Chapter 7.

Lucy szemszöge:

Niall annyira megörült a hírnek hogy a derekamnál fogva fölemelt és megpörgetett a levegőben. De az öröme nem vetekedhetett az enyémmel. 

-Elújságoljuk Louisnak?-kérdezte még mindig mosolyogva

-Tőlem-mondtam

Beültünk a kocsiba és elmentünk a kórházba. Ott bementünk és nagy boldogan mondtuk Louisnak hogy gyerekünk lesz. Nagyon örült ő is. Nagy meglepetésemre Niall megkérdezte hogy lesz e majd a keresztapja. Ő természetesen igent mondott. Elmentünk hagytuk Louist pihenni.Hazamentünk és leültünk a kanapéra egy kicsit beszélgetni. Majd megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni. 

***

Teltek a hónapok és a hasam már szépen kigömbölyödött. Niall eddig a lehető legjobb apuka volt. Mindenben segített és nagyon aranyos volt. Volt amikor beszélt a hasamhoz és volt amikor puszilgatta, de az van a legtöbbet hogy simogatja. Ma lesz az a nap a mikor ultrahangon megmondják hogy fiunk  lesz e vagy lányunk. Már nagyon izgulok. 11-re voltunk bejelentve az orvoshoz. Rápillantottam az órámra és ijedten vettem észre hogy már fél 11 van úgy hogy szóltam Niallnak hogy indulni kéne mire bólintott és hozta a kabátom majd rám adta.Ő is fölvette a sajátját és kimentünk a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is. Csöndben ültünk az autóban egész úton, mindegyikőnk nagyon izgult.

Niall szemszöge:
Úr isten nagyon ideges vagyok. Nagyon reménykedem benne hogy lányunk lesz de annak is nagyon örülök ha fiunk. Remélem Lucy nem lesz túl ideges ha nem az lesz amit akart.

Lucy szemszöge:
Végre odaértünk. Niall leparkolt a kocsival a kórház parkolójába majd kiszálltunk és bementünk.A váróban sokan ültek és mi is leültünk. Vagyis csak én mert Niall elment sorszámot húzni. Addig én gyorsan végig néztem a várakozókon. Sokan voltak. A többség a párjával jött de volt olyan is aki egyedül. A korát soknak nem tudtam megállapítani de azt a következtetést vontam le hogy kb. én vagyok a legfiatalabb. Ekkor visszaárt a szerelmem és vigyorogva a kezembe adta a sorszámot. Nem értettem hogy ehhez miért kell annyira mosolyogni de amikor ránéztem a kis papírra rájöttem. A papíron a 69-es szám állt. Erre nem tudtam nem elmosolyodni. Szépen lassan ment előttünk a sor. Amikor ideértünk a 43. számnál tartottak így egy csöppet sokat kellett várni de nem volt baj. Amíg nem kerültünk sorra elütöttük az időt. Niall egy kis füzetet húzott elő a táskájából és két tollat. Az egyiket nekem adta a másikat pedig a bal kezével megfogta és írni kezdett a papírra. Először nem értettem hogy mit csinál de amikor befejezte az írást és nekemadta a kis füzetet megértettem. Ez állt rajta:
-Akarsz levelezni velem? Mint régen a suliban?
Erre önkéntelenül is elmosolyodtam. Hogy jutott eszébe hogy mi most a kórház folyosóján a gyerekünkel a hasammal levelezni fogok vele mint gimiben de annyira nem tűnt rossz ötletnek így visszaírtam neki.
-Persze ha már ilyen szépen megkérdezted. :)
-Oké akkor mondjuk beszéljünk arról amiről a gimiben.
-Arról amiről a gimiben? Miről beszéltünk a gimiben?
-Hát mondjuk arról hogy mit ettél ma reggelire, hogy milyen zenéket hallgatsz...stb.
-Akkor mondom. Ma reggelire vajas pirítóst ettem és ittam hozzá kávét. Te?
-Hó te biztos kíváncsi vagy arra hogy én mit ettem reggelire?
-Persze. Miért ne lennék az?
-Mert az eltart egy jó darabig. :P :D
-Jaaaaaa... Nem baj azért mond el.
-Rendben. Noss akkor ettem egy kis rántottát kenyérrel természetesen, aztán egy kis szalámis kenyeret, meg ittam egy ki kávét. Aztán amikor lejöttél te is reggel akkor még veled ettem egy ki...
Ezt már nem tudta befejezni mert ekkor egy fiatal nő ordította hogy "69" és mi egyből tudtuk hogy mi következünk. Fölpattantunk a székről és az ajtó felé vettük az irányt. Niall közben a füzetet és a tollakat visszarakta a táskába. Bementünk az ajtón és kegy kedves doktornő köszöntött minket.
-Jó napot!-mondta folyton mosolyogva gondolom azért hogy a félelmemet/izgulásomat enyhítse
-Jó napot!- köszöntünk vissza egyszerre Niall-al. Erre a doktornő kuncogott egy kicsit majd megszólalt.
-Feküdjön föl az asztalra és húzza fel a pólóját.
lefeküdtem fölhúztam a pólómat közben Niall az ágy másik oldalán lévő székre leült és megfogta a kezem. A doktornő az ágy Niallal szemben lévő részénél lévő asztalnál ült egy széken. Előtte egy gép és egy monitor volt. Az ő asztala mellett helyezkedett el az aszisztense asztala. Sok papír volt rajta és egy monitor. A doktornő közben egy kis valamire nyomott egy kis átlátszó trutyit amitől valószínűleg jobban csúszott. Ezt az egész trutyis, csúszós valamit a hasamra tette és elkezdte mozgatni. Valamit nagyon erősen nézett a képernyőn majd egyszer csak megállt és ránk nézett. Niall esküszöm idegesebb volt nálam. éreztem ahogy izzadt a tenyere és remegett a keze. Ránéztem és eltátogtam neki egy "nyugi"-t. Rám nézett majd bólintott. Közben a doktornő felénk fordította a monitort és mosolygott. A képen az ultrahang kép volt. Ott láttok a kisbabánk. Nagyon aranyos volt már így. Már csak egy nagyon nagy kérdés volt. FIÚ VAGY LÁNY? Amikor kinéztük magunkat kérdőn néztünk a doktornőre aki megértette hogy mit akarunk.
-Nagyon gratulálok! Kislányuk lesz!!!
Nagyon örültünk mind a ketten. el sem hiszem hogy kislány. Láttam Niallon hogy egy nagy kő esett le a szívéről. Ő is lányt akart. Amikor ki örömködtük magunkat szóltunk az orvosnak hogy ha nincs más akkor mennénk. Mondta hogy rendben, adott egy csomag papírtörlőt amivel letörölhettem a trutyit a hasamról. Amikor ezt megtettem fölültem és lehúztam a pólómat majd fölálltam. Niall már az aszisztens mellett állta és diktálta be a szükséges adatokat. Odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire rám nézett és elmosolyodott. (nem mintha eddig nem mosolygott volna). Amikor végeztünk elköszöntünk és kézen fogva sétáltunk ki a kórházból. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza. A kocsiban ránéztem és egy vicc keretében megszólaltam.
-Na mit is ettél reggelire?-mondtam  nevetve
-Azt már soha sem fogod megtudni.-mondta szintén nevetve
Mivel nem laktunk távol a kórháztól gyorsan hazaértünk. Leparkolt a kocsival és elindultunk a bejárat elé. Félúton fölkapott és menyasszony pózban vitt egészen a nappaliig. A bejárati ajtót közös erővel tudtuk csak kinyitni. Én kinyitottam a kulccsal ő pedig belökte. A nappaliban letett a kanapéra és elég furcsa módon elém térdelt. Pontosabban fél térdelt valamit gondoltam de abban nem hittem...vagy még is...? Ekkor előhúzott a zsebéből egy kis virágot aminek a végére oda volt kötve egy kis levél és egy kis valami. Odaadta mire én megnéztem. A levélben ez állt: Leszel a feleségem? Ekkor tűnt föl hogy az a valami egy gyűrű volt. Annyira boldog voltam hogy nem hittem el. Niall odanyúl a virághoz és levette róla a gyűrűt.
-Hmmm leszel?-kérdezte egy kicsit félénken. Erre én szó szerint a nyakába ugrottam és már-már sírva mondtam hogy "IGEN". (már amennyire egy térdelő ember nyakába lehet ugrani) Ekkor fölállt a nyakában velem és megölelt. A lábam épp hogy lábujjhegyen leért de az épp elég volt ahhoz hogy ne essek össze. Niall hátranyúlt a nyakához és az ujjamra húzta a gyűrűt. Ezután átölelte a derekam és megpörgetett majd hirtelen letett a földre.
-Mi a baj? -kérdeztem félve
-Nem szabad megszorítani a hasad.-mondta suttogva miközben gyengéden megsimogatta a pocakomat. Erre elmosolyodtam.
-Nyugi biztos megbocsájtja hogy egy kicsit megszorongattad. Végül is most lettem a jegyesed.
-Igen. Biztos.-mondta és megfogta a kezem.-Szerintem menj el fürdeni és aludni én amíg te fürdesz megvacsorázom és utána elmegyek zuhanyozni.
-Rendben-bólintottam és elindultam fölfelé a lépcsőn majd a fürdő felé vettem az irányt. Niall eközben elindult a konyha irányába. Gyorsan lezuhanyoztam, fölvettem a pizsamám és elindultam kifelé. Amint kiléptem Niall jött föl a lépcsőn. Én elmentem a szobánk irányába ő pedig bement a fürdőbe. Gyorsan végzett a vacsorázással gondoltam majd bementem a hálóba. Elhajtottam a szépen elegyengetett takarót és befeküdtem alá. Gyorsan magamhoz öleltem a macimat és hátat fordítottam az ajtónak így szembekerültem Niall részével. Egyszer csak hallottam hogy nyílik az ajtó majd becsukódik. Léptek hangja majd egy halk kuncogás és egy mondat. Lecserélsz a macira? Ettől a mondattól nem tudtam nem nevetni így elvesztettem az alvó ember álcámat. Mire fölnéztem Niall már mellettem feküdt az oldalán szemben velem.
-Dehogy is cseréllek-túrtam szőke tincseibe-csak amíg nélkülöznöm kell téged addig vele pótollak. De nem az igazai. Ja és csak hogy tudd őt is Niallnak hívják.-mutattam a macira.
-Ja így már mindjárt más. De most már itt vagyok és nem kell hogy nélkülözzél. Addig is a következő szolgálatáig ideültetem a név rokonomat.-mondta mosolyogva majd megfogta a macit és odaültette a párnáink találkozásához majd szorosan átölelt. Nagyon jól esett. Így aludtunk el és a maci végig figyelte az álmunkat. Niallnak csak egyet nem mondtam el hogy a macit már gimnázium óta így hívják mióta először megláttam a folyosón.