-Jó reggelt!-Puszilt homlokon Niall. Elhúzta a függönyt mire én fájdalmas arccal, felnyögve a fejemre húztam a takarót
-Ne ezt most miért kellett????-kérdeztem a takaró alól miközben a hasamra fordultam.
-Azért mert már reggel van és Rose is mindjárt...-ekkor gyereksírást hallottunk és már pattantam is ki az ágyból. Niallal majdnem versenyt futottunk a gyerekszobáig majd amikor odaértünk nagyon meglepő látvány fogadott. Rose olyan nagy volt mind egy kiscsoportos óvodás és már beszélve követelte a reggeli vért.
-Anya, apa éhes vagyok!-kiabálta és fölállt a kiságyban majd elkezdte rángatni a rácsot.
Épp elindultam volna ki a szobából a konyhába amikor Niall egy humoros megjegyzést dobott felém. -Szerintem új ágyat kell venni.-mondta majd kacsintott egyet és én mosolyogva mentem tovább utamon. Lementem a konyhába és egy pohárba töltöttem a zacskóból a vért. Bele raktam szívószálat és vissza mentem az emeletre. A szobában a hintaszékben ült Rose és amint megpillantott a kezét nyújtotta hogy kéri. Oda mentem és a kezébe adtam a poharat. Azonnal elkezdte szürcsölni a szívószálon keresztül. Elmosolyodtam és odasétáltam a szerelmemhez aki nem messze az ajtótól támasztotta a falat. Szorosan melléálltam és a fejemet a vállára hajtottam. A kezét a vállamra rakta és ő is ráhajtotta a fejét a fejemre. Percekig csak boldogan mosolyogva néztük a mi kis kislányunkat ahogy eszik. Aztán Niall egyszer csak elemelte a fejét ás a fülembe suttogott valamit. "Amíg aludtál csöngött a telefon. Amikor fölvettem a barátnőid szóltak bele, hogy jó lenne ha átmennénk mind a ketten mert valami nagyon fontos dolgot kell megbeszélniük velünk. Megígértem nekik, hogy megvárom míg fölkelsz és megkérdezem tőled hogy mi a véleményed arról, hogy ebédre át mennyünk hozzájuk?" Ráemeltem a tekintetem és bólintottam egyet a fejemmel jelezve azt hogy benne vagyok a buliban. Mire visszafordultunk Rose már érdeklődve figyelt minket. Rámosolyogtam, elengedtem a szerelmem és odasétáltam hozzá. Le guggoltam a hintaszék elé és belenéztem Rose kék szemeibe.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha ma Anya két barátnőjénél ebédelnénk? - mondtam komolyan még is mosolyogva. Erre a Kicsi Rose Elkezdett tapsikolni miközben azt hajtogatta, hogy "Jó jó jó...." Hátra néztem És Láttam Niall arcán a tiszta boldogságot.
- Hány óra? - kérdeztem meg a szerelmemet.
- Háromnegyed 11- válaszolta miközben a telefonját nézte majd visszatette a zsebébe ahonnan az előbb előkerült. Hú akkor készülődni kell gondoltam. Fölálltam Rose elől és szóltam neki.
- Gyere velem mutatok neked valamit - mondtam miközben felé nyújtottam a kezem. Ránéztem a szöszkére aki úgy nézett rám mint aki még sosem látott volna. Kacsintottam egyet és Roseval kézen fogva elindultunk ki a szobából. Elmentünk az emeleti folyosón és bementünk a hálóba. Ott Elengedtem a kicsi Rose kezét és kinyitottam a szekrényt.
- Szoknya vagy nadrág? - kérdeztem miközben ránéztem a kicsire.
- Szoknya! - mondta és közelebb jött. Benyúltam a szekrénybe és elővettem egy lila egybe ruhát ami tüll volt geréktól lefelé ahol gy kis fehér masni volt.
- De szép! - mondta a kicsi és a szemei úgy csillogtak mint még soha.
- Örülök, hogy tetszik. - mondtam és intettem neki hogy jöjjön közelebb. Levettem róla a kicsi ruhákat amik eddig rajta voltak, ráadtam egy bugyit és egy kötött fehér harisnyát majd ráadtam a ruhát. Már ment is volna de megállítottam. - Állj kisasszony! Ugye nem gondoltad hogy ősszel ujjatlanba fogsz szaladgálni? - mondtam komolyan és ismét beletúrtam a szekrénybe. Ezúttal egy kis fehér kardigán akadt a kezembe aminek a gombjaira ugyan olyan kis lila masni volt ragasztva mind ami a ruha derekán volt. - Gyere csak ide! - mondtam viccesen és érte nyúltam. Olyan gyorsan ugrott arrébb ahogy egy ember sem képes. (megértettem, hogy miért mondta az orvos, hogy vigyázzunk a gyorsasággal) Amint meglátta a csodálkozást a szememben mintha megbánta volna tettét odajött hozzám és egy helyben megállt. Gyorsan ráadtam a kis kardigánt és begomboltam rajta. - Kész vagy! - mondtam és oda állítottam a tükör elé.
- De szép!
- Az bizony - hangzott fel e szerelmem hangja az ajtóból. - Te vagy az én kis hercegnőm! - mondta és fölkapta Roset a karjaiba. Kicsit ölelgette majd lerakta. - Na de meny vissza a szobádba és jácc egy kicsit amíg én segítek anyunak is fölöltözni.
A kicsi olyan engedelmes volt amilyen egy gyerek sem. Kiment a szobából és ott hagyott minket kettesben. Niall rám nézett mire én nekem átsuhant egy gondolat az agyamon.
- Azt mondtad hogy öltözni segítesz nem vetkőzni!!! - mondtam gyorsan még mielőtt bármit is tett volna bármelyikőnk.
- Jó oké lebuktam. - mondta egy kicsit szomorkásan.
- Nyugi majd bepótoljuk. - mondtam "nyugtatóan" - de most már tényleg segíthetnél kitalálni, hogy mit vegyek föl!
- Rendben. - mondta és fejest ugrottunk a szekrénybe. Rengeteg ruha próbálgatás után erre esett a választárunk:
Imádon a sapkákat, és különösen jól néz ki ha a hajam ki van engedve alatta.
-Tökéletes - mondta elégedetten a szerelmem miközben végig pásztázott.
- Te is az vagy - mondtam, miközben közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Eltávolodtam tőle és előhalásztam a zsebemből a mobilom amin a barátnőm: Dolly neve villogott.
- Szia! - köszöntem
- Szia mikor jöttök? Kihül az ebéd! - mondta. Rápillantottam az órára ami az ajtó fölött volt és tényleg már negyed 1 volt.
- Hoppá - mondtam - akkor sietünk
- Ajánlom is - mondta és lerakta.
Ránéztem Niallra aki még nyomott egy puszit a homlokomra, majd eltűnt az ajtóban. Én is kimentem a szobából, lementem a földszintre és fölkaptam a kabátom meg a csizmám. Mire végeztem ezzel föltűnt a lépcső tetején Niall és Rose kézen fogva. Szépen lassan jöttek le a lépcsőn nehogy Rose elessen. Ahogy így néztem őket megállapítottam hogy Rose tiszta apja. Szőke haj, kék szemek. Amint leértek Rose odaszaladt hozzám én pedig ráadtam a kabátját és a csizmáját. Közben Niall is fölöltözött és indulásra készen álltunk. Kinyitottam az ajtót és kimentünk Roseval. Odamentünk a kocsihoz és megálltunk előtte. Niall közben bezárta az ajtót és kinyitotta a kocsit. A kicsit becsatoltam hátra és én beültem előre. Elindultunk. Menet közben a rádió halkan szólt és egyszer csak Rose vékony hangját hallottam meg hátulról ahogyan énekli az éppen szóló számot. Nagyon szép hangja volt és tiszta. Gyorsan odaértünk. Amint leparkoltunk a ház előtt Dolly már az ajtóban várt minket.
- Sziasztok! - köszönt hangosan amikor kinyitottam az ajtót.
- Szia! - köszöntünk vissza. Hátramentem és kinyitottam a hátsó ajtót is. kicsatoltam a kis hercegnőnket és ő kimászott magától a kocsiból. Elkezdett futni de olyan sebességgel ahogy ember nem képes. Kezdett furcsa lenni. Dolly egyből fölkapta és bement vele a házba, közben intett nekünk is hogy jöjjünk mi is. Fölkaptam a táskám és bementünk a házba. Amint beléptünk Alyce a nyakamba ugrott (hogy erről nem tud leszokni).
-Gyertek már az asztalon az ebéd! - mondta Alyce mikor elengedett. Oké mindjárt jövünk.
