikor kijött a fürdőből nagy kő esett le a szívemről, odarohantam megöleltem majd leölt az ágyára én meg visszaültem a székre. Elmeséltem mindent ami történt. Majd azt mondta hogy ki megy egy kicsit sétálni. Én csak bólintottam gondoltam majd visszajön. Láttam hogy oda megy a nővérekhez beszélnek valamit majd bemegy Louihoz. Láttam nagyon jól elbeszélgetnek így csak később mentem be. Amikor odaértem kopogtam az ajtón mire mind a ketten ide néztek.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondta Lucy
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondtam és egy nagyot ásítottam.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondtam és kimentem az ajtón.
Lementem a folyosókon ki a kórhát elé és hívtam egy taxit. Elmentem Louis házához ott parkolt a kocsim. Kiszállta kifizettem majd beültem a kocsiba ás hazamentem. Amikor hazaértem az ajtó nyitva volt gyorsan bementem, körülnéztem a házban de nem találtam senkit. A konyhaasztalon találtam egy cetlit azzal a felirattal hogy "Úgy is megtalállak" elég hátborzongató volt de nem hívtam a rendőröket úgy gondoltam nincs rá szükség. Bementem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Próbáltam elaludni de nem tudtam. Nagyon hiányzott Lucy mellőlem. Ezért visszamentem a kórházba és amikor odaértem Lucy szobájában már rend volt a cuccai sehol. Átmentem Louis szobájába és ott ült az ágyon rendesen föl volt öltözve és a cuccai is össze voltak pakolva.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia!-mondta ide rohant és szorosan megölelt.
-Na mi történt?
-Jött egy orvos, megvizsgált és azt mondta hogy haza mehetek.-mondta mosolyogva
-Ez remek hír-mondtam és egy gyors csókot adtam neki-és veled mi van öreg harcos-fordultam oda Louihoz
-Semmi különös. Azt mondta az orvos hogy én is hamarosan haza mehetek
-Na ez remek hír.
-Akkor megyünk-Érdeklődött Lucy
-Persze már indulhatunk is. Szia Lou majd jövünk látogatni-mondtam majd fogtam Lucy cuccát és kimentünk.
A folyosón elköszöntünk a nővérektől, lementünk pár lépcsőn majd kiléptünk az épületből. Hazafelé Lucy sokat mesélt hpgy mi mindent csináltak Louisszal amíg én nem voltam. Majd hazaértünk leraktuk a cuccait és Lucy elkezdett futni a fürdő felé. Sejtelmem sem volt hogy mi baja ezért amikor kijött meg is kérdeztem.
-Lucy baj van?-kérdeztem aggódva
-Nem nincs csak elrontottam a gyomrom.
-Elrontottad a gyomrod? A kórházban? Az kizárt.-mondtam gyanakodva
-Akkor nem tudom.
-Lehet hogy...
-Lehet hogy...?
-Mikor jött meg neked utoljára?
-Most hogy így mondod késik. Akkor?
-Gyere-mondtam, megfogtam a karját és az autóig húztam.
Beültünk és egyenesen a gyógyszertárhoz mentünk ott Lucy bement vett egy tesztet és hazamentünk. Otthon ő bement a fürdőbe a tesztel és bezárta az ajtót. Én leültem a kanapéra és gondolataimba merültem. "Mi van ha...? És akkor... De ha...?" és még hasonló dolgok jártak a fejemben amikor fordult a kulcs és nyílt az ajtó. Lucy pókerarcal jött ki én abban a pillanatba fölpattantam a kanapéról és elé mentem. Mivel az arcáról nem tudtam leolvasni semmit ezért kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Na mi lett az eredmény?-kérdeztem feszülten
-...............POZITÍV :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D -mondta olyan boldogsággal a hangjában hogy azt nem lehet leírni.
Erre a szóra fölkaptam a derekánál fogva és megpörgettem. Olyan boldog voltam mint még soha. LESZ EGY GYEREKEM!
2014. augusztus 19., kedd
Chapter 5.
+18-AS RÉSZ JÖN!!!!!
MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSA EL!
Jó olvasást kívánok: Lua
Másnap reggel korán ébredtem. Niall még javában aludt ezért kimentem a nappalima hogy ne keltsem föl. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Egy darabig néztem aztán már csak üveges tekintettel bámultam a képernyőt és a gondolataimba merültem. Egyszer csak Niall ír akcentusa zökkentett ki az elmélkedésemből.
-Mióta vagy fönn?
-Attól függ hány óra-feleltem mosolyogva
-Fél 10
-Akkor 3 és fél órája.
-Jó korán keltél pedig éjjel is fönn voltunk ha emlékszel rá. Most már jobban vagy?
-Igen sokkal
Közben oda ült mellém és megfogta a combom.
- Akarod hogy egy kicsit eltereljem a gondolataidat?-kérdezte azzal a huncut mosolyával amit már rég óta nem láttam.
-Hát ha nagyon akarod...
-Igen nagyon-mosolygott
Megfogta a kezem és bevezetett a hálószobába. Ott egyből megfogott, lelökött az ágyra és elkezdett csókolgatni. Aztán átváltott a nyakamra és ott minden pontot amit ért megcsókolt majd elkezdte szívogatni. közben a kezével kigombolta a blúzomat és levette rólam. Majd azzal a lendülettel kikapcsolta a melltartómat is. Közben nekem kezdett a légzésem egyenletlenné válni. Niall elkezdte a jobb kezével masszírozni a mellemet. és a szájával elkezdette lefelé haladni míg el nem érte a mellem. Ezt csinálta egy darabig majd abba hagyta. kicsit arrébb ment, levette a pólóját majd a nadrágját is. (alsógatyában állt) Amíg ő ezt csinálta én is levetten a nadrágom majd ránéztem az ír srácra, végigmértem majd megláttam az igen csak növekvő dudort a gatyáján minek hatására kicsit elvörösödtem. Ezt Niall észrevette és hogy zavaromat enyhítse közelebb jött és szorosan átölelt. Közben a keze lejjebb kalandozott és elkezdte bugyin keresztül simogatni a csiklómat. Mire egy nyögés szakadt ki belőlem. Niall arcára kikerült az a bizonyos mosoly, félretolta a bugyimat és anélkül kezdte el csinálni majd ezt abbahagyta és levette rólam a fehérneműt és a saját alsógatyáját is levette. Én fölálltam az ágyról ő pedig átölelt szorosan. Éreztem elégé keményedő merevedését és eltoltam magamtól egy kicsit.
-Mi a baj?-nézett rám aggódva
-Te is tudod hogy nekem ez az első-mondtam félénken
-Nyugi nem lesz semmi...csak egy kicsit fájni fog-mondta kedvesen és leült az ágyra de a kezemet egy percre sem engedte el.-Ülj ide a térdemre-mondta kedvesen és én megtettem. Szétterpesztett lábbal odaültem a térdére de Niall nem engedte hogy olyan távol maradjak. Gyorsan közel húzott magához, megölelt így az alsó feleink összeértek. Niall érezte hogy megfeszül a testem ezért gyengéden a fülembe súgta hogy nem kell izgulni megígéri hogy nem fog fájni any***. A mondat végén még mondott valamit de azt már nem hallottam rendesen mert olyan halkan mondta.
-Mehet?-kérdezte és mélyen a szemembe nézett.
Bólintottam, becsuktam a szemem majd éreztem hogy Niall a derekamnál fogva följebb emel és már éreztem is a keménységét a bejáratomnál és mire föleszméltem volna tövig belém hatolt. Recsegve-ropogva szakadt át a szűz hártyám. Egy óriási nyögés/ordítás szakadt fel belőlünk egyszerre. (de szerintem belőlem nagyobb) Ráborultam Niall mellkasára és éreztem ahogy a könnyek utat törnek a szememben.
-Nyugi mindjárt elmúlik-suttogta Niall a fülembe mire én csak egy aprót bólintottam és reméltem hogy igaza lesz. Kb. fél-egy percig így maradtunk majd szép lassan elkezdett bennem ki és be mozogni minek hatására mindkettőnkből nyögések szakadtak föl. Gyorsított a tempón. Nyögéseinktől zengett a szoba. Közben elkezdte masszírozni a mellem és még gyorsabb tempóra kapcsolt. Nem is kellett sok óriási nyögéssel elélveztem majd néhány másodperc múlva Niall is belém élvezett. Szép lassan kicsusszant belőlem és lefeküdtünk mind ketten egymás mellé az ágyra. Amikor a légzésünk körülbelül visszaállt arra a szintre hogy tudtunk beszélni Niall megszólalt.
-Na...milyen...volt?
-Nagyon jó!-mondtam és közben mosolyogtam.
Egy pár percig csak feküdtünk és néztük egymást majd Niall fölállt és fölöltözött. Én is követtem a példáját.
-Hány óra?-kérdeztem
-Fél 12
-Hú akkor ebből már nem lesz ebédfőzés-mondtam
-Akkor benne vagy egy közös éttermezésben?
-Persze. Veled bármikor.-mondtam mosolyogva
-Akkor induljunk mondta és odament a fogashoz hogy levegye a kabátom és rám adja. Kimentünk a kocsihoz és beültünk. Menet közben hallottam hogy a telefonom jelez hogy sms-em érkezett. Gyorsan elővettem és megnéztem. Louistól jött. Ahogy végigolvastam olyan szinten lefehéredtem hogy azt nem lehet leírni.
-Baj van?-kérdezte Niall aggódva
-Azonnal menjünk Louis házához
-Miért mi történt-kérdezte aggódva de már útvonalat is váltott
-Betörtek hozzá, csak ennyi állt az sms-ben.
***
Amikor odaértünk borzasztó látvány fogadott. A bejárati ajtó betörve, a ház előtt rendőr, tűzoltó és mentőautó. Gyorsan leparkoltunk és beszaladtunk a házba. Amikor beértünk Louis a kanapén feküdt. A pólója tiszta vér, és az arca is. A mentősök körülállják és éppen egy hordágyra rakják föl. A látványtól annyira lesokkoltam, hogy éreztem a gyomrom fölfordul és a lábam sem fog sokáig tartani még de nem tudtam megmozdulni.
-Lucy! Hahó! Jól vagy?
Éppen akartam mondani hogy igen de már nem tudtam kimondani mert elsötétült a világ előttem ás a földre zuhantam.
2014. augusztus 6., szerda
Chapter 4.
Mi ez lehetetlen! Ez nem lehet igaz! De hiszen ő a barátom! Motyogtam magamban a sírást visszatartva. Nem akartam elhinni, hogy képes lenne ilyenre. Aztán már nem láttam a könnyektől és Niall mellkasára borultam zokogva. Ő próbált nyugtatni simogatta a hátam meg átölelt szorosan de ez nem hatott én csak sírtam és sírtam és sírtam mintha sosem akarnának elfogyni a könnyeim. Egy idő után aztán sikerült lenyugodjak valamennyire és amikor fölnéztem Niallra láttam hogy neki is tele van könnyel a szeme csak nem sír mert ő férfi. Én bezzeg itt bőgök mint egy bőgőmasina.
-Elmegyek megmosni az arcom-mondtam majd fölálltam a kanapéról és elindultam a fürdőszoba fele. Amint becsuktam az ajtót hallottam hogy Niall is keservesen el kezd sírni. Tudtam hogy ha elmegyek és egyedül marad akkor ő is elengedi magát és elkezd sírni. Ahogy mondtam meg is mostam az arcom majd kimentem a fürdőből. Mire kiírtem már abbahagyta a sírást de láttam hogy vörös a szeme úgy hogy jól hallottam.
-Jól vagy?-kérdeztem meg félénken de elég hülye kérdés volt
-Persze-kapta föl a fejét a hangomra. Láttam hogy nem vett észre.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdeztem
-Szerintem menjünk el Harryhoz megkérdezni őt erről
-Biztos hogy jó ötlet ez?-kérdeztem és Niall észrevette hogy félek
-Nyugi nem lesz semmi én megvédelek mindentől-mondta gyengéden majd átölelt
-Rendben. Akkor mehetünk-mondtam félénken
Elindultunk és amikor odaértünk az ajtó előtt szorosan megszorítottam Niall kezét.
-Minden rendben lesz, meglátod-mondta, rám mosolygott majd csöngetett
Egy pár perc várakozás után lépteket hallottunk majd kulcs csörgést és kinyílt az ajtó. Ott állt teljes valójában. Én megpróbáltam minél kisebbre összehízni magam Niall mellett de úgy tűnik nem sikerült teljesen eltűnnöm mert megszólalt.
-Sziasztok! Mi járatban errefelé?-érdeklődött kedvesen
-Hozzád jöttünk beszélgetni-mondta Niall határozottan de annyira hogy még én is összerezzentem mellette.
-Igen? Ebben az esetben gyertek beljebb.
Harry illedelmesen beljebb tessékelt bennünket majd leültünk a nappaliban.
-Na miről akartok beszélni?
-Arról hogy miért drogoztad be Lucyt?
Ez a kérdés úgy látszott kicsit meglepte Harryt de nem zökkentette ki a kedves vendéglátó szerepéből.
-1. Nem drogoztam be!
2.Ha arra a tűre gondolsz...
-Igen arra-szakította félbe Niall ingerülten
-Azt nem én akartam, lefizettek.
Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtünk. Harryt lefizetni??? Ez szinte lehetetlennek hangzott.
-És ki volt az?-érdeklődött Niall
-Azt nem tudom csak telefonon beszéltünk és azóta a szám is megváltozott.-mondta majd mindegyikőnk hallgatott.
A hallgatást az én hangom törte meg. Amióta itt vagyunk most először mertem megszólalni.
-Köszönjük akkor mos tmár mennénk.-mondtam majd fölálltam de egy pillanatra sem engedtem el Niall kezét. Harry is fölállt utánunk majd kikísért az ajtóig, kinyitotta nekünk majd elköszöntünk és elindultunk haza. Út közben egyikőnk sem szólalt meg. Amikor hazaértünk már elég késő volt úgy hogy mondtam Niallnak hogy elmegyek zuhanyozni. Amint beléptem a fürdőbe levettem a ruháim és beléptem a zuhanyfülkébe. Megnyitottam a csapot és beállítottam a víz hőmérsékletét kellemesre. Amint folyt le rólam a víz úgy folyt le rólam a stressz is. Amikor végeztem kiléptem a zuhany alól megtörülköztem és fölvettem a pizsamám. Amint kiléptem a fürdőből egyenesen a hálószobát céloztam meg. Niall már az ágyban feküdt. Én is odafeküdtem mellé mire ő szorosan átölelt. Így aludtunk el.
***
Az éjszaka közepén rémes rémálmok gyötörtek. Az egyik után arra ébredtem hogy Niall ráz. Abban a pillanatban hogy fölébredtem egyenesen a szőke nyakába ugrottam. Keservesen zokogtam. "Nyugodj meg már vége", "Ez csak egy álom volt" és még hasonlókat mondott miközben simogatta a hátam.
-El akarod mesélni mit álmodtál?
Erre én csak bólogatni tudtam.
-Azt álmodtam hogy te megtaláltad hogy ki volt Harry fölbérlője és el is mentél hozzá, de vissza már nem jöttél. :'( Másnap reggel a rendőrök keltettek azzal a hírrel hogy meghaltál. Az az ember egy kést döfött a hasadba...- a végét már alig tudtam kimondani mert már annyira fojtogatott a sírás. És amikor abba hagytam el is sírtam magam mire Niall szorosan magához ölelt és ezt suttogta a fülembe:
-Nyugodj meg. Soha nem fogom megkeresni az az embert!
-Elmegyek megmosni az arcom-mondtam majd fölálltam a kanapéról és elindultam a fürdőszoba fele. Amint becsuktam az ajtót hallottam hogy Niall is keservesen el kezd sírni. Tudtam hogy ha elmegyek és egyedül marad akkor ő is elengedi magát és elkezd sírni. Ahogy mondtam meg is mostam az arcom majd kimentem a fürdőből. Mire kiírtem már abbahagyta a sírást de láttam hogy vörös a szeme úgy hogy jól hallottam.
-Jól vagy?-kérdeztem meg félénken de elég hülye kérdés volt
-Persze-kapta föl a fejét a hangomra. Láttam hogy nem vett észre.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdeztem
-Szerintem menjünk el Harryhoz megkérdezni őt erről
-Biztos hogy jó ötlet ez?-kérdeztem és Niall észrevette hogy félek
-Nyugi nem lesz semmi én megvédelek mindentől-mondta gyengéden majd átölelt
-Rendben. Akkor mehetünk-mondtam félénken
Elindultunk és amikor odaértünk az ajtó előtt szorosan megszorítottam Niall kezét.
-Minden rendben lesz, meglátod-mondta, rám mosolygott majd csöngetett
Egy pár perc várakozás után lépteket hallottunk majd kulcs csörgést és kinyílt az ajtó. Ott állt teljes valójában. Én megpróbáltam minél kisebbre összehízni magam Niall mellett de úgy tűnik nem sikerült teljesen eltűnnöm mert megszólalt.
-Sziasztok! Mi járatban errefelé?-érdeklődött kedvesen
-Hozzád jöttünk beszélgetni-mondta Niall határozottan de annyira hogy még én is összerezzentem mellette.
-Igen? Ebben az esetben gyertek beljebb.
Harry illedelmesen beljebb tessékelt bennünket majd leültünk a nappaliban.
-Na miről akartok beszélni?
-Arról hogy miért drogoztad be Lucyt?
Ez a kérdés úgy látszott kicsit meglepte Harryt de nem zökkentette ki a kedves vendéglátó szerepéből.
-1. Nem drogoztam be!
2.Ha arra a tűre gondolsz...
-Igen arra-szakította félbe Niall ingerülten
-Azt nem én akartam, lefizettek.
Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtünk. Harryt lefizetni??? Ez szinte lehetetlennek hangzott.
-És ki volt az?-érdeklődött Niall
-Azt nem tudom csak telefonon beszéltünk és azóta a szám is megváltozott.-mondta majd mindegyikőnk hallgatott.
A hallgatást az én hangom törte meg. Amióta itt vagyunk most először mertem megszólalni.
-Köszönjük akkor mos tmár mennénk.-mondtam majd fölálltam de egy pillanatra sem engedtem el Niall kezét. Harry is fölállt utánunk majd kikísért az ajtóig, kinyitotta nekünk majd elköszöntünk és elindultunk haza. Út közben egyikőnk sem szólalt meg. Amikor hazaértünk már elég késő volt úgy hogy mondtam Niallnak hogy elmegyek zuhanyozni. Amint beléptem a fürdőbe levettem a ruháim és beléptem a zuhanyfülkébe. Megnyitottam a csapot és beállítottam a víz hőmérsékletét kellemesre. Amint folyt le rólam a víz úgy folyt le rólam a stressz is. Amikor végeztem kiléptem a zuhany alól megtörülköztem és fölvettem a pizsamám. Amint kiléptem a fürdőből egyenesen a hálószobát céloztam meg. Niall már az ágyban feküdt. Én is odafeküdtem mellé mire ő szorosan átölelt. Így aludtunk el.
***
Az éjszaka közepén rémes rémálmok gyötörtek. Az egyik után arra ébredtem hogy Niall ráz. Abban a pillanatban hogy fölébredtem egyenesen a szőke nyakába ugrottam. Keservesen zokogtam. "Nyugodj meg már vége", "Ez csak egy álom volt" és még hasonlókat mondott miközben simogatta a hátam.
-El akarod mesélni mit álmodtál?
Erre én csak bólogatni tudtam.
-Azt álmodtam hogy te megtaláltad hogy ki volt Harry fölbérlője és el is mentél hozzá, de vissza már nem jöttél. :'( Másnap reggel a rendőrök keltettek azzal a hírrel hogy meghaltál. Az az ember egy kést döfött a hasadba...- a végét már alig tudtam kimondani mert már annyira fojtogatott a sírás. És amikor abba hagytam el is sírtam magam mire Niall szorosan magához ölelt és ezt suttogta a fülembe:
-Nyugodj meg. Soha nem fogom megkeresni az az embert!
2014. július 17., csütörtök
Chaper 3.
-Állj meg nem érdemes kergetned-ordítottam utána de mintha a falnak beszélnék csak futott tovább és volt egy olyan érzésem hogy egyre gyorsabban
-Állj meg- ordítottam utána most már sírva miközben futottam tovább de esélytelen volt, hogy utolérjem őket de azért is futottam a végén már annyira elkeseredtem (nem tudom honnan vettem az erőt) hogy úgy elkezdtem rohanni. hogy utolértem Niallt és sírva hátulról a nyakába ugrottam, hogy megállítsam. Sikerült, mert annyira meglepődött hogy elesett. (Szegény)
-Miért állítottál meg?-kérdezte mérgesen
-Mert nem akarom hogy kárt tegyél magadban-mondtam aggódó csillogással a szememben ami valószínűleg enyhített Niall dühén
-De elkaphattam volna és megtudhattuk volna hogy ki volt az
-Tudom de azt is tudom hogy nem tudtad volna visszafogni magad és a kórházban kötött volna ki a hapsi akár ki is volt az
Ahogy ezeket kimondtam Niall lesütötte a szemét mert tudta hogy igazam van. Megfogtam a kezét mire fölemelte a tekinteték és én mélyen belenéztem abba a rikítóan kék szemébe. Láttam hogy sajnálja de futna is tovább. Egy pár percig így ültünk a földön majd egyszer csak Niall hirtelen elkapta a tekintetét majd a kezemet is elengedte és fölállt.
-Hova mész?-kérdeztem aggódva
-Sehova csak fölálltam-mondta de láttam hogy nem "csak fölállt" hanem valahova készült
-De látom a szemedben hogy valahova menni akartál
-Jó igazad van-mondta kicsit szégyellve magát-a hapsi után akartam menni hátha még utolérem
-Gondoltam. Nyugodj meg meg fogjuk találni-nyugtattam majd odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire ő rám nézett-menjünk haza aztán hívjuk föl Louist, hogy mi lett a vizsgálat eredménye.
Elindultunk és szép lassan hazafelé és az úton egyikőnk sem szólt egy szót sem. Amikor hazaérünk egy levél várt az ajtó kilincsére tűzve. Megnéztem ki írta. A föladó Louis volt. nagyon érdekelt hogy mit írt úgy hogy gyorsan eltettem a levelet a zsebembe és kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem levettem a kabátom majd leültem a kanapéra és elővettem a levelet a zsebemből. és magam elé vettem. Közben Niall odaült mellém és egy levélnyitó kést nyomott a kezembe. Izgatottan nyitottam ki. A borítékban 2 papír volt. Egy kézzel írott üzenet meg egy hivatalos nyomtatvány. Először az üzit olvastam el. Ez állt benne:
Kedves Lucy!
Meg jött a vizsgálatok eredménye. Még én sem olvastam el. Azt akartam, hogy te olvasd el először. Remélem jól vagy. Ja és annyit meg tudtam a tettesről, hogy zöld szeme és barna göndör haja van. Remélem ezzel segítettem További gyógyulást!
Louis
ui: A vizsgálatok eredményének eredeti példányát a borítékba tettem a levél mellé.
Miután elolvastam ezt a rövid kis levelet odaadtam Niallnak hogy ő is olvassa el. De közben azon járt az eszem ami a parkban történt. Nem láttam rendesen azt az embert akit Niall kergetett. De azt látta mhogy göndör barna haja volt.
-Jól vagy?-kérdezte Niall aggódva mert már befejezte az olvasást.
-Persze-mondtam kizökkentve a gondolataimból-csak gondolkodtam
-Min gondolkodtál?
-Csak a személyleíráson és azon, hogy ki lehet az elkövető
-Én is-vallotta be Niall
-És mire jutottál?-kérdeztem kíváncsian
-Van egy ismerősöm akire illik a leírás és ki is nézném belőle
-És ki az????
-Harry Styles
-Állj meg- ordítottam utána most már sírva miközben futottam tovább de esélytelen volt, hogy utolérjem őket de azért is futottam a végén már annyira elkeseredtem (nem tudom honnan vettem az erőt) hogy úgy elkezdtem rohanni. hogy utolértem Niallt és sírva hátulról a nyakába ugrottam, hogy megállítsam. Sikerült, mert annyira meglepődött hogy elesett. (Szegény)
-Miért állítottál meg?-kérdezte mérgesen
-Mert nem akarom hogy kárt tegyél magadban-mondtam aggódó csillogással a szememben ami valószínűleg enyhített Niall dühén
-De elkaphattam volna és megtudhattuk volna hogy ki volt az
-Tudom de azt is tudom hogy nem tudtad volna visszafogni magad és a kórházban kötött volna ki a hapsi akár ki is volt az
Ahogy ezeket kimondtam Niall lesütötte a szemét mert tudta hogy igazam van. Megfogtam a kezét mire fölemelte a tekinteték és én mélyen belenéztem abba a rikítóan kék szemébe. Láttam hogy sajnálja de futna is tovább. Egy pár percig így ültünk a földön majd egyszer csak Niall hirtelen elkapta a tekintetét majd a kezemet is elengedte és fölállt.
-Hova mész?-kérdeztem aggódva
-Sehova csak fölálltam-mondta de láttam hogy nem "csak fölállt" hanem valahova készült
-De látom a szemedben hogy valahova menni akartál
-Jó igazad van-mondta kicsit szégyellve magát-a hapsi után akartam menni hátha még utolérem
-Gondoltam. Nyugodj meg meg fogjuk találni-nyugtattam majd odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire ő rám nézett-menjünk haza aztán hívjuk föl Louist, hogy mi lett a vizsgálat eredménye.
Elindultunk és szép lassan hazafelé és az úton egyikőnk sem szólt egy szót sem. Amikor hazaérünk egy levél várt az ajtó kilincsére tűzve. Megnéztem ki írta. A föladó Louis volt. nagyon érdekelt hogy mit írt úgy hogy gyorsan eltettem a levelet a zsebembe és kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem levettem a kabátom majd leültem a kanapéra és elővettem a levelet a zsebemből. és magam elé vettem. Közben Niall odaült mellém és egy levélnyitó kést nyomott a kezembe. Izgatottan nyitottam ki. A borítékban 2 papír volt. Egy kézzel írott üzenet meg egy hivatalos nyomtatvány. Először az üzit olvastam el. Ez állt benne:
Kedves Lucy!
Meg jött a vizsgálatok eredménye. Még én sem olvastam el. Azt akartam, hogy te olvasd el először. Remélem jól vagy. Ja és annyit meg tudtam a tettesről, hogy zöld szeme és barna göndör haja van. Remélem ezzel segítettem További gyógyulást!
Louis
ui: A vizsgálatok eredményének eredeti példányát a borítékba tettem a levél mellé.
Miután elolvastam ezt a rövid kis levelet odaadtam Niallnak hogy ő is olvassa el. De közben azon járt az eszem ami a parkban történt. Nem láttam rendesen azt az embert akit Niall kergetett. De azt látta mhogy göndör barna haja volt.
-Jól vagy?-kérdezte Niall aggódva mert már befejezte az olvasást.
-Persze-mondtam kizökkentve a gondolataimból-csak gondolkodtam
-Min gondolkodtál?
-Csak a személyleíráson és azon, hogy ki lehet az elkövető
-Én is-vallotta be Niall
-És mire jutottál?-kérdeztem kíváncsian
-Van egy ismerősöm akire illik a leírás és ki is nézném belőle
-És ki az????
-Harry Styles
2014. június 29., vasárnap
Chapter 2.
-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdezgettem és próbáltam felülni az ágyon.
-Itthon vagy és egyszer csak amikor a táncparketten megcsókoltalak a kezeim között összeestél- mondta de olyan fal fehér volt az arca hogy azt hittem rosszul van.
-És azt nem tudod hogy mitől?
-Hát...ööööö...amikor ideértünk a kezedből valami kis tű szerűség állt ki amit miután kiszedtem és megcsókoltalak felébredtél
Tűszerű izé...csók ez mi a fene lehetett. Ki lehetett az aki a karomba nyomta. És ettől miért ájultam el? Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. De a valóságba Niall hangja rángatott vissza.
-Hahó jól vagy?- kérdezte aggódva
-Igen most jól vagyok-mondtam majd körülnéztem hátha megtalálom azt a tűszerű izét.-Hol van az a hegyes kis valami amit kiszedtél a kezemből?-kérdeztem s erre Niall felállt az ágy szélérőr és a kis asztalkához ment ami nem messze állt az ágytól. Megfogta és visszaült az ágyra. Mikor leült odaadta de mondta hogy nagyon vigyázzak mert még hegyes. Megfogtam és jobban szemügyre vettem s ekkor Louis ajtóstul rontott a házba.
-Jól vagy? Nem lett semmilyen maradandó sérülésed? Ne...
-Nem nincs semmi bajom- szakítottam félbe.
-huuuuuuuuu...-mondta Louis
-Ha megkérhetlek akkor elvinnéd vizsgálatra ezt a valamit?-mondtam Louisnak
-Persze-mondta kicsit gyanakodva hogy miért akarom elküldeni
-Köszi nagyon sokat segítesz ezzel nekem- mosolyogtam rá mire ő elpirult meg kell hagyni nagyon cuki volt így piros arcokkal
Mi lehet ebben a fecskendőben? Gondolkodtam miközben odaadtam Louisnak És még egy nagyon fontos kérdés futott át az agyamon, ki lehetett az aki belém nyomta?
-Tessék adtam oda Louisnak. Aztán nagyon vigyázz. -mosolyogtam rá
-Ígérem vigyázni fogok - mondta mielőtt megfordult és elindult volna de ekkor Niall mellettem megszólalt
-Meg tudnád keresni hogy ki tette?-kérdezte reménykedve
-Persze-mondta Louis s ezzel kiment az ajtón
-Köszönöm hogy így törődtök velem-mondtam Niallnek miközben szorosan átöleltem
-De hiszen ez természetes-mondtam és ő is átölelt
Így maradtunk egy pár percig majd elengedett, fölállt mellőlem és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- mondtam kicsit félve
-Megyek csinálok reggelit. Ha éhes vagy akkor öltözz föl és gyere le a konyhába ott foglak várni-mondta mosolyogva majd kiment az ajtón és becsukta maga mögött.
Egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Mi a franc lehetett ami a fecskendőben van és ki nyomta belém? Miközben ezeken gondolkodtam benyúltam a szekrényembe kivettem egy farmert meg egy zöld ujjatlant. Fölkapkodtam magamra és elindultam lefelé a konyhába. Ahogy kiléptem a szobából a sonka és a tükörtojás jellegzetes illata ütötte meg az orrom. Lementem a konyhába és láttam hogy Niall már meg is terített. Leültünk és megettük a reggelinket majd fölálltunk és Niall elmosogatott.
-Van kedved elmenni sétálni a parkba?- kérdezte kedvesen miközben a kezét nyújtotta felém
-Persze de csak akkor ha csak ketten megyünk - mondtam mosolyogva miközben megfogtam a kezét
-Akkor induljunk-mondta rám adta a kabátom és kívülhúzott az ajtón majd bezárta azt
Elindultunk szép lassan és mikor odaértünk a parkhoz Niall egy másodperc alatt átment egy nagy gyerekké. De a hülyesége ragadós volt így én is hamar elvesztettem a felnőttes álcám és elkezdtünk fogócskázni. Az egésznek az lett a vége hogy elkezdtünk a nagy levél kupacokba ugrálni. Nagyon jól éreztem magam. De egyszer csak Niall fölugrott mellőlem és ezt mondta:
-Ez az alak volt az aki a tűt a kezedbe nyomta - mondta biztosan az igazában
-De te ezt te honnan tudod?-kérdeztem
-Onnan hogy amikor elájultál láttam hogy mellőlünk elkezdett futni de nagyon gyorsan és láttam hogy a fecskendőnek a kupakja ott van a kezében csak nem tudtam utánafutni mert téged fogtalak - mondta kicsi bűntudattal a hangjában
De olyat tett amire nagyon nem számítottam elkezdett futni a hapsi felé és erre ő is elkezdett futni előle.
-Itthon vagy és egyszer csak amikor a táncparketten megcsókoltalak a kezeim között összeestél- mondta de olyan fal fehér volt az arca hogy azt hittem rosszul van.
-És azt nem tudod hogy mitől?
-Hát...ööööö...amikor ideértünk a kezedből valami kis tű szerűség állt ki amit miután kiszedtem és megcsókoltalak felébredtél
Tűszerű izé...csók ez mi a fene lehetett. Ki lehetett az aki a karomba nyomta. És ettől miért ájultam el? Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. De a valóságba Niall hangja rángatott vissza.
-Hahó jól vagy?- kérdezte aggódva
-Igen most jól vagyok-mondtam majd körülnéztem hátha megtalálom azt a tűszerű izét.-Hol van az a hegyes kis valami amit kiszedtél a kezemből?-kérdeztem s erre Niall felállt az ágy szélérőr és a kis asztalkához ment ami nem messze állt az ágytól. Megfogta és visszaült az ágyra. Mikor leült odaadta de mondta hogy nagyon vigyázzak mert még hegyes. Megfogtam és jobban szemügyre vettem s ekkor Louis ajtóstul rontott a házba.
-Jól vagy? Nem lett semmilyen maradandó sérülésed? Ne...
-Nem nincs semmi bajom- szakítottam félbe.
-huuuuuuuuu...-mondta Louis
-Ha megkérhetlek akkor elvinnéd vizsgálatra ezt a valamit?-mondtam Louisnak
-Persze-mondta kicsit gyanakodva hogy miért akarom elküldeni
-Köszi nagyon sokat segítesz ezzel nekem- mosolyogtam rá mire ő elpirult meg kell hagyni nagyon cuki volt így piros arcokkal
Mi lehet ebben a fecskendőben? Gondolkodtam miközben odaadtam Louisnak És még egy nagyon fontos kérdés futott át az agyamon, ki lehetett az aki belém nyomta?
-Tessék adtam oda Louisnak. Aztán nagyon vigyázz. -mosolyogtam rá
-Ígérem vigyázni fogok - mondta mielőtt megfordult és elindult volna de ekkor Niall mellettem megszólalt
-Meg tudnád keresni hogy ki tette?-kérdezte reménykedve
-Persze-mondta Louis s ezzel kiment az ajtón
-Köszönöm hogy így törődtök velem-mondtam Niallnek miközben szorosan átöleltem
-De hiszen ez természetes-mondtam és ő is átölelt
Így maradtunk egy pár percig majd elengedett, fölállt mellőlem és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- mondtam kicsit félve
-Megyek csinálok reggelit. Ha éhes vagy akkor öltözz föl és gyere le a konyhába ott foglak várni-mondta mosolyogva majd kiment az ajtón és becsukta maga mögött.
Egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Mi a franc lehetett ami a fecskendőben van és ki nyomta belém? Miközben ezeken gondolkodtam benyúltam a szekrényembe kivettem egy farmert meg egy zöld ujjatlant. Fölkapkodtam magamra és elindultam lefelé a konyhába. Ahogy kiléptem a szobából a sonka és a tükörtojás jellegzetes illata ütötte meg az orrom. Lementem a konyhába és láttam hogy Niall már meg is terített. Leültünk és megettük a reggelinket majd fölálltunk és Niall elmosogatott.
-Van kedved elmenni sétálni a parkba?- kérdezte kedvesen miközben a kezét nyújtotta felém
-Persze de csak akkor ha csak ketten megyünk - mondtam mosolyogva miközben megfogtam a kezét
-Akkor induljunk-mondta rám adta a kabátom és kívülhúzott az ajtón majd bezárta azt
Elindultunk szép lassan és mikor odaértünk a parkhoz Niall egy másodperc alatt átment egy nagy gyerekké. De a hülyesége ragadós volt így én is hamar elvesztettem a felnőttes álcám és elkezdtünk fogócskázni. Az egésznek az lett a vége hogy elkezdtünk a nagy levél kupacokba ugrálni. Nagyon jól éreztem magam. De egyszer csak Niall fölugrott mellőlem és ezt mondta:
-Ez az alak volt az aki a tűt a kezedbe nyomta - mondta biztosan az igazában
-De te ezt te honnan tudod?-kérdeztem
-Onnan hogy amikor elájultál láttam hogy mellőlünk elkezdett futni de nagyon gyorsan és láttam hogy a fecskendőnek a kupakja ott van a kezében csak nem tudtam utánafutni mert téged fogtalak - mondta kicsi bűntudattal a hangjában
De olyat tett amire nagyon nem számítottam elkezdett futni a hapsi felé és erre ő is elkezdett futni előle.
2014. június 18., szerda
Chapter 1.
Szokásos reggel volt mikor fölébredtem.A nap aranysárgán sütött be az ablakon. Csak egy fura volt az egészben: nem hallottam Niall egyenletes szuszogását a fülem mellett. Oldalra fordítottam a fejem és az ágy üres volt.
-Hova tűnhetett- gondoltam majd felkeltem hogy lemenjek a földszintre körülnézni. Ott sem volt.
-Furcsa nem szokott ilyenkor már elmenni- s ekkor megláttam a macimat a kanapén a kezében egy cetlivel. A papírt Niall írta és ez állt benne:
- Jó reggelt hercegnőm!
Jól aludtál? Gondolom már kerestél mert én ilyen korán nem szoktam elmenni itthonról és igazad is van nem szoktam. Csak azért kellett elmennem ilyenkor mert volt egy kis elintéznivalóm. Arra szeretnélek megkérni hogy gyere szépen felöltözve a főtérre 11-re. Ott foglak várni.
Niall
Elég furcsa egy levél volt de aranyos is egyben. Rápillantottam az órára hogy még is mennyi az idő. 10 óra volt és én elborzadtam. - Hogy fogok elkészülni 11-re - mondtam majd visszatettem a macit a kanapéra a papírcetlit a köntösöm zsebébe gyűrtem aztán pucoltam készülődni.
***
- Huuu végeztem és még csak három negyed van...Na mindegy elindulok.
Mire odaértem 11 óra lett. Niall már ott várt ahogy megígérte de nem volt egyedül. Ott volt vele Louis is.
- Sziasztok- köszöntem majd egy cuppanós puszit nyomtam Niall arcára.
-Na mi van csak puszit érdemlek?-mondta nevetve miközben játszotta a sértődöttet.
-Nem- s ezzel kapott tőlem egy rövid de érzelmes csókot.
-Na ez mindjárt más - mondta
-Nagyon csinosak vagytok- mondtam s ezzel megöleltem Louist
-Ó kössz - mondták egyszerre s erre mind hárman nevetni kezdtünk
-Noss akkor miért is kellett 11-re kijönnöm a térre szépen fölöltözve és ti ketten miért jöttetek ugyan úgy kiöltözve?
-Hát drágám azt kell mondjam hogy remélem hogy holnap reggelig nem terveztél semmiféle programot mert bulizni megyünk egy menő szórakozóhelyre
-Ííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí- visítottam
Szerintem szegény fiúknak romlott a hallásuk...
-Bocsi- mondtam sajnálkozóan s erre mind a hárman ismét elkezdtünk nevetni
-Szerintem indulni kéne mert elkésünk- mondta Louis
-Indulni????? Miért kell indulni hát nem csak simán hárman megyünk???- kérdeztem
-Hát ezt elfelejtettem említeni?-mondta Niall
-Igen- mondtam kicsi haraggal a hangomban
-Na de menjünk már mert elkésünk- mondta Louis türelmetlenül
Niall megfogta a csuklóm és elkezdett a tér másik fele felé rángatni. Egyszer csak egy limuzint pillantottam meg ami az úton parkolt. Kinyílt az ajtaja és a barátnőim integettek ki a kocsiból. Ők is szépen ki voltak öltözve sőt a legnagyobb meglepetésemre még egy egy pasit is hoztak magukkal. Végre beültünk a kocsiba természetesen mindenki a pasija illetve csaja mellé ült. Sajnáltam szgény Louist mert neki nem volt ki mellé ülni. Nagyban mentünk a kocsival amikor Niall megszólalt
-Megérkeztünk
Erre mindenki az ablakra tapadt. Tényleg megérkeztünk...de hova is? Jobban körülnéztem és rájöttem hogy a környék legjobb szórakozóhelyére jöttünk. Amikor megállt az autó mind kiszálltunk. Mi mentünk előre Niallal. Szorosan fogtam a kezét nem akartam elszakadni tőle a nagy tömegben. A többiek szorosan mögöttünk jöttek. Amikor beértünk kerestünk egy szabad helyet az ablaknál.
-Júj ezt a számot szeretem- mondta Niall majd megfogta a kezem és a táncparkettre húzott. Egy lassú szám volt úgy hogy elkezdtünk a zenére lassan ringatózni. Majd érzelmesen megcsókolt s ettől teljesen elkábultam és valamitől összeestem.
***
Mikor fölébredtem már otthon voltunk és Niall épp egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Hova tűnhetett- gondoltam majd felkeltem hogy lemenjek a földszintre körülnézni. Ott sem volt.
-Furcsa nem szokott ilyenkor már elmenni- s ekkor megláttam a macimat a kanapén a kezében egy cetlivel. A papírt Niall írta és ez állt benne:
- Jó reggelt hercegnőm!
Jól aludtál? Gondolom már kerestél mert én ilyen korán nem szoktam elmenni itthonról és igazad is van nem szoktam. Csak azért kellett elmennem ilyenkor mert volt egy kis elintéznivalóm. Arra szeretnélek megkérni hogy gyere szépen felöltözve a főtérre 11-re. Ott foglak várni.
Niall
Elég furcsa egy levél volt de aranyos is egyben. Rápillantottam az órára hogy még is mennyi az idő. 10 óra volt és én elborzadtam. - Hogy fogok elkészülni 11-re - mondtam majd visszatettem a macit a kanapéra a papírcetlit a köntösöm zsebébe gyűrtem aztán pucoltam készülődni.
***
- Huuu végeztem és még csak három negyed van...Na mindegy elindulok.
Mire odaértem 11 óra lett. Niall már ott várt ahogy megígérte de nem volt egyedül. Ott volt vele Louis is.
- Sziasztok- köszöntem majd egy cuppanós puszit nyomtam Niall arcára.
-Na mi van csak puszit érdemlek?-mondta nevetve miközben játszotta a sértődöttet.
-Nem- s ezzel kapott tőlem egy rövid de érzelmes csókot.
-Na ez mindjárt más - mondta
-Nagyon csinosak vagytok- mondtam s ezzel megöleltem Louist
-Ó kössz - mondták egyszerre s erre mind hárman nevetni kezdtünk
-Noss akkor miért is kellett 11-re kijönnöm a térre szépen fölöltözve és ti ketten miért jöttetek ugyan úgy kiöltözve?
-Hát drágám azt kell mondjam hogy remélem hogy holnap reggelig nem terveztél semmiféle programot mert bulizni megyünk egy menő szórakozóhelyre
-Ííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí- visítottam
Szerintem szegény fiúknak romlott a hallásuk...
-Bocsi- mondtam sajnálkozóan s erre mind a hárman ismét elkezdtünk nevetni
-Szerintem indulni kéne mert elkésünk- mondta Louis
-Indulni????? Miért kell indulni hát nem csak simán hárman megyünk???- kérdeztem
-Hát ezt elfelejtettem említeni?-mondta Niall
-Igen- mondtam kicsi haraggal a hangomban
-Na de menjünk már mert elkésünk- mondta Louis türelmetlenül
Niall megfogta a csuklóm és elkezdett a tér másik fele felé rángatni. Egyszer csak egy limuzint pillantottam meg ami az úton parkolt. Kinyílt az ajtaja és a barátnőim integettek ki a kocsiból. Ők is szépen ki voltak öltözve sőt a legnagyobb meglepetésemre még egy egy pasit is hoztak magukkal. Végre beültünk a kocsiba természetesen mindenki a pasija illetve csaja mellé ült. Sajnáltam szgény Louist mert neki nem volt ki mellé ülni. Nagyban mentünk a kocsival amikor Niall megszólalt
-Megérkeztünk
Erre mindenki az ablakra tapadt. Tényleg megérkeztünk...de hova is? Jobban körülnéztem és rájöttem hogy a környék legjobb szórakozóhelyére jöttünk. Amikor megállt az autó mind kiszálltunk. Mi mentünk előre Niallal. Szorosan fogtam a kezét nem akartam elszakadni tőle a nagy tömegben. A többiek szorosan mögöttünk jöttek. Amikor beértünk kerestünk egy szabad helyet az ablaknál.
-Júj ezt a számot szeretem- mondta Niall majd megfogta a kezem és a táncparkettre húzott. Egy lassú szám volt úgy hogy elkezdtünk a zenére lassan ringatózni. Majd érzelmesen megcsókolt s ettől teljesen elkábultam és valamitől összeestem.
***
Mikor fölébredtem már otthon voltunk és Niall épp egy csókot nyomott az ajkaimra.
Prológus
A nevem Lucy Gray. Egy átlagos 21 éves voltam mindaddig amíg szembe nem jött velem az utcán a szerelem. Ez a dolog Niall Horan formájában talált rám. De van egy srác akivel már kis korunk óta ismerjük egymást a neve Louis Tomlinson. szerintem ő mindig is érzett irántam valamit de nem merte megmondani.... Nekem is voltak iránta érzéseim egy időben de arra vártam hogy ő lépjen így nem lett semmi. Mostmár viszont nem érzek semmit csak barátságot. Viszont Niall iránt annál inkább. És ő ezt viszonozza. Már lassan 2 éve hogy együtt vagyunk.
A szüleim elváltak. Egy ideig apámnál élted de aztán össze költöztünk Niallal. Most vele élek. Van 2 ikertesóm. Mind 2 fiú. az egyiket Guynek a másikat pedig Davynek hívják. Ők ketten olyanok mint 2 tojás én viszont valahogy sehogy sem hasonlítok rájuk. Amíg kicsik voltak addig csak én tudtam meg külömböztetni őket, még anyának sem sikerült mindig. Van 2 imádni való barátnőm Alyce és Dolly. Mindketten nagyon aranyosak de sajnos mostanában egyre kevesebbet találkozunk mert elég messze van tőlük a ház amiben lakunk, de megpróbálunk minél többet összejönni dumálni vásárolni és még sok olyan dolgot csinálni amit a csajok szoktak amikor összejönnek. Ilyenkor Niallt általában kiüldözzük a házból és átmegy Louishoz (mert barátok ha még nem mondtam volna) aztán valószínűleg meccset néznek.
Remélem teccik és fogjátok olvasni. Kommenteket szívesen olvasok és őszinte véleményt kérek róla. Sokat segít mert ez az első blogom. Aláírás: Luca
A szüleim elváltak. Egy ideig apámnál élted de aztán össze költöztünk Niallal. Most vele élek. Van 2 ikertesóm. Mind 2 fiú. az egyiket Guynek a másikat pedig Davynek hívják. Ők ketten olyanok mint 2 tojás én viszont valahogy sehogy sem hasonlítok rájuk. Amíg kicsik voltak addig csak én tudtam meg külömböztetni őket, még anyának sem sikerült mindig. Van 2 imádni való barátnőm Alyce és Dolly. Mindketten nagyon aranyosak de sajnos mostanában egyre kevesebbet találkozunk mert elég messze van tőlük a ház amiben lakunk, de megpróbálunk minél többet összejönni dumálni vásárolni és még sok olyan dolgot csinálni amit a csajok szoktak amikor összejönnek. Ilyenkor Niallt általában kiüldözzük a házból és átmegy Louishoz (mert barátok ha még nem mondtam volna) aztán valószínűleg meccset néznek.
Remélem teccik és fogjátok olvasni. Kommenteket szívesen olvasok és őszinte véleményt kérek róla. Sokat segít mert ez az első blogom. Aláírás: Luca
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)