Chapter 4.

Mi ez lehetetlen! Ez nem lehet igaz! De hiszen ő a barátom! Motyogtam magamban a sírást visszatartva. Nem akartam elhinni, hogy képes lenne ilyenre. Aztán már nem láttam a könnyektől és Niall mellkasára borultam zokogva. Ő próbált nyugtatni simogatta a hátam meg átölelt szorosan de ez nem hatott én csak sírtam és sírtam és sírtam mintha sosem akarnának elfogyni a könnyeim. Egy idő után aztán sikerült lenyugodjak valamennyire és amikor fölnéztem Niallra láttam hogy neki is tele van könnyel a szeme csak nem sír mert ő férfi. Én bezzeg itt bőgök mint egy bőgőmasina.
-Elmegyek megmosni az arcom-mondtam majd fölálltam a kanapéról és elindultam a fürdőszoba fele. Amint becsuktam az ajtót hallottam hogy Niall is keservesen el kezd sírni. Tudtam hogy ha elmegyek és egyedül marad akkor ő is elengedi magát és elkezd sírni. Ahogy mondtam meg is mostam az arcom majd kimentem a fürdőből. Mire kiírtem már abbahagyta a sírást de láttam hogy vörös a szeme úgy hogy jól hallottam.
-Jól vagy?-kérdeztem meg félénken de elég hülye kérdés volt
-Persze-kapta föl a fejét a hangomra. Láttam hogy nem vett észre.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdeztem
-Szerintem menjünk el Harryhoz megkérdezni őt erről
-Biztos hogy jó ötlet ez?-kérdeztem és Niall észrevette hogy félek
-Nyugi nem lesz semmi én megvédelek mindentől-mondta gyengéden majd átölelt
-Rendben. Akkor mehetünk-mondtam félénken
Elindultunk és amikor odaértünk az ajtó előtt szorosan megszorítottam Niall kezét.
-Minden rendben lesz, meglátod-mondta, rám mosolygott majd csöngetett
Egy pár perc várakozás után lépteket hallottunk majd kulcs csörgést és kinyílt az ajtó. Ott állt teljes valójában. Én megpróbáltam minél kisebbre összehízni magam Niall mellett de úgy tűnik nem sikerült teljesen eltűnnöm mert megszólalt.
-Sziasztok! Mi járatban errefelé?-érdeklődött kedvesen
-Hozzád jöttünk beszélgetni-mondta Niall határozottan de annyira hogy még én is összerezzentem mellette.
-Igen? Ebben az esetben gyertek beljebb.
Harry illedelmesen beljebb tessékelt bennünket majd leültünk a nappaliban.
-Na miről akartok beszélni?
-Arról hogy miért drogoztad be Lucyt?
Ez a kérdés úgy látszott kicsit meglepte Harryt de nem zökkentette ki a kedves vendéglátó szerepéből.
-1. Nem drogoztam be!
 2.Ha arra a tűre gondolsz...
-Igen arra-szakította félbe Niall ingerülten
-Azt nem én akartam, lefizettek.
Ezen a kijelentésén nagyon meglepődtünk. Harryt lefizetni??? Ez szinte lehetetlennek hangzott.
-És ki volt az?-érdeklődött Niall
-Azt nem tudom csak telefonon beszéltünk és azóta a szám is megváltozott.-mondta majd mindegyikőnk hallgatott.
A hallgatást az én hangom törte meg. Amióta itt vagyunk most először mertem megszólalni.
-Köszönjük akkor mos tmár mennénk.-mondtam majd fölálltam de egy pillanatra sem engedtem el Niall kezét. Harry is fölállt utánunk majd kikísért az ajtóig, kinyitotta nekünk majd elköszöntünk és elindultunk haza. Út közben egyikőnk sem szólalt meg. Amikor hazaértünk már elég késő volt úgy hogy mondtam Niallnak hogy elmegyek zuhanyozni. Amint beléptem a fürdőbe levettem a ruháim és beléptem a zuhanyfülkébe. Megnyitottam a csapot és beállítottam a víz hőmérsékletét kellemesre. Amint folyt le rólam a víz úgy folyt le rólam a stressz is. Amikor végeztem kiléptem a zuhany alól megtörülköztem és fölvettem a pizsamám. Amint kiléptem a fürdőből egyenesen a hálószobát céloztam meg. Niall már az ágyban feküdt. Én is odafeküdtem mellé mire ő szorosan átölelt. Így aludtunk el.

***

Az éjszaka közepén rémes rémálmok gyötörtek. Az egyik után arra ébredtem hogy Niall ráz. Abban a pillanatban hogy fölébredtem egyenesen a szőke nyakába ugrottam. Keservesen zokogtam. "Nyugodj meg már vége", "Ez csak egy álom volt" és még hasonlókat mondott miközben simogatta a hátam.
-El akarod mesélni mit álmodtál?
Erre én csak bólogatni tudtam.
-Azt álmodtam hogy te megtaláltad hogy ki volt Harry fölbérlője és el is mentél hozzá, de vissza már nem jöttél. :'( Másnap reggel a rendőrök keltettek azzal a hírrel hogy meghaltál. Az az ember egy kést döfött a hasadba...- a végét már alig tudtam kimondani mert már annyira fojtogatott a sírás. És amikor abba hagytam el is sírtam magam mire Niall szorosan magához ölelt és ezt suttogta a fülembe:
-Nyugodj meg. Soha nem fogom megkeresni az az embert!