-Állj meg nem érdemes kergetned-ordítottam utána de mintha a falnak beszélnék csak futott tovább és volt egy olyan érzésem hogy egyre gyorsabban
-Állj meg- ordítottam utána most már sírva miközben futottam tovább de esélytelen volt, hogy utolérjem őket de azért is futottam a végén már annyira elkeseredtem (nem tudom honnan vettem az erőt) hogy úgy elkezdtem rohanni. hogy utolértem Niallt és sírva hátulról a nyakába ugrottam, hogy megállítsam. Sikerült, mert annyira meglepődött hogy elesett. (Szegény)
-Miért állítottál meg?-kérdezte mérgesen
-Mert nem akarom hogy kárt tegyél magadban-mondtam aggódó csillogással a szememben ami valószínűleg enyhített Niall dühén
-De elkaphattam volna és megtudhattuk volna hogy ki volt az
-Tudom de azt is tudom hogy nem tudtad volna visszafogni magad és a kórházban kötött volna ki a hapsi akár ki is volt az
Ahogy ezeket kimondtam Niall lesütötte a szemét mert tudta hogy igazam van. Megfogtam a kezét mire fölemelte a tekinteték és én mélyen belenéztem abba a rikítóan kék szemébe. Láttam hogy sajnálja de futna is tovább. Egy pár percig így ültünk a földön majd egyszer csak Niall hirtelen elkapta a tekintetét majd a kezemet is elengedte és fölállt.
-Hova mész?-kérdeztem aggódva
-Sehova csak fölálltam-mondta de láttam hogy nem "csak fölállt" hanem valahova készült
-De látom a szemedben hogy valahova menni akartál
-Jó igazad van-mondta kicsit szégyellve magát-a hapsi után akartam menni hátha még utolérem
-Gondoltam. Nyugodj meg meg fogjuk találni-nyugtattam majd odaálltam mellé és megfogtam a kezét mire ő rám nézett-menjünk haza aztán hívjuk föl Louist, hogy mi lett a vizsgálat eredménye.
Elindultunk és szép lassan hazafelé és az úton egyikőnk sem szólt egy szót sem. Amikor hazaérünk egy levél várt az ajtó kilincsére tűzve. Megnéztem ki írta. A föladó Louis volt. nagyon érdekelt hogy mit írt úgy hogy gyorsan eltettem a levelet a zsebembe és kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem levettem a kabátom majd leültem a kanapéra és elővettem a levelet a zsebemből. és magam elé vettem. Közben Niall odaült mellém és egy levélnyitó kést nyomott a kezembe. Izgatottan nyitottam ki. A borítékban 2 papír volt. Egy kézzel írott üzenet meg egy hivatalos nyomtatvány. Először az üzit olvastam el. Ez állt benne:
Kedves Lucy!
Meg jött a vizsgálatok eredménye. Még én sem olvastam el. Azt akartam, hogy te olvasd el először. Remélem jól vagy. Ja és annyit meg tudtam a tettesről, hogy zöld szeme és barna göndör haja van. Remélem ezzel segítettem További gyógyulást!
Louis
ui: A vizsgálatok eredményének eredeti példányát a borítékba tettem a levél mellé.
Miután elolvastam ezt a rövid kis levelet odaadtam Niallnak hogy ő is olvassa el. De közben azon járt az eszem ami a parkban történt. Nem láttam rendesen azt az embert akit Niall kergetett. De azt látta mhogy göndör barna haja volt.
-Jól vagy?-kérdezte Niall aggódva mert már befejezte az olvasást.
-Persze-mondtam kizökkentve a gondolataimból-csak gondolkodtam
-Min gondolkodtál?
-Csak a személyleíráson és azon, hogy ki lehet az elkövető
-Én is-vallotta be Niall
-És mire jutottál?-kérdeztem kíváncsian
-Van egy ismerősöm akire illik a leírás és ki is nézném belőle
-És ki az????
-Harry Styles
