Chapter 6.

Mikor fölébredtem egy fehér szobában feküdtem egy ágyon ami a kényelmes és a nagyon szar között állt. Fölültem, ekkor észre vettem hogy infúzió van a jobb kezembe kötve és leesett hogy egy kórházban vagyok. Nem emlékeztem semmire. Se arra hogy miért se arra hogy hogyan kerültem ide. Amikor sikerült fölülnöm akkor vettem észre hogy Niall az ágy mellett egy széken alszik. Nem akartam fölkelteni úgy hogy fölálltam az ágyról fogtam az infúziónak az állványát és elmentem a WC-re (szerencsére volt a szobának saját fürdőszobája). Amikor visszaértem Niall már fönn volt így meg tudtam kérdezni tőle hogy mi is történt.


*** (lásd Niall szemszöge)



Amikor befejezte le voltam döbbenve és az első kérdés ami eszembe jutott az volt hogy hol van Lou? Meg is kérdeztem és azt mondta hogy nem tudja kérdezzem meg az orvost. Így hát fogta ismét az infúziós állványom és kimentem az ápolónőkhöz.
-Jó napot! Jobban van már? Segíthetünk valamit?-kérdezgették kedvesen
-Jó napot! Igen jobban vagyok, köszönöm! Csak azt szeretném megérdeklődni hogy Louis Tomlinsont nem tudják hogy hol találom?
-De az önnel szomszédos szobában fekszik.
-És bemehetnék hozzá?
-Persze! Csak ne maradjon sokáig nagyon gyenge!
-Rendben. Viszlát!
-Viszlát!
Amint elköszöntem egyből a szoba irányába vettem az utamat. Amint beléptem egyből megpillantottam Louist ahogy ott fekszik az ágyon és odasiettem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva
-Neked is jó reggelt!-mondta azzal az érdekes humorával a hangjában.-hogy, hogy meglátogattad "öreg" barátod a szomszéd szobában?-mondta már majdnem nevetve.
-Hát az úgy történt hogy amikor fölébredtem nem tudtam hogy hol vagyok elmentem mosdóba és amikor visszaértem Niall mellettem fölébredt és elmesélte hogy mi történt én nekem pedig egyből az jutott eszembe hogy te vajon hol lehetsz. Így kimentem a nővérekhez megkérdezni és most idejöttem. Amúgy hogy vagy?
-Kösz most jól.
-Na akkor jó. Amúgy hanyadika van?
-29. Miért?-kérdezte kíváncsian.
-Ja csak az érdekelt hogy mióta nem vagyok magamnál. De akkor már 10 napja?
-Igen. Már az orvosok azon voltak hogy lekapcsolnak a gépekről 7 nap után amik addig életben tartottak de Niallnak köszönheted hogy nem tették. Azt mondta hogy még legalább 1 napig hagyják. Meg is tették és megérte. Mivel arra rá fél napra önálló életjeleket mutattál. Így tényleg lekapcsoltak a gépekről de már nem azért mert föladták a reményt hanem azért mert tudták hogy életben maradsz. Tegnap még az oxigén + is levették és már csak infúziót kaptál.
-Aha, és veled mi minden történt ez a 10 nap alatt?
-Velem semmi olyan érdekes mint veled. Még az nap amikor betörtek hozzám és oldalba szúrtak egy késsel behoztak a kórházba veled együtt és elvittek összevarrni a sebet azóta be van kötözne az oldalam és majd holnap szedik ki a varratokat.
-Áááá
Ekkor kopogást hallottunk az ajtó felől mire mind ketten odafordultunk és Niall állt az ajtóban.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondtam hirtelen
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondta Niall és egy nagyot ásított.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondta majd kiment az ajtón
-Noss akkor mit csinálunk addig amíg Niall nem jön vissza?-fordultam oda Louihoz.
-Nem tudom. Mit szólnál hozzá ha kártyáznánk?
-Remek ötlet. De honnan szedsz kártyát?
-Hoztam még akkor amikor 10 napja elhoztak otthonról.
-Áááááá. Noss akkor hol van?
-Ott van a szekrényben.
-Oké-mondtam aztán elővettem a kártyát.
Odaültem az ágyára és kártyáztunk nagyon jó volt. Végül Louis nyert de ez nem is csoda mivel én még sosem kártyáztam.



Niall szemszöge:

-Úr isten mi történt? Lucy! Hallod?...Segítsenek!-az utolsó szót már sírva mondtam ki. És a választ már nem is hallottam. Csak azt láttam hogy két mentős odajön és felkapja egy másik pedig odamegy a mentő autóhoz és rádión beszél valamit majd visszajön. Gyorsan kivitték és lefektették a földre ekkor egy másik mentőautó is megérkezett. Lucyt hordágyra tették majd odajöttek hozzám.
-akar a mentőautóval jönni a kórházba?-kérdezte egy mentős.
Nem tudtam válaszolni úgy hogy bólintottam és beszálltam hátulra. Közben Louist betették a másik mentőbe és szirénázással már mentünk is a kórházba. Egész úton Lucy kezét fogtam de meg sem mozdult és a bőre egyre hidegebb lett. Amikor odaértünk gyorsan kiszedték és engem is betereltek a kórházba. Ott átrakták az egyik szoba egyik ágyára. A szobában csak ő volt több ágy nem is fért volna be. A fal üveg volt így át lehetett látni a másik szobába ahova Louist vitték de nem is hagyták ott sokáig csak átrakták egy ágyra, infúziót adtak neki és már vitték is el. Közben bejött egy orvos és egy nővér a szobába akik valami tappancsokat raktak a mellkasára, + oxigént is kapott és infúziót is adtak neki majd kimentek. Én leültem az ágy mellé egy székre és csak néztem. Egyszer csak valami baj történt mert berohant 2 orvos és egy nővér majd valamit elkezdtek matatni és kiküldtek a szobából úgy hogy nem tudom mi történt. 3/4 órával később kijöttek és mondták hogy most már visszamehetek. Amikor visszamentem borzasztó látvány fogadott. Lucynek az arcára valami borzasztó maszkot raktak és amikor megfogtam a kezét az jég hideg volt úgy hogy kimentem hogy megkérdezzem az orvost hogy mi történt. Amikor utolértem megszólítottam.
-Elnézést!
-Igen?
-Csak azt szeretném megérdeklődni hogy mi történt Lucy Grayel?
-Á a lánnyl a 8-as szobából?
-Igen
-Hát az a helyzet hogy az előbb leállt a szíve és vissza kellett hoznunk de nem sikerült teljesen most per-pillanat a lélegeztető tartja életben mert magától nem képes lélegezni.
ettől úgy le dermedtem és lefehéredtem hogy az orvos megkérdezte hogy jól vagyok e. Erre visszazökkentem a valóságba és a színemet is visszanyertem szép lassan.
-Hát köszönöm!-mondtam, sarkon fordultam és visszamentem Lucyhoz. Amikor visszaértem láttam hogy Louist már visszahoznák és már ébren volt így át mentem hozzá egy kicsit beszélgetni de egy percre sem vettem le Lucyról a szemem ne hogy megint történjen valami.


***


Amikor végeztünk Louisszal ő lefeküdt aludni én pedig visszamentem Lucyhoz. Kb. egy 10 percre rá egy kedves ápolónő jött be a szobába. Megnézte hogy Lucyval minden rendben van e és megkérdezte hogy kérek e egy matracot aludni. Én erre természetesen azt válaszoltam hogy köszönöm nem mert úgy is tudtam hogy nem fogok aludni semmit. Egész éljel fönn voltam és Lucyt figyeltem. A keze mint ha egy kicsit melegedett volna. Reggel átmentem Louishoz beszélgetni és a nap ugyan úgy telt mint az előző. Csak mentek a napok és Lucy még mindig nem mozdult. Már a 8. napra virradtunk és reggel egy orvos jött be azzal hogy lekapcsolják a gépekről. de én nekem sikerült rábeszélnem hogy még ne várjunk estig. Teltek az órák de semmi. Aztán este amikor bejöttek megint az orvosok és már kapcsolták ki a gépeket akkor megmozdult. Az orvosok velem egyszerre nyugodtak meg. Most már tudtuk hogy életben marad. Kapott oxigén + -ot és infúziót meg tappancsokat de a lélegeztetőről levették. Már 8 napja nem aludtam semmit. Az orvosok már kezdenek félteni. 9. nap reggel amikor jött a reggeli rutin vizsgálat mondták hogy most már minden rendben lesz már csak meg kell várnunk azt  hogy fölébredjen. Levették a tappancsokat és az oxigén + is csak az infúziót hagyták. Egész nap ott ültem mellette és fogtam a kezét. Éreztem hogy egyre melegebb és már nagyon vártam hogy fölébredjen. Már éjszaka volt amikor úgy éreztem kezdek elálmosodni a 9 napban először de most meg nem akartam elaludni mert tudtam hogy bármelyik pillanatban fölébredhet és nem akartam azt hogy ne legyek fönn. Sajnos ez nem sikerült mert elaludtam. Reggel amikor fölkeltem Lucy nem volt az ágyában nagyon izgultam hogy mi történt vele aztán amikor kijött a fürdőből nagy kő esett le a szívemről, odarohantam megöleltem majd leölt az ágyára én meg visszaültem a székre. Elmeséltem mindent ami történt. Majd azt mondta hogy ki megy egy kicsit sétálni. Én csak bólintottam gondoltam majd visszajön. Láttam hogy oda megy a nővérekhez beszélnek valamit majd bemegy Louihoz. Láttam nagyon jól elbeszélgetnek így csak később mentem be. Amikor odaértem kopogtam az ajtón mire mind a ketten ide néztek.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondta Lucy
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondtam és egy nagyot ásítottam.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondtam és kimentem az ajtón.
Lementem a folyosókon ki a kórhát elé és hívtam egy taxit. Elmentem Louis házához ott parkolt a kocsim. Kiszállta kifizettem majd beültem a kocsiba ás hazamentem. Amikor hazaértem az ajtó nyitva volt gyorsan bementem, körülnéztem a házban de nem találtam senkit. A konyhaasztalon találtam egy cetlit azzal a felirattal hogy "Úgy is megtalállak" elég hátborzongató volt de nem hívtam a rendőröket úgy gondoltam nincs rá szükség. Bementem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Próbáltam elaludni de nem tudtam. Nagyon hiányzott Lucy mellőlem. Ezért visszamentem a kórházba és amikor odaértem Lucy szobájában már rend volt a cuccai sehol. Átmentem Louis szobájába és ott ült az ágyon rendesen föl volt öltözve  és a cuccai is össze voltak pakolva.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia!-mondta ide rohant és szorosan megölelt.
-Na mi történt?
-Jött egy orvos, megvizsgált és azt mondta hogy haza mehetek.-mondta mosolyogva
-Ez remek hír-mondtam és egy gyors csókot adtam neki-és veled mi van öreg harcos-fordultam oda Louihoz
-Semmi különös. Azt mondta az orvos hogy én is hamarosan haza mehetek
-Na ez remek hír.
-Akkor megyünk-Érdeklődött Lucy
-Persze már indulhatunk is. Szia Lou majd jövünk látogatni-mondtam majd fogtam Lucy cuccát és kimentünk.
A folyosón elköszöntünk a nővérektől, lementünk pár lépcsőn majd kiléptünk az épületből. Hazafelé Lucy sokat mesélt hpgy mi mindent csináltak Louisszal amíg én nem voltam. Majd hazaértünk leraktuk a cuccait és Lucy elkezdett futni a fürdő felé. Sejtelmem sem volt hogy mi baja ezért amikor kijött meg is kérdeztem.
-Lucy baj van?-kérdeztem aggódva
-Nem nincs csak elrontottam a gyomrom.
-Elrontottad a gyomrod? A kórházban? Az kizárt.-mondtam gyanakodva
-Akkor nem tudom.
-Lehet hogy...
-Lehet hogy...?
-Mikor jött meg neked utoljára?
-Most hogy így mondod késik. Akkor?
-Gyere-mondtam, megfogtam a karját és az autóig húztam.
Beültünk és egyenesen a gyógyszertárhoz mentünk ott Lucy bement vett egy tesztet és hazamentünk. Otthon ő bement a fürdőbe a tesztel és bezárta az ajtót. Én leültem a kanapéra és gondolataimba merültem. "Mi van ha...? És akkor... De ha...?" és még hasonló dolgok jártak a fejemben amikor fordult a kulcs és nyílt az ajtó. Lucy pókerarcal  jött ki én abban a pillanatba fölpattantam a kanapéról és elé mentem. Mivel az arcáról nem tudtam leolvasni semmit ezért kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Na mi lett az eredmény?-kérdeztem feszülten
-...............POZITÍV :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D -mondta olyan boldogsággal a hangjában hogy azt nem lehet leírni.
Erre a szóra fölkaptam a derekánál fogva és megpörgettem. Olyan boldog voltam mint még soha. LESZ EGY GYEREKEM!

Chapter 5.

+18-AS RÉSZ JÖN!!!!!

MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSA EL!

Jó olvasást kívánok: Lua

Másnap reggel korán ébredtem. Niall még javában aludt ezért kimentem a nappalima hogy ne keltsem föl. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Egy darabig néztem aztán már csak üveges tekintettel bámultam a képernyőt és a gondolataimba merültem. Egyszer csak Niall ír akcentusa zökkentett ki az elmélkedésemből.
-Mióta vagy fönn?
-Attól függ hány óra-feleltem mosolyogva
-Fél 10
-Akkor 3 és fél órája.
-Jó korán keltél pedig éjjel is fönn voltunk ha emlékszel rá. Most már jobban vagy?
-Igen sokkal
Közben oda ült mellém és megfogta a combom.
- Akarod hogy egy kicsit eltereljem a gondolataidat?-kérdezte azzal a huncut mosolyával amit már rég óta nem láttam.
-Hát ha nagyon akarod...
-Igen nagyon-mosolygott
Megfogta a kezem és bevezetett a hálószobába. Ott egyből megfogott, lelökött az ágyra és elkezdett csókolgatni. Aztán átváltott a nyakamra és ott minden pontot amit ért megcsókolt majd elkezdte szívogatni. közben a kezével kigombolta a blúzomat és levette rólam. Majd azzal a lendülettel kikapcsolta a melltartómat is. Közben nekem kezdett a légzésem egyenletlenné válni. Niall elkezdte a jobb kezével masszírozni a mellemet. és a szájával elkezdette lefelé haladni míg el nem érte a mellem. Ezt csinálta egy darabig majd abba hagyta. kicsit arrébb ment, levette a pólóját majd a nadrágját is. (alsógatyában állt) Amíg ő ezt csinálta én is levetten a nadrágom majd ránéztem az ír srácra, végigmértem majd megláttam az igen csak növekvő dudort a gatyáján minek hatására kicsit elvörösödtem. Ezt Niall észrevette és hogy zavaromat enyhítse közelebb jött és szorosan átölelt. Közben a keze lejjebb kalandozott és elkezdte bugyin keresztül simogatni a csiklómat. Mire egy nyögés szakadt ki belőlem. Niall arcára kikerült az a bizonyos mosoly, félretolta a bugyimat és anélkül kezdte el csinálni majd ezt abbahagyta és levette rólam a fehérneműt és a saját alsógatyáját is levette. Én fölálltam az ágyról ő pedig átölelt szorosan. Éreztem elégé keményedő merevedését és eltoltam magamtól egy kicsit.
-Mi a baj?-nézett rám aggódva
-Te is tudod hogy nekem ez az első-mondtam félénken
-Nyugi nem lesz semmi...csak egy kicsit fájni fog-mondta kedvesen és leült az ágyra de a kezemet egy percre sem engedte el.-Ülj ide a térdemre-mondta kedvesen és én megtettem. Szétterpesztett lábbal odaültem a térdére de Niall nem engedte hogy olyan távol maradjak. Gyorsan közel húzott magához, megölelt így az alsó feleink összeértek. Niall érezte hogy megfeszül a testem ezért gyengéden a fülembe súgta hogy nem kell izgulni megígéri hogy nem fog fájni any***. A mondat végén még mondott valamit de azt már nem hallottam rendesen mert olyan halkan mondta.
-Mehet?-kérdezte és mélyen a szemembe nézett.
Bólintottam, becsuktam a szemem majd éreztem hogy Niall a derekamnál fogva följebb emel és már éreztem is a keménységét a bejáratomnál és mire föleszméltem volna tövig belém hatolt. Recsegve-ropogva szakadt át a szűz hártyám. Egy óriási nyögés/ordítás szakadt fel belőlünk egyszerre. (de szerintem belőlem nagyobb) Ráborultam Niall mellkasára és éreztem ahogy a könnyek utat törnek a szememben.
-Nyugi mindjárt elmúlik-suttogta Niall a fülembe mire én csak egy aprót bólintottam és reméltem hogy igaza lesz. Kb. fél-egy percig így maradtunk majd szép lassan elkezdett bennem ki és be mozogni minek hatására mindkettőnkből nyögések szakadtak föl.  Gyorsított a tempón. Nyögéseinktől zengett a szoba. Közben elkezdte masszírozni a mellem és még gyorsabb tempóra kapcsolt. Nem is kellett sok óriási nyögéssel elélveztem majd néhány másodperc múlva Niall is belém élvezett. Szép lassan kicsusszant belőlem és lefeküdtünk mind ketten egymás mellé az ágyra. Amikor a légzésünk körülbelül visszaállt arra a szintre hogy tudtunk beszélni Niall megszólalt.
-Na...milyen...volt?
-Nagyon jó!-mondtam és közben mosolyogtam.
Egy pár percig csak feküdtünk és néztük egymást majd Niall fölállt és fölöltözött. Én is követtem a példáját.
-Hány óra?-kérdeztem
-Fél 12
-Hú akkor ebből már nem lesz ebédfőzés-mondtam
-Akkor benne vagy egy közös éttermezésben?
-Persze. Veled bármikor.-mondtam mosolyogva
-Akkor induljunk mondta és odament a fogashoz hogy levegye a kabátom és rám adja. Kimentünk a kocsihoz és beültünk. Menet közben hallottam hogy a telefonom jelez hogy sms-em érkezett. Gyorsan elővettem és megnéztem. Louistól jött. Ahogy végigolvastam olyan szinten lefehéredtem hogy azt nem lehet leírni.
-Baj van?-kérdezte Niall aggódva
-Azonnal menjünk Louis házához
-Miért mi történt-kérdezte aggódva de már útvonalat is váltott
-Betörtek hozzá, csak ennyi állt az sms-ben.


***


Amikor odaértünk borzasztó látvány fogadott. A bejárati ajtó betörve, a ház előtt rendőr, tűzoltó és mentőautó. Gyorsan leparkoltunk és beszaladtunk a házba. Amikor beértünk Louis a kanapén feküdt. A pólója tiszta vér, és az arca is. A mentősök körülállják és éppen egy hordágyra rakják föl. A látványtól annyira lesokkoltam, hogy éreztem a gyomrom fölfordul és a lábam sem fog sokáig tartani még de nem tudtam megmozdulni.
-Lucy! Hahó! Jól vagy?
Éppen akartam mondani hogy igen de már nem tudtam kimondani mert elsötétült a világ előttem ás a földre zuhantam.

Chapter 4.

Mi ez lehetetlen! Ez nem lehet igaz! De hiszen ő a barátom! Motyogtam magamban a sírást visszatartva. Nem akartam elhinni, hogy képes lenne ilyenre. Aztán már nem láttam a könnyektől és Niall mellkasára borultam zokogva. Ő próbált nyugtatni simogatta a hátam meg átölelt szorosan de ez nem hatott én csak sírtam és sírtam és sírtam mintha sosem akarnának elfogyni a könnyeim. Egy idő után aztán sikerült lenyugodjak valamennyire és amikor fölnéztem Niallra láttam hogy neki is tele van könnyel a szeme csak nem sír mert ő férfi. Én bezzeg itt bőgök mint egy bőgőmasina.
-Elmegyek megmosni az arcom-mondtam majd fölálltam a kanapéról és elindultam a fürdőszoba fele. Amint becsuktam az ajtót hallottam hogy Niall is keservesen el kezd sírni. Tudtam hogy ha elmegyek és egyedül marad akkor ő is elengedi magát és elkezd sírni. Ahogy mondtam meg is mostam az arcom majd kimentem a fürdőből. Mire kiírtem már abbahagyta a sírást de láttam hogy vörös a szeme úgy hogy jól hallottam.
-Jól vagy?-kérdeztem meg félénken de elég hülye kérdés volt
-Persze-kapta föl a fejét a hangomra. Láttam hogy nem vett észre.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdeztem
-Szerintem menjünk el Harryhoz megkérdezni őt erről
-Biztos hogy jó ötlet ez?-kérdeztem és Niall észrevette hogy félek
-Nyugi nem lesz semmi én megvédelek mindentől-mondta gyengéden majd átölelt
-Rendben. Akkor mehetünk-mondtam félénken
Elindultunk és amikor odaértünk az ajtó előtt szorosan megszorítottam Niall kezét.
-Minden rendben lesz, meglátod-mondta, rám mosolygott majd csöngetett
Egy pár perc várakozás után lépteket hallottunk majd kulcs csörgést és kinyílt az ajtó. Ott állt teljes valójában. Én megpróbáltam minél kisebbre összehízni magam Niall mellett de úgy tűnik nem sikerült teljesen eltűnnöm mert megszólalt.
-Sziasztok! Mi járatban errefelé?-érdeklődött kedvesen
-Hozzád jöttünk beszélgetni-mondta Niall határozottan de annyira hogy még én is összerezzentem mellette.
-Igen? Ebben az esetben gyertek beljebb.
Harry illedelmesen beljebb tessékelt bennünket majd leültünk a nappaliban.
-Na miről akartok beszélni?
-Arról hogy miért drogoztad be Lucyt?
Ez a kérdés úgy látszott kicsit meglepte Harryt de nem zökkentette ki a kedves vendéglátó szerepéből.
-1. Nem drogoztam be!
 2.Ha arra a tűre gondolsz...
-Igen arra-szakította félbe Niall ingerülten
-Azt nem én akartam, lefizettek.
Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtünk. Harryt lefizetni??? Ez szinte lehetetlennek hangzott.
-És ki volt az?-érdeklődött Niall
-Azt nem tudom csak telefonon beszéltünk és azóta a szám is megváltozott.-mondta majd mindegyikőnk hallgatott.
A hallgatást az én hangom törte meg. Amióta itt vagyunk most először mertem megszólalni.
-Köszönjük akkor mos tmár mennénk.-mondtam majd fölálltam de egy pillanatra sem engedtem el Niall kezét. Harry is fölállt utánunk majd kikísért az ajtóig, kinyitotta nekünk majd elköszöntünk és elindultunk haza. Út közben egyikőnk sem szólalt meg. Amikor hazaértünk már elég késő volt úgy hogy mondtam Niallnak hogy elmegyek zuhanyozni. Amint beléptem a fürdőbe levettem a ruháim és beléptem a zuhanyfülkébe. Megnyitottam a csapot és beállítottam a víz hőmérsékletét kellemesre. Amint folyt le rólam a víz úgy folyt le rólam a stressz is. Amikor végeztem kiléptem a zuhany alól megtörülköztem és fölvettem a pizsamám. Amint kiléptem a fürdőből egyenesen a hálószobát céloztam meg. Niall már az ágyban feküdt. Én is odafeküdtem mellé mire ő szorosan átölelt. Így aludtunk el.

***

Az éjszaka közepén rémes rémálmok gyötörtek. Az egyik után arra ébredtem hogy Niall ráz. Abban a pillanatban hogy fölébredtem egyenesen a szőke nyakába ugrottam. Keservesen zokogtam. "Nyugodj meg már vége", "Ez csak egy álom volt" és még hasonlókat mondott miközben simogatta a hátam.
-El akarod mesélni mit álmodtál?
Erre én csak bólogatni tudtam.
-Azt álmodtam hogy te megtaláltad hogy ki volt Harry fölbérlője és el is mentél hozzá, de vissza már nem jöttél. :'( Másnap reggel a rendőrök keltettek azzal a hírrel hogy meghaltál. Az az ember egy kést döfött a hasadba...- a végét már alig tudtam kimondani mert már annyira fojtogatott a sírás. És amikor abba hagytam el is sírtam magam mire Niall szorosan magához ölelt és ezt suttogta a fülembe:
-Nyugodj meg. Soha nem fogom megkeresni az az embert!