A nap úgy indult mint egy szokásos napnak kell indulnia. Reggel amikor fölkeltem Niall már nem volt mellettem mint általában. Fél 10 volt. Gondoltam épp itt az ideje hogy lemenjek reggelizni így elindultam lefelé a konyhába. Ám amikor körülbelül a lépcsők felénél tartottam óriási fájdalmat éreztem a hasamban mire fölordítottam. Erre Niall rögtön ott termett, meg támogatott és lefektetett a kanapéra. Egy kicsit kezdett enyhülni a fájdalom mire még egyszer bekövetkezett az előbbi jelenet csak most sokkal erősebben. Niall egyből hívta a mentőket. Gyorsan kiértek de nekem így is egy örökké valóságnak tűnt. Niall egész idő alatt szorította a kezem és aggódó pillantással nézett rám. Amíg a mentők kiértek még 3x éreztem ugyan azt a fájdalmat és mindig egyre erősebben... Aztán meghallottuk a mentő szirénáját mire egy kicsit felsóhajtottunk. Niall fölállt mellőlem és kinyitotta az ajtót. A mentősök gyorsan bejöttek és hordágyra tettek majd betoltak a mentő autóba. Niall ott ült mellettem végig. Mire odaértünk még egyszer belém hasított a fájdalom mire fölordítottam. Beértünk gyorsan egy ultrahang szobába toltak. Ugyan az volt az orvos mint tegnap. Amikor megpillantotta az ultrahang képet teljesen ledöbbent. A baba akkorát nőtt hogy az lehetetlen. Konkrétan akkorára nőtt hogy akár meg is születhetett volna. Ekkor megint éreztem azt az éles fájdalmat amit eddig már 6x és az ultrahangos orvosnő még jobban ledöbbent ha annál jobban lelehet döbbenni ahogy le volt eddig. Ugyanis amit látott az lehetetlen volt. A baba konkrétan belülről belém harapott...ekkor az orvos (aki eddig az ultrahangos mellett állt bejelentette hogy azonnali császárra van szükség! Úgy ahogy voltam toltak tovább a műtőbe. Niallt megállították de többet nem láttam mivel becsukódott a műt ajtaja és az arcomba nyomtak egy maszkit amitől elaludtam.
***
Amikor fölébredtem a fájdalmam megszűnt. Egy kórházi ágyon feküdtem és Niall nem bolt sehol. Ezért mivel nagyon álmos voltam még visszaaludtam.
***
Amikor újra fölébredtem Niall már ott volt. Így meg tudtam kérdezni tőle hogy mik a fejlemények.
-Szia-mondtam kómás fejjel mivel most ébredtem. Erre Niall egyből odakapta a tekintetét felém és odasietett mivel eddig az ablak előtt állt. Oda ült mellém, megfogta a kezem és csak mosolygott.
-Mi történt hogy ilyen vagy? Mármint úgy mosolyogsz mintha a kedvedet nem lehetne elrontani semmivel.
-Egy csodálatos dolog történt- mondta majd egy kis hatásszünet után folytatta.-Apuka lettem a világ legcsodálatosabb lányától-mondta és ha lehetett még nagyobb mosolyra húzta a száját és megölelt.
-Úr isten! Nem mondod hogy túlélte?!?!?!-mondtam boldogan miközben elhúzódtam tőle pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-De igen és lett egy csodálatos kislányunk-mondta-majd a mosoly lekúszott az arcáról egy pillanat alatt mintha egy szomorú dolog jutott volna eszébe hirtelen.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-A lányunk nem egy egyszerű gyerek...sőt nem is ember...hanem vámpír-mondta majd az arcomat fürkészte hogy mi lesz a reakcióm rá. Először azt hittem hogy csak viccel aztán amikor egy idő után láttam az arcán hogy komolyan gondolja a dolgot akkora mosoly terült el az arcomon hogy az nem igaz. Ebben a pillanatban láttam a megnyugvást az arcán. És ő is elmosolyodott.
-Csodálatos kislányunk van és így még különlegesebb-mondtam majd megöleltem.
-Szerintem is. Már csak egy kérdés van mi legyen a neve?-mondta miközben elhúzódott tőlem. Hosszas tárgyalás után a Rose mellett döntöttünk. Nagyon tetszett mind a kettőnknek. A nagy örülést az orvos szakította félbe.
-Látom már fölébredt és tájékozódott.-mondta kedvesen a Doktor úr. Egy kellemes kisugárzású 50 körüli hapsi volt barna hajjal és kék szemmel.
-Igen Doktor úr. Már tájékoztattam mindenről-Mondta a szerelmem mellettem.
-Rendben...de valamit meg kell beszélnem önökkel. Mivel az ön kislányuk vámpír ezért különleges taníttatásban illetve érkeztetésben kell részesülnie. Mivel ez az esemény hogy egy párnak vámpír gyermeke születik igen ritka ezért erre külön nem alapítottak, se iskolákat, se boltokat, se étkeztetőket. Ennek megfelelően az alapvető dolgokra maguknak kell megtanítaniuk őt. Természetesen majd iskolába járhat a többi diákkal együtt de előtte meg kell neki tanítani hogy emberre nem támadunk. Mindig kell hogy maguknál legyen zacskós vér. Tudom elég furcsán hangzik de muszáj. Ilyet bármelyik kórházban kaphatnak csak fel kell mutatniuk egy kártyát amit majd a beszélgetés után oda is adok. A papíron majd a gyermek adatai és az azt bizonyító pecsét hogy vámpír fog szerepelni. A napra nem szabad kiengedni tartós időre akár mennyire is kívánkozik...vagyis de mivel ugyan ezzel a kártyával egy különleges naptejet is kaphatnak amivel kiengedhetik. Nagyon gyorsan fog növekedni a kislány addig amíg el nem éri az óvodás kort. Akkor visszaáll a normálisba. Az iskolába majd mindig átlátszatlan üvegben kell vinnie vért mint más gyerek az innivalót. Nagyon gyors lesz így meg kell amíg kicsi és nem iskolás arra is tanítaniuk hogy hogy tud mozogni illetve futni normális sebességgel. Ha ez nem sikerül akkor óriási előnye lesz az iskolában tesiórán és ez nem lenne jó. Na szóval körül belül ennyi lenne. Ha bármilyen kérdésük lenne még akkor forduljanak hozzám nyugodtan. Itt a telefonszámom-Erre a kezünkbe nyomott egy kis cetlit amire egy szám volt írva.
-Rendben köszönjük-Mondta Niall és kezet fogott vele mi után én is.
-Ha úgy gondolják akkor akár haza is mehetnek és el is vihetik a kicsit
-Rendben akkor mi élnénk is ezzel a lehetőséggel-Mondta mellettem a szerelmem
-Megbeszéltük. Kimegyek készüljenek el én addig szólok a nővéreknek hogy pólyázzák be és rakják egy hordozóba a kicsit és akkor ott találkozunk az újszülött osztályon.
-Rendben köszönjük-mondtuk majd ki ment a teremből. Gyorsan fölkeltem fölöltöztem rendes ruhába, összeszedtem a cuccaim és indultunk az újszülöttekhez. Út közben megálltunk és elkértük a vámpírságot igazoló papírt majd mentünk tovább. Amikor odaértünk bementünk egy irodába ahol a doktor már ott ült.
-Ó szóval ideértek? Akkor már adom is a babát.-erre bólintottunk és az orvos egy hátsó ajtón kiment. Amikor visszajött egy babahordozó volt a kezébe. Odajött hozzánk és odaadta nekem. Amint belenéztem egy kis angyalt láttam és egyből tudtam hogy tökéletesen illik rá a Rose név. Amíg én a lányunkban gyönyörködtem addig Niall aláírt valami papírokat aztán elköszöntünk majd mentünk. Az autóban hátra bekötöttük a kicsit majd elindultunk. Út közben eszembe jutott hogy szólni kéne Alycenek és Dollynak. Föl is hívtam őket aztán eszembe jutott hogy még nincs gyerekszoba és a többi szükséges holmi. Aggodalmasan néztem Niallra aki még mindig vezetett.
-Niall azt hiszem hogy van egy kis probléma...nincs még gyerekszoba.
-Hú erre nem is gondoltunk...nem tudnád egy kicsit odaadni Roset Alycenak vagy Dollynak? Addíg mi gyorsan bevásárolnánk a szoba úgy is készen áll.
-Rendben akkor szólok nekik.-fölhívtam Dollyt és megbeszéltük hogy egy kicsit figyel Rosera. Elmentünk Dollyhoz már az ajtóban várt minket.
-Gratulálok-mondta majd mindkettőnket megölelt majd átvette a babát. Odaadtam neki a cumis üveget amibe vér volt. Ezt még az orvos adta meg adott még 30 zacskót. Elköszöntünk és egyből a bolt irányába indultunk. Amikor odaértünk és bementünk a bútorboltok jellegzetes illata csapta meg az orrom. Elindultunk a gyerekosztályra és elkezdtünk nézelődni. Nagyon sok szép dolgot találtunk. A tetszésemet végül egy olyan ágy nyerte el ami fölé baldachint lehet szerelni. Megvettük még a pelenkázót és egyéb más csecsebecséket is. Mindent kifizettünk és bepakoltuk a kocsiba. Hazamentünk gyorsan összeraktuk és berendeztük a szobát. Nagyon szép lett még én is ellaktam volna benne. A szoba a háló mellett volt. Egy régi raktárszobát alakítottunk át. Gyorsan elmentünk Rose ért és hazavittük. Beraktuk az etetőszékébe ami a konyhában volt és megetettük. Utána gyorsan lefektettük aludni. Szerencsére gyorsan elaludt így mi is le tudtunk feküdni aludni. Mielőtt lefeküdtünk volna gyorsan még lezuhanyoztunk majd megmostuk a fogunk. Ledőltünk aludni és egyből el is nyomott az álom.
-Szia-mondtam kómás fejjel mivel most ébredtem. Erre Niall egyből odakapta a tekintetét felém és odasietett mivel eddig az ablak előtt állt. Oda ült mellém, megfogta a kezem és csak mosolygott.
-Mi történt hogy ilyen vagy? Mármint úgy mosolyogsz mintha a kedvedet nem lehetne elrontani semmivel.
-Egy csodálatos dolog történt- mondta majd egy kis hatásszünet után folytatta.-Apuka lettem a világ legcsodálatosabb lányától-mondta és ha lehetett még nagyobb mosolyra húzta a száját és megölelt.
-Úr isten! Nem mondod hogy túlélte?!?!?!-mondtam boldogan miközben elhúzódtam tőle pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-De igen és lett egy csodálatos kislányunk-mondta-majd a mosoly lekúszott az arcáról egy pillanat alatt mintha egy szomorú dolog jutott volna eszébe hirtelen.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-A lányunk nem egy egyszerű gyerek...sőt nem is ember...hanem vámpír-mondta majd az arcomat fürkészte hogy mi lesz a reakcióm rá. Először azt hittem hogy csak viccel aztán amikor egy idő után láttam az arcán hogy komolyan gondolja a dolgot akkora mosoly terült el az arcomon hogy az nem igaz. Ebben a pillanatban láttam a megnyugvást az arcán. És ő is elmosolyodott.
-Csodálatos kislányunk van és így még különlegesebb-mondtam majd megöleltem.
-Szerintem is. Már csak egy kérdés van mi legyen a neve?-mondta miközben elhúzódott tőlem. Hosszas tárgyalás után a Rose mellett döntöttünk. Nagyon tetszett mind a kettőnknek. A nagy örülést az orvos szakította félbe.
-Látom már fölébredt és tájékozódott.-mondta kedvesen a Doktor úr. Egy kellemes kisugárzású 50 körüli hapsi volt barna hajjal és kék szemmel.
-Igen Doktor úr. Már tájékoztattam mindenről-Mondta a szerelmem mellettem.
-Rendben...de valamit meg kell beszélnem önökkel. Mivel az ön kislányuk vámpír ezért különleges taníttatásban illetve érkeztetésben kell részesülnie. Mivel ez az esemény hogy egy párnak vámpír gyermeke születik igen ritka ezért erre külön nem alapítottak, se iskolákat, se boltokat, se étkeztetőket. Ennek megfelelően az alapvető dolgokra maguknak kell megtanítaniuk őt. Természetesen majd iskolába járhat a többi diákkal együtt de előtte meg kell neki tanítani hogy emberre nem támadunk. Mindig kell hogy maguknál legyen zacskós vér. Tudom elég furcsán hangzik de muszáj. Ilyet bármelyik kórházban kaphatnak csak fel kell mutatniuk egy kártyát amit majd a beszélgetés után oda is adok. A papíron majd a gyermek adatai és az azt bizonyító pecsét hogy vámpír fog szerepelni. A napra nem szabad kiengedni tartós időre akár mennyire is kívánkozik...vagyis de mivel ugyan ezzel a kártyával egy különleges naptejet is kaphatnak amivel kiengedhetik. Nagyon gyorsan fog növekedni a kislány addig amíg el nem éri az óvodás kort. Akkor visszaáll a normálisba. Az iskolába majd mindig átlátszatlan üvegben kell vinnie vért mint más gyerek az innivalót. Nagyon gyors lesz így meg kell amíg kicsi és nem iskolás arra is tanítaniuk hogy hogy tud mozogni illetve futni normális sebességgel. Ha ez nem sikerül akkor óriási előnye lesz az iskolában tesiórán és ez nem lenne jó. Na szóval körül belül ennyi lenne. Ha bármilyen kérdésük lenne még akkor forduljanak hozzám nyugodtan. Itt a telefonszámom-Erre a kezünkbe nyomott egy kis cetlit amire egy szám volt írva.
-Rendben köszönjük-Mondta Niall és kezet fogott vele mi után én is.
-Ha úgy gondolják akkor akár haza is mehetnek és el is vihetik a kicsit
-Rendben akkor mi élnénk is ezzel a lehetőséggel-Mondta mellettem a szerelmem
-Megbeszéltük. Kimegyek készüljenek el én addig szólok a nővéreknek hogy pólyázzák be és rakják egy hordozóba a kicsit és akkor ott találkozunk az újszülött osztályon.
-Rendben köszönjük-mondtuk majd ki ment a teremből. Gyorsan fölkeltem fölöltöztem rendes ruhába, összeszedtem a cuccaim és indultunk az újszülöttekhez. Út közben megálltunk és elkértük a vámpírságot igazoló papírt majd mentünk tovább. Amikor odaértünk bementünk egy irodába ahol a doktor már ott ült.
-Ó szóval ideértek? Akkor már adom is a babát.-erre bólintottunk és az orvos egy hátsó ajtón kiment. Amikor visszajött egy babahordozó volt a kezébe. Odajött hozzánk és odaadta nekem. Amint belenéztem egy kis angyalt láttam és egyből tudtam hogy tökéletesen illik rá a Rose név. Amíg én a lányunkban gyönyörködtem addig Niall aláírt valami papírokat aztán elköszöntünk majd mentünk. Az autóban hátra bekötöttük a kicsit majd elindultunk. Út közben eszembe jutott hogy szólni kéne Alycenek és Dollynak. Föl is hívtam őket aztán eszembe jutott hogy még nincs gyerekszoba és a többi szükséges holmi. Aggodalmasan néztem Niallra aki még mindig vezetett.
-Niall azt hiszem hogy van egy kis probléma...nincs még gyerekszoba.
-Hú erre nem is gondoltunk...nem tudnád egy kicsit odaadni Roset Alycenak vagy Dollynak? Addíg mi gyorsan bevásárolnánk a szoba úgy is készen áll.
-Rendben akkor szólok nekik.-fölhívtam Dollyt és megbeszéltük hogy egy kicsit figyel Rosera. Elmentünk Dollyhoz már az ajtóban várt minket.
-Gratulálok-mondta majd mindkettőnket megölelt majd átvette a babát. Odaadtam neki a cumis üveget amibe vér volt. Ezt még az orvos adta meg adott még 30 zacskót. Elköszöntünk és egyből a bolt irányába indultunk. Amikor odaértünk és bementünk a bútorboltok jellegzetes illata csapta meg az orrom. Elindultunk a gyerekosztályra és elkezdtünk nézelődni. Nagyon sok szép dolgot találtunk. A tetszésemet végül egy olyan ágy nyerte el ami fölé baldachint lehet szerelni. Megvettük még a pelenkázót és egyéb más csecsebecséket is. Mindent kifizettünk és bepakoltuk a kocsiba. Hazamentünk gyorsan összeraktuk és berendeztük a szobát. Nagyon szép lett még én is ellaktam volna benne. A szoba a háló mellett volt. Egy régi raktárszobát alakítottunk át. Gyorsan elmentünk Rose ért és hazavittük. Beraktuk az etetőszékébe ami a konyhában volt és megetettük. Utána gyorsan lefektettük aludni. Szerencsére gyorsan elaludt így mi is le tudtunk feküdni aludni. Mielőtt lefeküdtünk volna gyorsan még lezuhanyoztunk majd megmostuk a fogunk. Ledőltünk aludni és egyből el is nyomott az álom.
