ZÁRÁS!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom hogy ezt kell mondjam de nem folytatom tovább a blogomat. Most hogy Zayn elment a bandából nincs többé One Direction... Így nem tudom folytatni a blogot és még egyszer nagyon sajnálom....

Közérdekű

Sziasztok csak bocsánatot szeretnék kérni, hogy ilyen sokáig nem hoztam rész és most valószínűleg egy darabig nem is fogok, mert most nem igazán van ihletem és most egy darabig gyűjtésen leszek. Szóval ismét bocsánat és megpróbálok minél hamarabb hozni. :)

Chapter 11.

*Másnap reggel*
-Jó reggelt!-Puszilt homlokon Niall. Elhúzta a függönyt mire én fájdalmas arccal, felnyögve a fejemre húztam a takarót
-Ne ezt most miért kellett????-kérdeztem a takaró alól miközben a hasamra fordultam.
-Azért mert már reggel van és Rose is mindjárt...-ekkor gyereksírást hallottunk és már pattantam is ki az ágyból. Niallal majdnem versenyt futottunk a gyerekszobáig majd amikor odaértünk nagyon meglepő látvány fogadott. Rose olyan nagy volt mind egy kiscsoportos óvodás és már beszélve követelte a reggeli vért.
-Anya, apa éhes vagyok!-kiabálta és fölállt a kiságyban majd elkezdte rángatni a rácsot.
Épp elindultam volna ki a szobából a konyhába amikor Niall egy humoros megjegyzést dobott felém. -Szerintem új ágyat kell venni.-mondta majd kacsintott egyet és én mosolyogva mentem tovább utamon. Lementem a konyhába és egy pohárba töltöttem a zacskóból a vért. Bele raktam szívószálat és vissza mentem az emeletre. A szobában a hintaszékben ült Rose és amint megpillantott a kezét nyújtotta hogy kéri. Oda mentem és a kezébe adtam a poharat. Azonnal elkezdte szürcsölni a szívószálon keresztül. Elmosolyodtam és odasétáltam a szerelmemhez aki nem messze az ajtótól támasztotta a falat. Szorosan melléálltam és a fejemet a vállára hajtottam. A kezét a vállamra rakta és ő is ráhajtotta a fejét a fejemre. Percekig csak boldogan mosolyogva néztük a mi kis kislányunkat ahogy eszik. Aztán Niall egyszer csak elemelte a fejét ás a fülembe suttogott valamit. "Amíg aludtál csöngött a telefon. Amikor fölvettem a barátnőid szóltak bele, hogy jó lenne ha átmennénk mind a ketten mert valami nagyon fontos dolgot kell megbeszélniük velünk. Megígértem nekik, hogy megvárom míg fölkelsz és megkérdezem tőled hogy mi a véleményed arról, hogy ebédre át mennyünk hozzájuk?" Ráemeltem a tekintetem és bólintottam egyet a fejemmel jelezve azt hogy benne vagyok a buliban. Mire visszafordultunk Rose már érdeklődve figyelt minket. Rámosolyogtam, elengedtem a szerelmem és odasétáltam hozzá. Le guggoltam a hintaszék elé és belenéztem Rose kék szemeibe.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha ma Anya két barátnőjénél ebédelnénk? - mondtam komolyan még is mosolyogva. Erre a Kicsi Rose Elkezdett tapsikolni miközben azt hajtogatta, hogy "Jó jó jó...." Hátra néztem És Láttam Niall arcán a tiszta boldogságot.
- Hány óra? - kérdeztem meg a szerelmemet.
- Háromnegyed 11- válaszolta miközben a telefonját nézte majd visszatette a zsebébe ahonnan az előbb előkerült. Hú akkor készülődni kell gondoltam. Fölálltam Rose elől és szóltam neki.
- Gyere velem mutatok neked valamit - mondtam miközben felé nyújtottam a kezem. Ránéztem a szöszkére aki úgy nézett rám mint aki még sosem látott volna. Kacsintottam egyet és Roseval kézen fogva elindultunk ki a szobából. Elmentünk az emeleti folyosón és bementünk a hálóba. Ott Elengedtem a kicsi Rose kezét és kinyitottam a szekrényt.
- Szoknya vagy nadrág? - kérdeztem miközben ránéztem a kicsire.
- Szoknya! - mondta és közelebb jött. Benyúltam a szekrénybe és elővettem egy lila egybe ruhát ami tüll volt geréktól lefelé ahol gy kis fehér masni volt.

- De szép! - mondta a kicsi és a szemei úgy csillogtak mint még soha.

- Örülök, hogy tetszik. - mondtam és intettem neki hogy jöjjön közelebb. Levettem róla a kicsi ruhákat amik eddig rajta voltak, ráadtam egy bugyit és egy kötött fehér harisnyát majd ráadtam a ruhát. Már ment is volna de megállítottam. - Állj kisasszony! Ugye nem gondoltad hogy ősszel ujjatlanba fogsz szaladgálni? - mondtam komolyan és ismét beletúrtam a szekrénybe. Ezúttal egy kis fehér kardigán akadt a kezembe aminek a gombjaira ugyan olyan kis lila masni volt ragasztva mind ami a ruha derekán volt. - Gyere csak ide! - mondtam viccesen és érte nyúltam. Olyan gyorsan ugrott arrébb ahogy egy ember sem képes. (megértettem, hogy miért mondta az orvos, hogy vigyázzunk a gyorsasággal) Amint meglátta a csodálkozást a szememben mintha megbánta volna tettét odajött hozzám és egy helyben megállt. Gyorsan ráadtam a kis kardigánt és begomboltam rajta. - Kész vagy! - mondtam és oda állítottam a tükör elé.

- De szép!

- Az bizony - hangzott fel e szerelmem hangja az ajtóból. - Te vagy az én kis hercegnőm! - mondta és fölkapta Roset a karjaiba. Kicsit ölelgette majd lerakta. - Na de meny vissza a szobádba és jácc egy kicsit amíg én segítek anyunak is fölöltözni.

A kicsi olyan engedelmes volt amilyen egy gyerek sem. Kiment a szobából és ott hagyott minket kettesben. Niall rám nézett mire én nekem átsuhant egy gondolat az agyamon.

- Azt mondtad hogy öltözni segítesz nem vetkőzni!!! - mondtam gyorsan még mielőtt bármit is tett volna bármelyikőnk.

- Jó oké lebuktam. - mondta egy kicsit szomorkásan.

- Nyugi majd bepótoljuk. - mondtam "nyugtatóan" - de most már tényleg segíthetnél kitalálni, hogy mit vegyek föl!

- Rendben. - mondta és fejest ugrottunk a szekrénybe. Rengeteg ruha próbálgatás után erre esett a választárunk: 

Imádon a sapkákat, és különösen jól néz ki ha a hajam ki van engedve alatta. 

-Tökéletes - mondta elégedetten a szerelmem miközben végig pásztázott.

- Te is az vagy - mondtam, miközben közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Eltávolodtam tőle és előhalásztam a zsebemből a mobilom amin a barátnőm: Dolly neve villogott.

- Szia! - köszöntem

- Szia mikor jöttök? Kihül az ebéd! - mondta. Rápillantottam az órára ami az ajtó fölött volt és tényleg már negyed 1 volt.

- Hoppá - mondtam - akkor sietünk

- Ajánlom is - mondta és lerakta.

Ránéztem Niallra aki még nyomott egy puszit a homlokomra, majd eltűnt az ajtóban. Én is kimentem a szobából, lementem a földszintre és fölkaptam a kabátom meg a csizmám. Mire végeztem ezzel föltűnt a lépcső tetején Niall és Rose kézen fogva. Szépen lassan jöttek le a lépcsőn nehogy Rose elessen. Ahogy így néztem őket megállapítottam hogy Rose tiszta apja. Szőke haj, kék szemek. Amint leértek Rose odaszaladt hozzám én pedig ráadtam a kabátját és a csizmáját. Közben Niall is fölöltözött és indulásra készen álltunk. Kinyitottam az ajtót és kimentünk Roseval. Odamentünk a kocsihoz és megálltunk előtte. Niall közben bezárta az ajtót és kinyitotta a kocsit. A kicsit becsatoltam hátra és én beültem előre. Elindultunk. Menet közben a rádió halkan szólt és egyszer csak Rose vékony hangját hallottam meg hátulról ahogyan énekli az éppen szóló számot. Nagyon szép hangja volt és tiszta. Gyorsan odaértünk. Amint leparkoltunk a ház előtt Dolly már az ajtóban várt minket. 

- Sziasztok! - köszönt hangosan amikor kinyitottam az ajtót.

- Szia! - köszöntünk vissza. Hátramentem és kinyitottam a hátsó ajtót is. kicsatoltam a kis hercegnőnket és ő kimászott magától a kocsiból. Elkezdett futni de olyan sebességgel ahogy ember nem képes. Kezdett furcsa lenni. Dolly egyből fölkapta és bement vele a házba, közben intett nekünk is hogy jöjjünk mi is. Fölkaptam a táskám és bementünk a házba. Amint beléptünk Alyce a nyakamba ugrott (hogy erről nem tud leszokni).

-Gyertek már az asztalon az ebéd! - mondta Alyce mikor elengedett. Oké mindjárt jövünk.