Chapter 2.

-Hol vagyok? Mi történt velem?-kérdezgettem és próbáltam felülni az ágyon.
-Itthon vagy és egyszer csak amikor a táncparketten megcsókoltalak a kezeim között összeestél- mondta de olyan fal fehér volt az arca hogy azt hittem rosszul van.
-És azt nem tudod hogy mitől?
-Hát...ööööö...amikor ideértünk a kezedből valami kis tű szerűség állt ki amit miután kiszedtem és megcsókoltalak felébredtél
Tűszerű izé...csók ez mi a fene lehetett. Ki lehetett az aki a karomba nyomta. És ettől miért ájultam el? Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. De a valóságba Niall hangja rángatott vissza.
-Hahó jól vagy?- kérdezte aggódva
-Igen most jól vagyok-mondtam majd körülnéztem hátha megtalálom azt a tűszerű izét.-Hol van az a hegyes kis valami amit kiszedtél a kezemből?-kérdeztem s erre Niall felállt az ágy szélérőr és a kis asztalkához ment ami nem messze állt az ágytól. Megfogta és visszaült az ágyra. Mikor leült odaadta de mondta hogy nagyon vigyázzak mert még hegyes. Megfogtam és jobban szemügyre vettem s ekkor Louis ajtóstul rontott a házba.
-Jól vagy? Nem lett semmilyen maradandó sérülésed? Ne...
-Nem nincs semmi bajom- szakítottam félbe.
-huuuuuuuuu...-mondta Louis
-Ha megkérhetlek akkor elvinnéd vizsgálatra ezt a valamit?-mondtam Louisnak
-Persze-mondta kicsit gyanakodva hogy miért akarom elküldeni
-Köszi nagyon sokat segítesz ezzel nekem- mosolyogtam rá mire ő elpirult meg kell hagyni nagyon cuki volt így piros arcokkal
Mi lehet ebben a fecskendőben? Gondolkodtam miközben odaadtam Louisnak És még egy nagyon fontos kérdés futott át az agyamon, ki lehetett az aki belém nyomta?
-Tessék adtam oda Louisnak. Aztán nagyon vigyázz. -mosolyogtam rá
-Ígérem vigyázni fogok - mondta mielőtt megfordult és elindult volna de ekkor Niall mellettem megszólalt
-Meg tudnád keresni hogy ki tette?-kérdezte reménykedve
-Persze-mondta Louis s ezzel kiment az ajtón
-Köszönöm hogy így törődtök velem-mondtam Niallnek miközben szorosan átöleltem
-De hiszen ez természetes-mondtam és ő is átölelt
Így maradtunk egy pár percig majd elengedett, fölállt mellőlem és elindult az ajtó felé.
-Hova mész?- mondtam kicsit félve
-Megyek csinálok reggelit. Ha éhes vagy akkor öltözz föl és gyere le a konyhába ott foglak várni-mondta mosolyogva majd kiment az ajtón és becsukta maga mögött.
Egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Mi a franc lehetett ami a fecskendőben van és ki nyomta belém? Miközben ezeken gondolkodtam benyúltam a szekrényembe kivettem egy farmert meg egy zöld ujjatlant. Fölkapkodtam magamra és elindultam lefelé a konyhába. Ahogy kiléptem a szobából a sonka és a tükörtojás jellegzetes illata ütötte meg az orrom. Lementem a konyhába és láttam hogy Niall már meg is terített. Leültünk és megettük a reggelinket majd fölálltunk és Niall elmosogatott.
-Van kedved elmenni sétálni a parkba?- kérdezte kedvesen miközben a kezét nyújtotta felém
-Persze de csak akkor ha csak ketten megyünk - mondtam mosolyogva miközben megfogtam a kezét
-Akkor induljunk-mondta rám adta a kabátom és kívülhúzott az ajtón majd bezárta azt
Elindultunk szép lassan és mikor odaértünk a parkhoz Niall egy másodperc alatt átment egy nagy gyerekké. De a hülyesége ragadós volt így én is hamar elvesztettem a felnőttes álcám és elkezdtünk fogócskázni. Az egésznek az lett a vége hogy elkezdtünk a nagy levél kupacokba ugrálni. Nagyon jól éreztem magam. De egyszer csak Niall fölugrott mellőlem és ezt mondta:
-Ez az alak volt az aki a tűt a kezedbe nyomta - mondta biztosan az igazában
-De te ezt te honnan tudod?-kérdeztem
-Onnan hogy amikor elájultál láttam hogy mellőlünk elkezdett futni de nagyon gyorsan és láttam hogy a fecskendőnek a kupakja ott van a kezében csak nem tudtam utánafutni mert téged fogtalak - mondta kicsi bűntudattal a hangjában
De olyat tett amire nagyon nem számítottam elkezdett futni a hapsi felé és erre ő is elkezdett futni előle.

Chapter 1.

Szokásos reggel volt mikor fölébredtem.A nap aranysárgán sütött be az ablakon. Csak egy fura volt az egészben: nem hallottam Niall egyenletes szuszogását a fülem mellett. Oldalra fordítottam a fejem és az ágy üres volt.
-Hova tűnhetett- gondoltam majd felkeltem hogy lemenjek a földszintre körülnézni. Ott sem volt.
-Furcsa nem szokott ilyenkor már elmenni- s ekkor megláttam a macimat a kanapén a kezében egy cetlivel. A papírt Niall írta és ez állt benne:
- Jó reggelt hercegnőm!
Jól aludtál? Gondolom már kerestél mert én ilyen korán nem szoktam elmenni itthonról és igazad is van nem szoktam. Csak azért kellett elmennem ilyenkor mert volt egy kis elintéznivalóm. Arra szeretnélek megkérni hogy gyere szépen felöltözve a főtérre 11-re. Ott foglak várni.

                                                Niall 


Elég furcsa egy levél volt de aranyos is egyben. Rápillantottam az órára hogy még is mennyi az idő. 10 óra volt és én elborzadtam. - Hogy fogok elkészülni 11-re - mondtam majd visszatettem a macit a kanapéra a papírcetlit a köntösöm zsebébe gyűrtem aztán pucoltam készülődni.

***

- Huuu végeztem és még csak három negyed van...Na mindegy elindulok.
Mire odaértem 11 óra lett. Niall már ott várt ahogy megígérte de nem volt egyedül. Ott volt vele Louis is.
- Sziasztok- köszöntem majd egy cuppanós puszit nyomtam Niall arcára.
-Na mi van csak puszit érdemlek?-mondta nevetve miközben játszotta a sértődöttet.
-Nem- s ezzel kapott tőlem egy rövid de érzelmes csókot.
-Na ez mindjárt más - mondta
-Nagyon csinosak vagytok- mondtam s ezzel megöleltem Louist
-Ó kössz - mondták egyszerre s erre mind hárman nevetni kezdtünk
-Noss akkor miért is kellett 11-re kijönnöm a térre szépen fölöltözve és ti ketten miért jöttetek ugyan úgy kiöltözve?
-Hát drágám azt kell mondjam hogy remélem hogy holnap reggelig nem terveztél semmiféle programot mert bulizni megyünk egy menő szórakozóhelyre
-Ííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí- visítottam
Szerintem szegény fiúknak romlott a hallásuk...
-Bocsi- mondtam sajnálkozóan s erre mind a hárman ismét elkezdtünk nevetni
-Szerintem indulni kéne mert elkésünk- mondta Louis
-Indulni????? Miért kell indulni hát nem csak simán hárman megyünk???- kérdeztem
-Hát ezt elfelejtettem említeni?-mondta Niall
-Igen- mondtam kicsi haraggal a hangomban
-Na de menjünk már mert elkésünk- mondta Louis türelmetlenül
Niall megfogta a csuklóm és elkezdett a tér másik fele felé rángatni. Egyszer csak egy limuzint pillantottam meg ami az úton parkolt. Kinyílt az ajtaja és a barátnőim integettek ki a kocsiból. Ők is szépen ki voltak öltözve sőt a legnagyobb meglepetésemre még egy egy pasit is hoztak magukkal. Végre beültünk  a kocsiba természetesen mindenki a pasija illetve csaja mellé ült. Sajnáltam szgény Louist mert neki nem volt ki mellé ülni. Nagyban mentünk a kocsival amikor Niall megszólalt
-Megérkeztünk
Erre mindenki az ablakra tapadt. Tényleg megérkeztünk...de hova is? Jobban körülnéztem és rájöttem hogy a környék legjobb szórakozóhelyére jöttünk. Amikor megállt az autó mind kiszálltunk. Mi mentünk előre Niallal. Szorosan fogtam a kezét nem akartam elszakadni tőle a nagy tömegben. A többiek szorosan mögöttünk jöttek. Amikor beértünk kerestünk egy szabad helyet az ablaknál.
-Júj ezt a számot szeretem- mondta Niall majd megfogta a kezem és a táncparkettre húzott. Egy lassú szám volt úgy hogy elkezdtünk a zenére lassan ringatózni. Majd érzelmesen megcsókolt s ettől teljesen elkábultam és valamitől összeestem.

***

Mikor fölébredtem már otthon voltunk és Niall épp egy csókot nyomott az ajkaimra.

Prológus

A nevem Lucy Gray. Egy átlagos 21 éves voltam mindaddig amíg szembe nem jött velem az utcán a szerelem. Ez a dolog Niall Horan formájában talált rám. De van egy srác akivel már kis korunk óta ismerjük egymást a neve Louis Tomlinson. szerintem ő mindig is érzett irántam valamit de nem merte megmondani.... Nekem is voltak iránta érzéseim egy időben de arra vártam hogy ő lépjen így nem lett semmi. Mostmár viszont nem érzek semmit csak barátságot. Viszont Niall iránt annál inkább. És ő ezt viszonozza. Már lassan 2 éve hogy együtt vagyunk.

A szüleim elváltak. Egy ideig apámnál élted de aztán össze költöztünk Niallal. Most vele élek. Van 2 ikertesóm. Mind 2 fiú. az egyiket Guynek a másikat pedig Davynek hívják. Ők ketten olyanok mint 2 tojás én viszont valahogy sehogy sem hasonlítok rájuk. Amíg kicsik voltak addig csak én tudtam meg külömböztetni  őket, még anyának sem sikerült mindig. Van 2 imádni való barátnőm Alyce és Dolly.  Mindketten nagyon aranyosak de sajnos mostanában egyre kevesebbet találkozunk mert elég messze van tőlük a ház amiben lakunk, de megpróbálunk minél többet összejönni dumálni vásárolni és még sok olyan dolgot csinálni amit a csajok szoktak amikor összejönnek. Ilyenkor Niallt általában kiüldözzük a házból és átmegy Louishoz (mert barátok ha még nem mondtam volna) aztán valószínűleg  meccset néznek.


Remélem teccik és fogjátok olvasni. Kommenteket szívesen olvasok és őszinte véleményt kérek róla. Sokat segít mert ez az első blogom.              Aláírás: Luca