Chapter 6.

Mikor fölébredtem egy fehér szobában feküdtem egy ágyon ami a kényelmes és a nagyon szar között állt. Fölültem, ekkor észre vettem hogy infúzió van a jobb kezembe kötve és leesett hogy egy kórházban vagyok. Nem emlékeztem semmire. Se arra hogy miért se arra hogy hogyan kerültem ide. Amikor sikerült fölülnöm akkor vettem észre hogy Niall az ágy mellett egy széken alszik. Nem akartam fölkelteni úgy hogy fölálltam az ágyról fogtam az infúziónak az állványát és elmentem a WC-re (szerencsére volt a szobának saját fürdőszobája). Amikor visszaértem Niall már fönn volt így meg tudtam kérdezni tőle hogy mi is történt.


*** (lásd Niall szemszöge)



Amikor befejezte le voltam döbbenve és az első kérdés ami eszembe jutott az volt hogy hol van Lou? Meg is kérdeztem és azt mondta hogy nem tudja kérdezzem meg az orvost. Így hát fogta ismét az infúziós állványom és kimentem az ápolónőkhöz.
-Jó napot! Jobban van már? Segíthetünk valamit?-kérdezgették kedvesen
-Jó napot! Igen jobban vagyok, köszönöm! Csak azt szeretném megérdeklődni hogy Louis Tomlinsont nem tudják hogy hol találom?
-De az önnel szomszédos szobában fekszik.
-És bemehetnék hozzá?
-Persze! Csak ne maradjon sokáig nagyon gyenge!
-Rendben. Viszlát!
-Viszlát!
Amint elköszöntem egyből a szoba irányába vettem az utamat. Amint beléptem egyből megpillantottam Louist ahogy ott fekszik az ágyon és odasiettem.
-Szia!-köszöntem mosolyogva
-Neked is jó reggelt!-mondta azzal az érdekes humorával a hangjában.-hogy, hogy meglátogattad "öreg" barátod a szomszéd szobában?-mondta már majdnem nevetve.
-Hát az úgy történt hogy amikor fölébredtem nem tudtam hogy hol vagyok elmentem mosdóba és amikor visszaértem Niall mellettem fölébredt és elmesélte hogy mi történt én nekem pedig egyből az jutott eszembe hogy te vajon hol lehetsz. Így kimentem a nővérekhez megkérdezni és most idejöttem. Amúgy hogy vagy?
-Kösz most jól.
-Na akkor jó. Amúgy hanyadika van?
-29. Miért?-kérdezte kíváncsian.
-Ja csak az érdekelt hogy mióta nem vagyok magamnál. De akkor már 10 napja?
-Igen. Már az orvosok azon voltak hogy lekapcsolnak a gépekről 7 nap után amik addig életben tartottak de Niallnak köszönheted hogy nem tették. Azt mondta hogy még legalább 1 napig hagyják. Meg is tették és megérte. Mivel arra rá fél napra önálló életjeleket mutattál. Így tényleg lekapcsoltak a gépekről de már nem azért mert föladták a reményt hanem azért mert tudták hogy életben maradsz. Tegnap még az oxigén + is levették és már csak infúziót kaptál.
-Aha, és veled mi minden történt ez a 10 nap alatt?
-Velem semmi olyan érdekes mint veled. Még az nap amikor betörtek hozzám és oldalba szúrtak egy késsel behoztak a kórházba veled együtt és elvittek összevarrni a sebet azóta be van kötözne az oldalam és majd holnap szedik ki a varratokat.
-Áááá
Ekkor kopogást hallottunk az ajtó felől mire mind ketten odafordultunk és Niall állt az ajtóban.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondtam hirtelen
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondta Niall és egy nagyot ásított.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondta majd kiment az ajtón
-Noss akkor mit csinálunk addig amíg Niall nem jön vissza?-fordultam oda Louihoz.
-Nem tudom. Mit szólnál hozzá ha kártyáznánk?
-Remek ötlet. De honnan szedsz kártyát?
-Hoztam még akkor amikor 10 napja elhoztak otthonról.
-Áááááá. Noss akkor hol van?
-Ott van a szekrényben.
-Oké-mondtam aztán elővettem a kártyát.
Odaültem az ágyára és kártyáztunk nagyon jó volt. Végül Louis nyert de ez nem is csoda mivel én még sosem kártyáztam.



Niall szemszöge:

-Úr isten mi történt? Lucy! Hallod?...Segítsenek!-az utolsó szót már sírva mondtam ki. És a választ már nem is hallottam. Csak azt láttam hogy két mentős odajön és felkapja egy másik pedig odamegy a mentő autóhoz és rádión beszél valamit majd visszajön. Gyorsan kivitték és lefektették a földre ekkor egy másik mentőautó is megérkezett. Lucyt hordágyra tették majd odajöttek hozzám.
-akar a mentőautóval jönni a kórházba?-kérdezte egy mentős.
Nem tudtam válaszolni úgy hogy bólintottam és beszálltam hátulra. Közben Louist betették a másik mentőbe és szirénázással már mentünk is a kórházba. Egész úton Lucy kezét fogtam de meg sem mozdult és a bőre egyre hidegebb lett. Amikor odaértünk gyorsan kiszedték és engem is betereltek a kórházba. Ott átrakták az egyik szoba egyik ágyára. A szobában csak ő volt több ágy nem is fért volna be. A fal üveg volt így át lehetett látni a másik szobába ahova Louist vitték de nem is hagyták ott sokáig csak átrakták egy ágyra, infúziót adtak neki és már vitték is el. Közben bejött egy orvos és egy nővér a szobába akik valami tappancsokat raktak a mellkasára, + oxigént is kapott és infúziót is adtak neki majd kimentek. Én leültem az ágy mellé egy székre és csak néztem. Egyszer csak valami baj történt mert berohant 2 orvos és egy nővér majd valamit elkezdtek matatni és kiküldtek a szobából úgy hogy nem tudom mi történt. 3/4 órával később kijöttek és mondták hogy most már visszamehetek. Amikor visszamentem borzasztó látvány fogadott. Lucynek az arcára valami borzasztó maszkot raktak és amikor megfogtam a kezét az jég hideg volt úgy hogy kimentem hogy megkérdezzem az orvost hogy mi történt. Amikor utolértem megszólítottam.
-Elnézést!
-Igen?
-Csak azt szeretném megérdeklődni hogy mi történt Lucy Grayel?
-Á a lánnyl a 8-as szobából?
-Igen
-Hát az a helyzet hogy az előbb leállt a szíve és vissza kellett hoznunk de nem sikerült teljesen most per-pillanat a lélegeztető tartja életben mert magától nem képes lélegezni.
ettől úgy le dermedtem és lefehéredtem hogy az orvos megkérdezte hogy jól vagyok e. Erre visszazökkentem a valóságba és a színemet is visszanyertem szép lassan.
-Hát köszönöm!-mondtam, sarkon fordultam és visszamentem Lucyhoz. Amikor visszaértem láttam hogy Louist már visszahoznák és már ébren volt így át mentem hozzá egy kicsit beszélgetni de egy percre sem vettem le Lucyról a szemem ne hogy megint történjen valami.


***


Amikor végeztünk Louisszal ő lefeküdt aludni én pedig visszamentem Lucyhoz. Kb. egy 10 percre rá egy kedves ápolónő jött be a szobába. Megnézte hogy Lucyval minden rendben van e és megkérdezte hogy kérek e egy matracot aludni. Én erre természetesen azt válaszoltam hogy köszönöm nem mert úgy is tudtam hogy nem fogok aludni semmit. Egész éljel fönn voltam és Lucyt figyeltem. A keze mint ha egy kicsit melegedett volna. Reggel átmentem Louishoz beszélgetni és a nap ugyan úgy telt mint az előző. Csak mentek a napok és Lucy még mindig nem mozdult. Már a 8. napra virradtunk és reggel egy orvos jött be azzal hogy lekapcsolják a gépekről. de én nekem sikerült rábeszélnem hogy még ne várjunk estig. Teltek az órák de semmi. Aztán este amikor bejöttek megint az orvosok és már kapcsolták ki a gépeket akkor megmozdult. Az orvosok velem egyszerre nyugodtak meg. Most már tudtuk hogy életben marad. Kapott oxigén + -ot és infúziót meg tappancsokat de a lélegeztetőről levették. Már 8 napja nem aludtam semmit. Az orvosok már kezdenek félteni. 9. nap reggel amikor jött a reggeli rutin vizsgálat mondták hogy most már minden rendben lesz már csak meg kell várnunk azt  hogy fölébredjen. Levették a tappancsokat és az oxigén + is csak az infúziót hagyták. Egész nap ott ültem mellette és fogtam a kezét. Éreztem hogy egyre melegebb és már nagyon vártam hogy fölébredjen. Már éjszaka volt amikor úgy éreztem kezdek elálmosodni a 9 napban először de most meg nem akartam elaludni mert tudtam hogy bármelyik pillanatban fölébredhet és nem akartam azt hogy ne legyek fönn. Sajnos ez nem sikerült mert elaludtam. Reggel amikor fölkeltem Lucy nem volt az ágyában nagyon izgultam hogy mi történt vele aztán amikor kijött a fürdőből nagy kő esett le a szívemről, odarohantam megöleltem majd leölt az ágyára én meg visszaültem a székre. Elmeséltem mindent ami történt. Majd azt mondta hogy ki megy egy kicsit sétálni. Én csak bólintottam gondoltam majd visszajön. Láttam hogy oda megy a nővérekhez beszélnek valamit majd bemegy Louihoz. Láttam nagyon jól elbeszélgetnek így csak később mentem be. Amikor odaértem kopogtam az ajtón mire mind a ketten ide néztek.
-Sziasztok! Gondoltam átjövök de ti látom nagyon jól elvagytok a halálos ítéletetek mesélésével úgy hogy ha zavarok vagy ha fölösleges vagyok el is mehetek.
-Ne maradj-mondta Lucy
-Szerintem inkább pihenj le, aludj egyet látom rajtad hogy milyen fáradt vagy Bár nem is csodálom hiszen 10 napja vagy mellettem vagy Lucy mellett virrasztottál.
-Lehet hogy azt kéne-mondtam és egy nagyot ásítottam.
-Azt javaslom hogy most menj haza aludd ki magad aztán gyere vissza addig én vigyázok Lucyra és ő is vigyáz rám.
-Rendben, akkor majd jövök. Sziasztok!-mondtam és kimentem az ajtón.
Lementem a folyosókon ki a kórhát elé és hívtam egy taxit. Elmentem Louis házához ott parkolt a kocsim. Kiszállta kifizettem majd beültem a kocsiba ás hazamentem. Amikor hazaértem az ajtó nyitva volt gyorsan bementem, körülnéztem a házban de nem találtam senkit. A konyhaasztalon találtam egy cetlit azzal a felirattal hogy "Úgy is megtalállak" elég hátborzongató volt de nem hívtam a rendőröket úgy gondoltam nincs rá szükség. Bementem a hálóba és lefeküdtem az ágyra. Próbáltam elaludni de nem tudtam. Nagyon hiányzott Lucy mellőlem. Ezért visszamentem a kórházba és amikor odaértem Lucy szobájában már rend volt a cuccai sehol. Átmentem Louis szobájába és ott ült az ágyon rendesen föl volt öltözve  és a cuccai is össze voltak pakolva.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia!-mondta ide rohant és szorosan megölelt.
-Na mi történt?
-Jött egy orvos, megvizsgált és azt mondta hogy haza mehetek.-mondta mosolyogva
-Ez remek hír-mondtam és egy gyors csókot adtam neki-és veled mi van öreg harcos-fordultam oda Louihoz
-Semmi különös. Azt mondta az orvos hogy én is hamarosan haza mehetek
-Na ez remek hír.
-Akkor megyünk-Érdeklődött Lucy
-Persze már indulhatunk is. Szia Lou majd jövünk látogatni-mondtam majd fogtam Lucy cuccát és kimentünk.
A folyosón elköszöntünk a nővérektől, lementünk pár lépcsőn majd kiléptünk az épületből. Hazafelé Lucy sokat mesélt hpgy mi mindent csináltak Louisszal amíg én nem voltam. Majd hazaértünk leraktuk a cuccait és Lucy elkezdett futni a fürdő felé. Sejtelmem sem volt hogy mi baja ezért amikor kijött meg is kérdeztem.
-Lucy baj van?-kérdeztem aggódva
-Nem nincs csak elrontottam a gyomrom.
-Elrontottad a gyomrod? A kórházban? Az kizárt.-mondtam gyanakodva
-Akkor nem tudom.
-Lehet hogy...
-Lehet hogy...?
-Mikor jött meg neked utoljára?
-Most hogy így mondod késik. Akkor?
-Gyere-mondtam, megfogtam a karját és az autóig húztam.
Beültünk és egyenesen a gyógyszertárhoz mentünk ott Lucy bement vett egy tesztet és hazamentünk. Otthon ő bement a fürdőbe a tesztel és bezárta az ajtót. Én leültem a kanapéra és gondolataimba merültem. "Mi van ha...? És akkor... De ha...?" és még hasonló dolgok jártak a fejemben amikor fordult a kulcs és nyílt az ajtó. Lucy pókerarcal  jött ki én abban a pillanatba fölpattantam a kanapéról és elé mentem. Mivel az arcáról nem tudtam leolvasni semmit ezért kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Na mi lett az eredmény?-kérdeztem feszülten
-...............POZITÍV :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D -mondta olyan boldogsággal a hangjában hogy azt nem lehet leírni.
Erre a szóra fölkaptam a derekánál fogva és megpörgettem. Olyan boldog voltam mint még soha. LESZ EGY GYEREKEM!