Chapter 2.

-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdezgettem és próbáltam felülni az ágyon.
-Itthon vagy és egyszer csak amikor a táncparketten megcsókoltalak a kezeim között összeestél- mondta de olyan fal fehér volt az arca hogy azt hittem rosszul van.
-És azt nem tudod hogy mitől?
-Hát...ööööö...amikor ideértünk a kezedből valami kis tű szerűség állt ki amit miután kiszedtem és megcsókoltalak felébredtél
Tűszerű izé...csók ez mi a fene lehetett. Ki lehetett az aki a karomba nyomta. És ettől miért ájultam el? Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. De a valóságba Niall hangja rángatott vissza.
-Hahó jól vagy?- kérdezte aggódva
-Igen most jól vagyok-mondtam majd körülnéztem hátha megtalálom azt a tűszerű izét.-Hol van az a hegyes kis valami amit kiszedtél a kezemből?-kérdeztem s erre Niall felállt az ágy szélérőr és a kis asztalkához ment ami nem messze állt az ágytól. Megfogta és visszaült az ágyra. Mikor leült odaadta de mondta hogy nagyon vigyázzak mert még hegyes. Megfogtam és jobban szemügyre vettem s ekkor Louis ajtóstul rontott a házba.
-Jól vagy? Nem lett semmilyen maradandó sérülésed? Ne...
-Nem nincs semmi bajom- szakítottam félbe.
-huuuuuuuuu...-mondta Louis
-Ha megkérhetlek akkor elvinnéd vizsgálatra ezt a valamit?-mondtam Louisnak
-Persze-mondta kicsit gyanakodva hogy miért akarom elküldeni
-Köszi nagyon sokat segítesz ezzel nekem- mosolyogtam rá mire ő elpirult meg kell hagyni nagyon cuki volt így piros arcokkal
Mi lehet ebben a fecskendőben? Gondolkodtam miközben odaadtam Louisnak És még egy nagyon fontos kérdés futott át az agyamon, ki lehetett az aki belém nyomta?
-Tessék adtam oda Louisnak. Aztán nagyon vigyázz. -mosolyogtam rá
-Ígérem vigyázni fogok - mondta mielőtt megfordult és elindult volna de ekkor Niall mellettem megszólalt
-Meg tudnád keresni hogy ki tette?-kérdezte reménykedve
-Persze-mondta Louis s ezzel kiment az ajtón
-Köszönöm hogy így törődtök velem-mondtam Niallnek miközben szorosan átöleltem
-De hiszen ez természetes-mondtam és ő is átölelt
Így maradtunk egy pár percig majd elengedett, fölállt mellőlem és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- mondtam kicsit félve
-Megyek csinálok reggelit. Ha éhes vagy akkor öltözz föl és gyere le a konyhába ott foglak várni-mondta mosolyogva majd kiment az ajtón és becsukta maga mögött.
Egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Mi a franc lehetett ami a fecskendőben van és ki nyomta belém? Miközben ezeken gondolkodtam benyúltam a szekrényembe kivettem egy farmert meg egy zöld ujjatlant. Fölkapkodtam magamra és elindultam lefelé a konyhába. Ahogy kiléptem a szobából a sonka és a tükörtojás jellegzetes illata ütötte meg az orrom. Lementem a konyhába és láttam hogy Niall már meg is terített. Leültünk és megettük a reggelinket majd fölálltunk és Niall elmosogatott.
-Van kedved elmenni sétálni a parkba?- kérdezte kedvesen miközben a kezét nyújtotta felém
-Persze de csak akkor ha csak ketten megyünk - mondtam mosolyogva miközben megfogtam a kezét
-Akkor induljunk-mondta rám adta a kabátom és kívülhúzott az ajtón majd bezárta azt
Elindultunk szép lassan és mikor odaértünk a parkhoz Niall egy másodperc alatt átment egy nagy gyerekké. De a hülyesége ragadós volt így én is hamar elvesztettem a felnőttes álcám és elkezdtünk fogócskázni. Az egésznek az lett a vége hogy elkezdtünk a nagy levél kupacokba ugrálni. Nagyon jól éreztem magam. De egyszer csak Niall fölugrott mellőlem és ezt mondta:
-Ez az alak volt az aki a tűt a kezedbe nyomta - mondta biztosan az igazában
-De te ezt te honnan tudod?-kérdeztem
-Onnan hogy amikor elájultál láttam hogy mellőlünk elkezdett futni de nagyon gyorsan és láttam hogy a fecskendőnek a kupakja ott van a kezében csak nem tudtam utánafutni mert téged fogtalak - mondta kicsi bűntudattal a hangjában
De olyat tett amire nagyon nem számítottam elkezdett futni a hapsi felé és erre ő is elkezdett futni előle.