ZÁRÁS!

Sziasztok!
Nagyon sajnálom hogy ezt kell mondjam de nem folytatom tovább a blogomat. Most hogy Zayn elment a bandából nincs többé One Direction... Így nem tudom folytatni a blogot és még egyszer nagyon sajnálom....

Közérdekű

Sziasztok csak bocsánatot szeretnék kérni, hogy ilyen sokáig nem hoztam rész és most valószínűleg egy darabig nem is fogok, mert most nem igazán van ihletem és most egy darabig gyűjtésen leszek. Szóval ismét bocsánat és megpróbálok minél hamarabb hozni. :)

Chapter 11.

*Másnap reggel*
-Jó reggelt!-Puszilt homlokon Niall. Elhúzta a függönyt mire én fájdalmas arccal, felnyögve a fejemre húztam a takarót
-Ne ezt most miért kellett????-kérdeztem a takaró alól miközben a hasamra fordultam.
-Azért mert már reggel van és Rose is mindjárt...-ekkor gyereksírást hallottunk és már pattantam is ki az ágyból. Niallal majdnem versenyt futottunk a gyerekszobáig majd amikor odaértünk nagyon meglepő látvány fogadott. Rose olyan nagy volt mind egy kiscsoportos óvodás és már beszélve követelte a reggeli vért.
-Anya, apa éhes vagyok!-kiabálta és fölállt a kiságyban majd elkezdte rángatni a rácsot.
Épp elindultam volna ki a szobából a konyhába amikor Niall egy humoros megjegyzést dobott felém. -Szerintem új ágyat kell venni.-mondta majd kacsintott egyet és én mosolyogva mentem tovább utamon. Lementem a konyhába és egy pohárba töltöttem a zacskóból a vért. Bele raktam szívószálat és vissza mentem az emeletre. A szobában a hintaszékben ült Rose és amint megpillantott a kezét nyújtotta hogy kéri. Oda mentem és a kezébe adtam a poharat. Azonnal elkezdte szürcsölni a szívószálon keresztül. Elmosolyodtam és odasétáltam a szerelmemhez aki nem messze az ajtótól támasztotta a falat. Szorosan melléálltam és a fejemet a vállára hajtottam. A kezét a vállamra rakta és ő is ráhajtotta a fejét a fejemre. Percekig csak boldogan mosolyogva néztük a mi kis kislányunkat ahogy eszik. Aztán Niall egyszer csak elemelte a fejét ás a fülembe suttogott valamit. "Amíg aludtál csöngött a telefon. Amikor fölvettem a barátnőid szóltak bele, hogy jó lenne ha átmennénk mind a ketten mert valami nagyon fontos dolgot kell megbeszélniük velünk. Megígértem nekik, hogy megvárom míg fölkelsz és megkérdezem tőled hogy mi a véleményed arról, hogy ebédre át mennyünk hozzájuk?" Ráemeltem a tekintetem és bólintottam egyet a fejemmel jelezve azt hogy benne vagyok a buliban. Mire visszafordultunk Rose már érdeklődve figyelt minket. Rámosolyogtam, elengedtem a szerelmem és odasétáltam hozzá. Le guggoltam a hintaszék elé és belenéztem Rose kék szemeibe.
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha ma Anya két barátnőjénél ebédelnénk? - mondtam komolyan még is mosolyogva. Erre a Kicsi Rose Elkezdett tapsikolni miközben azt hajtogatta, hogy "Jó jó jó...." Hátra néztem És Láttam Niall arcán a tiszta boldogságot.
- Hány óra? - kérdeztem meg a szerelmemet.
- Háromnegyed 11- válaszolta miközben a telefonját nézte majd visszatette a zsebébe ahonnan az előbb előkerült. Hú akkor készülődni kell gondoltam. Fölálltam Rose elől és szóltam neki.
- Gyere velem mutatok neked valamit - mondtam miközben felé nyújtottam a kezem. Ránéztem a szöszkére aki úgy nézett rám mint aki még sosem látott volna. Kacsintottam egyet és Roseval kézen fogva elindultunk ki a szobából. Elmentünk az emeleti folyosón és bementünk a hálóba. Ott Elengedtem a kicsi Rose kezét és kinyitottam a szekrényt.
- Szoknya vagy nadrág? - kérdeztem miközben ránéztem a kicsire.
- Szoknya! - mondta és közelebb jött. Benyúltam a szekrénybe és elővettem egy lila egybe ruhát ami tüll volt geréktól lefelé ahol gy kis fehér masni volt.

- De szép! - mondta a kicsi és a szemei úgy csillogtak mint még soha.

- Örülök, hogy tetszik. - mondtam és intettem neki hogy jöjjön közelebb. Levettem róla a kicsi ruhákat amik eddig rajta voltak, ráadtam egy bugyit és egy kötött fehér harisnyát majd ráadtam a ruhát. Már ment is volna de megállítottam. - Állj kisasszony! Ugye nem gondoltad hogy ősszel ujjatlanba fogsz szaladgálni? - mondtam komolyan és ismét beletúrtam a szekrénybe. Ezúttal egy kis fehér kardigán akadt a kezembe aminek a gombjaira ugyan olyan kis lila masni volt ragasztva mind ami a ruha derekán volt. - Gyere csak ide! - mondtam viccesen és érte nyúltam. Olyan gyorsan ugrott arrébb ahogy egy ember sem képes. (megértettem, hogy miért mondta az orvos, hogy vigyázzunk a gyorsasággal) Amint meglátta a csodálkozást a szememben mintha megbánta volna tettét odajött hozzám és egy helyben megállt. Gyorsan ráadtam a kis kardigánt és begomboltam rajta. - Kész vagy! - mondtam és oda állítottam a tükör elé.

- De szép!

- Az bizony - hangzott fel e szerelmem hangja az ajtóból. - Te vagy az én kis hercegnőm! - mondta és fölkapta Roset a karjaiba. Kicsit ölelgette majd lerakta. - Na de meny vissza a szobádba és jácc egy kicsit amíg én segítek anyunak is fölöltözni.

A kicsi olyan engedelmes volt amilyen egy gyerek sem. Kiment a szobából és ott hagyott minket kettesben. Niall rám nézett mire én nekem átsuhant egy gondolat az agyamon.

- Azt mondtad hogy öltözni segítesz nem vetkőzni!!! - mondtam gyorsan még mielőtt bármit is tett volna bármelyikőnk.

- Jó oké lebuktam. - mondta egy kicsit szomorkásan.

- Nyugi majd bepótoljuk. - mondtam "nyugtatóan" - de most már tényleg segíthetnél kitalálni, hogy mit vegyek föl!

- Rendben. - mondta és fejest ugrottunk a szekrénybe. Rengeteg ruha próbálgatás után erre esett a választárunk: 

Imádon a sapkákat, és különösen jól néz ki ha a hajam ki van engedve alatta. 

-Tökéletes - mondta elégedetten a szerelmem miközben végig pásztázott.

- Te is az vagy - mondtam, miközben közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Eltávolodtam tőle és előhalásztam a zsebemből a mobilom amin a barátnőm: Dolly neve villogott.

- Szia! - köszöntem

- Szia mikor jöttök? Kihül az ebéd! - mondta. Rápillantottam az órára ami az ajtó fölött volt és tényleg már negyed 1 volt.

- Hoppá - mondtam - akkor sietünk

- Ajánlom is - mondta és lerakta.

Ránéztem Niallra aki még nyomott egy puszit a homlokomra, majd eltűnt az ajtóban. Én is kimentem a szobából, lementem a földszintre és fölkaptam a kabátom meg a csizmám. Mire végeztem ezzel föltűnt a lépcső tetején Niall és Rose kézen fogva. Szépen lassan jöttek le a lépcsőn nehogy Rose elessen. Ahogy így néztem őket megállapítottam hogy Rose tiszta apja. Szőke haj, kék szemek. Amint leértek Rose odaszaladt hozzám én pedig ráadtam a kabátját és a csizmáját. Közben Niall is fölöltözött és indulásra készen álltunk. Kinyitottam az ajtót és kimentünk Roseval. Odamentünk a kocsihoz és megálltunk előtte. Niall közben bezárta az ajtót és kinyitotta a kocsit. A kicsit becsatoltam hátra és én beültem előre. Elindultunk. Menet közben a rádió halkan szólt és egyszer csak Rose vékony hangját hallottam meg hátulról ahogyan énekli az éppen szóló számot. Nagyon szép hangja volt és tiszta. Gyorsan odaértünk. Amint leparkoltunk a ház előtt Dolly már az ajtóban várt minket. 

- Sziasztok! - köszönt hangosan amikor kinyitottam az ajtót.

- Szia! - köszöntünk vissza. Hátramentem és kinyitottam a hátsó ajtót is. kicsatoltam a kis hercegnőnket és ő kimászott magától a kocsiból. Elkezdett futni de olyan sebességgel ahogy ember nem képes. Kezdett furcsa lenni. Dolly egyből fölkapta és bement vele a házba, közben intett nekünk is hogy jöjjünk mi is. Fölkaptam a táskám és bementünk a házba. Amint beléptünk Alyce a nyakamba ugrott (hogy erről nem tud leszokni).

-Gyertek már az asztalon az ebéd! - mondta Alyce mikor elengedett. Oké mindjárt jövünk.

Chapter 10.

Reggel hangos gyereksírásra keltünk. Nagyon furcsa volt így ébredni de majd megszokjuk. Amint kipattant a szemem kiugrottam az ágyból és szaladtam a gyerekszobába. Amikor odaértem gyorsan kivettem a kiságyból Roset és elkezdtem ringatni. Egyből abbahagyta a sírást így leültem a szobában lévő hintaszékre és egyenletesen kezdtem el hintázni. Ahogy néztem a kis Rose arcát megállapítottam hogy óriásit nőtt. már olyan volt mint egy másfél hónapos kisbaba. Az orvosnak igaza volt tényleg nagyon gyorsan nő. Amint így tanulmányoztam Niall lépett be a szobába egy cumis üveggel. Oda akarta adni ne én fölálltam.
-Ülj le te és etesd meg. Meglátod nagyon nagy élmény lesz-mosolyogtam rá. Leült és én a kezébe adtam a kis Roset. Ösztönösen jól tartotta és elkezdte etetni. Nagyon aranyosak voltak. Amíg etette én csak álltam és néztem őket. Amikor befejezték Niall fölállta és a cumisüveggel és Roseval a kezében kisétált a szobából. Nem tudtam mire készül így csak követtem. Lement az lépcsőn és bement a konyhába lerakta a cumisüveget a pultra majd átment a nappaliba. Leült a szőnyegre és Roset lerakta maga elé. Nagyon aranyos volt ahogy ott kúszott-mászott. El sem hittem hogy ilyen nagyot nőtt mind testileg mind agyilag. Amíg Niall eljátszott Roseval addig én az ajtófélfát támasztottam és figyeltem őket. Kb 10 perc múlva én is odaültem Niall bal oldalára. Amint odaültem a szerelmem rám nézett, kinyújtotta a bal kezét a hátam mögött, megfogta a bal vállam és közel húzott magához egy érzéki csókra. Nem volt fél perc de ennyi idő pont elég volt. Amikor vége lett és eltávolodtunk egymástól én ráhajtottam a fejem Niall vállára és figyeltük ahogy Rose mindent fölfedez. Még egy darabig néztük mikor elkezdett csörögni a telefonom az emeleten. Még szerencse hogy a kedvenc számom van beállítva csengőhangnak mit bárhol bármikor meghallok. Fölpattantam Niall mellől és fölrohantam az emeletre. A lépcsőket kettesével szedtem így szerencsésen fölértem mielőtt elhallgatott volna. Amikor elemeltem a telefonom az éjjeliszekrényről Louis képe villogott a képernyőn így benyomtam.
-Szia-köszöntem vidáman.
-Szia. Nincs kedvetek ma délután átjönni hozzám egy kis pizzázásra Roseval?
-De miért is ne?! Mikorra menjünk?
-4?
-Tökéletes. Akkor négyre ott leszünk. Szia!
-Szia!
Köszöntünk el és én leszaladtam úgy a telefonommal a kezemben Niallhoz.
-Képzeld!
-Mit képzeljek?-kérdezte mosolyogva
-Dél után 4 re megyünk Louishoz pizzázni és elvisszük Roset is megmutatni.-mondtam lelkesen
-De jó. Akkor...-ránézett az órára ami a falon volt-...van még egy csomó időnk addig ugyan is még csak 8 óra.-erre a kijelentésére elborzadtam. Hogy lehet az hogy még csak 8 óra????? Na mind egy.
-Rendben akkor én elmegyek készülődni. Te addig eljátszol még Roseval?
-Persze menj csak.-mondta kedvesen mosolyogva.
Fölszaladtam az emeletre a hálóban a szekrényből kivettem egy Baglyos hosszú ujjút egy krémszínű csőgatyát. Magamhoz vettem még a fehérneműket és bementem a fürdőbe. Szép nyugodtan lezuhanyoztam megtörölköztem, fölöltöztem, fogat mostam majd lementem Niallhoz a nappaliba
-Mehetsz én addig elrendezem Roset.
Elindult fölfelé én felvettem Roset a nyakamba és elindultam utána. Amikor fölértem Niall már bement a fürdőbe. Én a gyerekszoba felé vettem az irányt. Gyorsan kicseréltem Rose pelusát majd fölöltöztettem. Adtam rá egy kis cicanadrágot és egy kötött pulcsit. Természetesen kis inget is adtam a pulcsi alá mert elég hűvös volt kinn. Amint ezt befejeztem karok ölelték át a derekam. Az illető meleg lehelete csikizte a nyakamat így hátrafordultam. Niall egy gyors de érzéki csókot hintett a számra.
-Játszunk addig Roseval kinn a falevelekben amíg nincs ebéd?
-De szerintem kivihetnénk. De akkor már a parkba vigyük.
-Rendben hozom a babakocsi és indulhatunk.-mondta majd adott egy puszit és eltűnt az ajtóban.

*A sétálás után*

Amikor visszaértünk már jócskán elmúlt dél. Fél 2 körül járt az idő. Gyorsan megetettem Roset majd beraktam a járókába had játszon amíg mi ebédelünk.
-Mi az ebéd?-kérdezte Niall.
-Hát most gyorsan kifőzök tésztát és akkor sajtos tejfölös tészta lesz.
-Hmmm az fincsi.
Amíg főtt a tészta néztem ahogy Niall játszik a kicsivel. Nagyon aranyosak voltak. Amikor elkészült a tészta szóltam Niallnak és megebédeltünk. Mire észbe kaptunk már fél 4 volt így indulni kellett.
fölöltöztünk beszálltunk a kocsiba. Roset bekötöttük hátul a gyerekhordozóval együtt. Mire daértünk pont 4 lett. Kiszálltunk, Kivettük Roset és elindultunk az ajtóhoz. A szerelmem csöngetett és már nyílt is az ajtó.
-Sziasztok!-köszöntött minket Lou
-Szia!-válaszoltuk egyszerre mire elnevettük magunkat. A  kicsi is felnevetett mire Lou odahajolt hozzá és "beszélgetni" kezdtek.
-Gyertek beljebb- állt arrébb az ajtóból
Bementünk és leültünk a kanapéra. Roset kivettem a hordozóból és Niall ölébe ültettem. Lou odajött majd megszólalt.
-Játszhatok vele?
-Persze-mondta Niall majd átnyújtotta neki a kicsit.
Amikor Lou megfogta Rose felnevetett. Nagyon aranyos volt. Lerakta a szőnyegre és odatérdelt elé. Nagyon cukin eljátszott vele. Ráhajtottam a fejem Niall vállára és csak néztem őket. Egyszer csak Louis felénk fordult
-Kértek valamit enni vagy inni?
-Igen én kérek inni. Adsz egy poharat?-Felelt rá Niall egyből.
-Persze, gyere. És te Lucy?
-Én nem köszönöm.
-Rendben.
Kimentek a konyhába én addig leültem játszani Roseval. Szerencsére elhoztam Rose kedvenc plüssmaciját így azzal báboztam neki. Egyszer csak úgy éreztem mint ha figyelnének. Hátrafordultam és láttam ahogy a két srác áhitattal nézi az én bábozásom. Mindegyiknek egy-egy pohár volt  a kezében. Niall leült a Kannapéra, Lou pedig mellém térdelt és elkérte a macit. Odaadtam neki és ő is nekiállt bábozni. Rosenak nagyon tetszett az emberváltás. Egy darabig néztem ahogy játszanak aztán megkérdeztem hogy hol a mosdó. Miután megkaptam a választ elmenem. Elvégeztem a dolgom kezet mostam majd amikor indultam volna kifelé hangos ordítás ütötte meg a fülemet.
-LUCY, LUCY, LUCY, LUCY...
Erre mind az őrült rohantam le a lépcsőn ugyanis a WC az emeleten volt. Út közben félreléptem és kiment a térdem de akkor ott semmi sem érdekelt. Amint leértem gyorsan körülnéztem és ekkor Niall örömében ordítva Rose ra mutatott
-ROSE KÉT LÁBRA ÁLLT!!!!!
-URAM ISTEN!-mondtam és gyorsan odaszaladtam Rosehoz akinek Lou fogta a kezét miközben állt. Le akartam térdelni de amit a térdem behajlítottam belenyilallt a fájdalom ezzel elrontva a pillanatot és én fájdalmasan a földre estem. Niall odaszaladt hozzám és aggódó tekintettel megkérdezte hogy mi a baj én fájdalmasan kinyögtem azt hogy a "térdem" de többre nem futotta. Niall gyorsan odanyúlt és megtapogatta óvatosan majd megállapította hogy földagadt és hogy le kéne jegelni. Ekkor Lou fölugrott és elszalad a konyhába. Nem sokkal később visszatért egy zacskó fagyasztott zöldséggel amit betekert konyharuhába. Niall fölsegítet a kanapéra fölraktam a lábam és ráraktuk a jeget. Egyből jobb lett. Ekkor a kezemen egy kis tapintást éreztem majd mikor odanéztem láttam hogy Rose az és ott áll a kanapé mellett  majd egy nagyon meglepő dolgot tett. "Ana"mondta mire mind a hárman odanéztünk elcsodálkozva. Erre még egyszer elismételte ekkorra már Niall föloldódott a sokk alól és boldogan kapta fel Roset. Nagyon aranyos volt ahogy ott tartotta. Még egy pár percig beszélgettünk  majd elköszöntünk Louistól és hazamentünk. Gyorsan megetette Niall Roset majd  odasegített a konyhaasztaloz és megvacsoráztunk. Niall megfürdette Roset és  lefektette aludni. Segített nekem i lezuhanyozni mert eléggé fájt a térdem majd ő is lezuhanyozott. Lefeküdtünk aludni. Az oldalamra fordultam Nininek háttal és Ő a karját a derekamra helyezte így átölelve engem.
Még adott egy jó éjt csókot és álomba szenderültünk.

Chapter 9.

A nap úgy indult mint egy szokásos napnak kell indulnia. Reggel amikor fölkeltem Niall már nem volt mellettem mint általában. Fél 10 volt. Gondoltam épp itt az ideje hogy lemenjek reggelizni így elindultam lefelé a konyhába. Ám amikor körülbelül a lépcsők felénél tartottam óriási fájdalmat éreztem a hasamban mire fölordítottam. Erre Niall rögtön ott termett, meg támogatott és lefektetett a kanapéra. Egy kicsit kezdett enyhülni a fájdalom mire még egyszer bekövetkezett az előbbi jelenet csak most sokkal erősebben. Niall egyből hívta a mentőket. Gyorsan kiértek de nekem így is egy örökké valóságnak tűnt. Niall egész idő alatt szorította a kezem és aggódó pillantással nézett rám. Amíg a mentők kiértek még 3x éreztem ugyan azt a fájdalmat és mindig egyre erősebben... Aztán meghallottuk a mentő szirénáját mire egy kicsit felsóhajtottunk. Niall fölállt mellőlem és kinyitotta az ajtót. A mentősök gyorsan bejöttek és hordágyra tettek majd betoltak a mentő autóba. Niall ott ült mellettem végig. Mire odaértünk még egyszer belém hasított a fájdalom mire fölordítottam. Beértünk gyorsan egy ultrahang szobába toltak. Ugyan az volt az orvos mint tegnap. Amikor megpillantotta az ultrahang képet teljesen ledöbbent. A baba akkorát nőtt hogy az lehetetlen. Konkrétan akkorára nőtt hogy akár meg is születhetett volna. Ekkor megint éreztem azt az éles fájdalmat amit eddig már 6x és az ultrahangos orvosnő még jobban ledöbbent ha annál jobban lelehet döbbenni ahogy le volt eddig. Ugyanis amit látott az lehetetlen volt. A baba konkrétan belülről belém harapott...ekkor az orvos (aki eddig az ultrahangos mellett állt bejelentette hogy azonnali császárra van szükség! Úgy ahogy voltam toltak tovább a műtőbe. Niallt megállították de többet nem láttam mivel becsukódott a műt ajtaja és az arcomba nyomtak egy maszkit amitől elaludtam.

***

Amikor fölébredtem a fájdalmam megszűnt. Egy kórházi ágyon feküdtem és Niall nem bolt sehol. Ezért mivel nagyon álmos voltam még visszaaludtam.

***

Amikor újra fölébredtem Niall már ott volt. Így meg tudtam kérdezni tőle hogy mik a fejlemények.
-Szia-mondtam kómás fejjel mivel most ébredtem. Erre Niall egyből odakapta a tekintetét felém és odasietett mivel eddig az ablak előtt állt. Oda ült mellém, megfogta a kezem és csak mosolygott.
-Mi történt hogy ilyen vagy? Mármint úgy mosolyogsz mintha a kedvedet nem lehetne elrontani semmivel.
-Egy csodálatos dolog történt- mondta majd egy kis hatásszünet után folytatta.-Apuka lettem a világ legcsodálatosabb lányától-mondta és ha lehetett még nagyobb mosolyra húzta a száját és megölelt.
-Úr isten! Nem mondod hogy túlélte?!?!?!-mondtam boldogan miközben elhúzódtam tőle pont annyira hogy a szemébe tudjak nézni.
-De igen és lett egy csodálatos kislányunk-mondta-majd a mosoly lekúszott az arcáról egy pillanat alatt mintha egy szomorú dolog jutott volna eszébe hirtelen.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva
-A lányunk nem egy egyszerű gyerek...sőt nem is ember...hanem vámpír-mondta majd az arcomat fürkészte hogy mi lesz a reakcióm rá. Először azt hittem hogy csak viccel aztán amikor egy idő után láttam az arcán hogy komolyan gondolja a dolgot akkora mosoly terült el az arcomon hogy az nem igaz. Ebben a pillanatban láttam a megnyugvást az arcán. És ő is elmosolyodott.
-Csodálatos kislányunk van és így még különlegesebb-mondtam majd megöleltem.
-Szerintem is. Már csak egy kérdés van mi legyen a neve?-mondta miközben elhúzódott tőlem. Hosszas tárgyalás után a Rose mellett döntöttünk. Nagyon tetszett mind a kettőnknek. A nagy örülést az orvos szakította félbe.
-Látom már fölébredt és tájékozódott.-mondta kedvesen a Doktor úr. Egy kellemes kisugárzású 50 körüli hapsi volt barna hajjal és kék szemmel.
-Igen Doktor úr. Már tájékoztattam mindenről-Mondta a szerelmem mellettem.
-Rendben...de valamit meg kell beszélnem önökkel. Mivel az ön kislányuk vámpír ezért különleges taníttatásban illetve érkeztetésben kell részesülnie. Mivel ez az esemény hogy egy párnak vámpír gyermeke születik igen ritka ezért erre külön nem alapítottak, se iskolákat, se boltokat, se étkeztetőket. Ennek megfelelően az alapvető dolgokra maguknak kell megtanítaniuk őt. Természetesen majd iskolába járhat a többi diákkal együtt de előtte meg kell neki tanítani hogy emberre nem támadunk. Mindig kell hogy maguknál legyen zacskós vér. Tudom elég furcsán hangzik de muszáj. Ilyet bármelyik kórházban kaphatnak csak fel kell mutatniuk egy kártyát amit majd a beszélgetés után oda is adok. A papíron majd a gyermek adatai és az azt bizonyító pecsét hogy vámpír fog szerepelni. A napra nem szabad kiengedni tartós időre akár mennyire is kívánkozik...vagyis de mivel ugyan ezzel a kártyával egy különleges naptejet is kaphatnak amivel kiengedhetik. Nagyon gyorsan fog növekedni a kislány addig amíg el nem éri az óvodás kort. Akkor visszaáll a normálisba. Az iskolába majd mindig átlátszatlan üvegben kell vinnie vért mint más gyerek az innivalót. Nagyon gyors lesz így meg kell amíg kicsi és nem iskolás arra is tanítaniuk hogy hogy tud mozogni illetve futni normális sebességgel. Ha ez nem sikerül akkor óriási előnye lesz az iskolában tesiórán és ez nem lenne jó. Na szóval körül belül ennyi lenne. Ha bármilyen kérdésük lenne még akkor forduljanak hozzám nyugodtan. Itt a telefonszámom-Erre a kezünkbe nyomott egy kis cetlit amire egy szám volt írva.
-Rendben köszönjük-Mondta Niall és kezet fogott vele mi után én is.
-Ha úgy gondolják akkor akár haza is mehetnek és el is vihetik a kicsit
-Rendben akkor mi élnénk is ezzel a lehetőséggel-Mondta mellettem a szerelmem
-Megbeszéltük. Kimegyek készüljenek el én addig szólok a nővéreknek hogy pólyázzák be és rakják egy hordozóba a kicsit és akkor ott találkozunk az újszülött osztályon.
-Rendben köszönjük-mondtuk majd ki ment a teremből. Gyorsan fölkeltem fölöltöztem rendes ruhába, összeszedtem a cuccaim és indultunk az újszülöttekhez. Út közben megálltunk és elkértük a vámpírságot igazoló papírt majd mentünk tovább. Amikor odaértünk bementünk egy irodába ahol a doktor már ott ült.
-Ó szóval ideértek? Akkor már adom is a babát.-erre bólintottunk és az orvos egy hátsó ajtón kiment. Amikor visszajött egy babahordozó volt a kezébe. Odajött hozzánk és odaadta nekem. Amint belenéztem egy kis angyalt láttam és egyből tudtam hogy tökéletesen illik rá a Rose név. Amíg én a lányunkban gyönyörködtem addig Niall aláírt valami papírokat aztán elköszöntünk majd mentünk. Az autóban hátra bekötöttük a kicsit majd elindultunk. Út közben eszembe jutott hogy szólni kéne Alycenek és Dollynak. Föl is hívtam őket aztán eszembe jutott hogy még nincs gyerekszoba és a többi szükséges holmi. Aggodalmasan néztem Niallra aki még mindig vezetett.
-Niall azt hiszem hogy van egy kis probléma...nincs még gyerekszoba.
-Hú erre nem is gondoltunk...nem tudnád egy kicsit odaadni Roset Alycenak vagy Dollynak? Addíg mi gyorsan bevásárolnánk a szoba úgy is készen áll.
-Rendben akkor szólok nekik.-fölhívtam Dollyt és megbeszéltük hogy egy kicsit figyel Rosera. Elmentünk Dollyhoz már az ajtóban várt minket.
-Gratulálok-mondta majd mindkettőnket megölelt majd átvette a babát. Odaadtam neki a cumis üveget amibe vér volt. Ezt még az orvos adta meg adott még 30 zacskót. Elköszöntünk és egyből a bolt irányába indultunk. Amikor odaértünk és bementünk a bútorboltok jellegzetes illata csapta meg az orrom. Elindultunk a gyerekosztályra és elkezdtünk nézelődni. Nagyon sok szép dolgot találtunk. A tetszésemet végül egy olyan ágy nyerte el ami fölé baldachint lehet szerelni. Megvettük még a pelenkázót és egyéb más csecsebecséket is. Mindent kifizettünk és bepakoltuk a kocsiba. Hazamentünk gyorsan összeraktuk és berendeztük a szobát. Nagyon szép lett még én is ellaktam volna benne. A szoba a háló mellett volt. Egy régi raktárszobát alakítottunk át. Gyorsan elmentünk Rose ért és hazavittük. Beraktuk az etetőszékébe ami a konyhában volt és megetettük. Utána gyorsan lefektettük aludni. Szerencsére gyorsan elaludt így mi is le tudtunk feküdni aludni. Mielőtt lefeküdtünk volna gyorsan még lezuhanyoztunk majd megmostuk a fogunk. Ledőltünk aludni és egyből el is nyomott az álom.

Közérdekű!

Sziasztok!
Most nem egy új részf hozok hanem azt szeretném közölni veletek hogy mivel 8.-os vagyok ezért tanulás miatt nem igazán tudom hogy mikor fogom hozni a részeket. Előre is bocsánat ha sokáig tart és nem lehet elolvasni az elírásoktól de tabbletről elég nehéz blogolni. De addíg is legyetek rosszak "és sose hagyjon el benneteket a remény" (most a THG fanok nagyon büszkék lennének rám :3)

Puszil: Lua

Chapter 8.

Reggel arra ébredtem fogy Niall a hasamra tette a macimat. Nagyon aranyos volt mert úgy mosolygott mint egy tejbe tök.
-Jó reggelt-mondta és a macit stabilra igazította
-Neked is-mondtam de még nem is láttam a mosoly attól függetlenül nem maradhatott el.
-Na ma mit akarsz csinálni?-kérdezte érdeklődve
-Hát én arra gondoltam volna hogy áthívom a barátnőimet egy csajos napra és téged meg "átzavarnálak" Louishoz. Nincs valami meccs a TV-ben?-mondtam lelkesen
-De úgy tudom hogy épp valami meccs megy a TV be úgy hogy hagylak hogy a barátnőiddel szétverjétek a házat.-mondta mosolyogva
-Akkor föl kéne keljek hogy fölhívjam őket hogy jöjjenek.-mondtam és már készültem is fölülni de Niall gyengéden visszanyomott.-Mi a baj? -kérdeztem aggódva.
-Semmi csak nem akartam hogy a maci leessen a hasadról és megüsse magát.-mondta mosolyogva
-Te egy nagy gyerek vagy.-mondtam, nyomtam egy csókot az ajkaira, arrébb raktam A macit majd fölálltam.
Fölöltöztem fölvettem a kedvenc ruhám majd hívtam Alycét és Dollyt. Szerencsére mindegyikük ráért így le tudtak jönni délután. Azt mondtam nekik hogy 2 nagy bejelentésem van számukra mire nagyon elkezdtek izgulni hogy mi az. Megpróbálták kiszedni belőlem de én fölkészültem erre ez esetre is így sikerült nem elmondanom. A titok megmarad délutánig. Már alig vártam hogy jöjjenek.
-Segítsek valamit?-ölelte át Niall a derekam hátulról és megcsókolta a nyakam.
-Hát lehet hogy el kéne mennem venni valami nasit nekünk délutánra.-mondtam segítségkérő tekintettel.
-Akkor már indulhatunk is-mondta (eddig észre sem vettem hogy fölöltözött. Egy krémszínű farmer volt rajta, egy piros póló és a fehér deszkás cipője)
Kiment előre és kihozta a kocsit a garázsból.Mire én kiértem már ott volt a ház előtt és csak engem várt. Beültem és elmentünk a bevásárló központba. Tudniillik hogy én imádok vásárolni így általában a bevásárlókocsival a parkolóban gokártozni szoktam és cikázok vele a sorok között (úgy nézek ki mint egy nagyra nőtt kisgyerek). De amikor a szokásos gokartozásomat akartam elvégezni a parkolóban szomorúan tapasztaltam hogy a hasam miatt már nem tudok fölállni a kocsi kerekeit tartó vasra így csak normálisan toltam a kocsit a bejáratig. Niall félúton utolért és föl is tűnt neki hogy szomorú vagyok. Természetesen látta hogy nem gokartoztam és kikövetkeztette hogy a hasam miatt nem. Ezért hogy bánatomat enyhítse megsimogatta a hasam és így szólt:
-Nyugi nemsokára már azon kapod magad hogy a lányunkal együtt fogsz együtt gokartozni. Meglátod sokkal nagyobb élmény lesz. És még az milyen nagy élmény lesz amikor már egyedül fogja csinálni és mi csak nézzük mosolyogva és boldogan emlékszünk vissza arra az időkre mikor még mi csináltuk ezt.-mondta boldogan
-Remélem így lesz. De egy kicsit előre szaladtál- mondtam és barátságosan vállba ütöttem.
Közben beértünk az épületbe. Miközben a polcok között haladtunk a szokásosnál lassabb és unalmasabb tempóban megállapítottam hogy eléggé csúszik a cipőm talpa így gondoltam kipróbálok valami újat. A kosárban már elég sok cucc volt mert a nasin kívül még egy csomó dolog eszünkbe jutott hogy venni kéne így elég nehéz volt a kosár. A sor egyik végén voltunk elkezdtem szaladni a másik fele felé Niall valami zacskós levesnek tanulmányozta a hátoldalát így nem látta mit csinálok. Egyszer csak abba hagytam a szaladást és csak csúsztam a padlón. Mivel a kosár nehéz volt elég sokáig elhúzott. Megállapítottam hogy ez minimum felér a gokartozással így amikor megálltam és megfordultam nagy mosoly terült el az arcomon. S hátam mögött Niall félig mosolygó félig meg fejcsóváló pillantással nézett rám de láttam hogy a mosolygó része nagyobb volt így nyugodtan mentem vissza hozzá. Amikor odaértem csak ennyit mondott: "Te nagy gyerek" de majdnem elnevette magát. Beletette a levest a kosárba és mentünk tovább. Menet közben megállapítottuk hogy mindent megvettünk így a pénztárak felé vettük az irányt. Amikor végeztünk kivittük a cuccokat a kocsihoz és bepakoltunk. A kocsit Niall vitte vissza azzal az ürüggyel hogy üljek le mert ma már eleget szaladgáltam így én beültem a kocsiba és megvártam őt. Hazafelé a rádió halkan szólt és egyszer csak meghallottam a kedvenc együttesem egyik számát. Abban a pillanatban mintha reflex mozdulat lett volna hangosra csavartam és teli torokból kezdtem el énekelni. Niall erre csak mosolygott de az se érdekelt volna ha elborzad így fojtattam az éneklést. Pont hazaértünk mikor vége lett a számnak. Kipakoltunk a kocsiból és bementünk. Gyorsan megebédeltünk. Spenót volt az ebéd meg sült virsli és én jó szokásomhoz híven villával ettem meg. Niall ezt is csak egy mosollyal tudta nyugtázni. Amikor befejeztük elpakoltunk Niall elmosogatott és amikor végzett vele ránéztem az órámra és boldogan állapítottam meg hogy fél óra múlva jönnek a barátaim ugyan is fél 2 volt (biztos a boltban húztam el az időt). Ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Niallal a kanapén ültünk amikor a csöngő ismert hangja szó szerint fölugrasztott. Mentem kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam szó szerint a nyakamba ugrott Alyce mire egy hang szólalt meg mögöttem.
-Csak óvatosan.-mondta Niall mosolyogva mivel tudta hogy Alyce mindig így üdvözöl.
-De miért...?-Távolodott el tőlem Alyce és ekkor meglátta a hasam.-Úr isten gratulálok-ugrott ezúttal Niall nyakába mire a srác majd nem hanyatt esett.
-Szia!-Mondta Dolly szerényen és gyengéden megölelt.
-Neked is szia!-mondtam és én is átöleltem.-De miért nem szóltál nekünk?
-Mert azt akartam hogy amikor jöttök legyen meglepetés-mondtam
-aaaaaaaaa. És mi a másik meglepetés?
-Azt majd megtudjátok később.
Közben Alyce leszállt Niallról. Így odafordultam a szerelmemhez.
-Nem kezdődik még a meccs?-mondtam reménykedve
-De igen. Értem én a célzást-mondta mosolyogva fölvette a kabátját és kiment.
A barátnőim egyből a témára tértek.
-Na mi a másik meglepetés?!?!?!?!?-ordították egyszerre
-Azt majd később elmondom.-Mondtam mosolyogva-Na mivel kezdjük?-Mondtam lelkesen
-Mondjuk....
Mivel egyikőnknek sem jutott eszébe semmi fölmentünk a hálóba és az ágyon ülve beszélgettünk. Egyszer csak Alyce kiszúrta Niall macit.
-Júúúúj ez a maci mennyi könnyet látott tőled-Mondta és mosolyogva magához ölelte.
-Na de mi az a másik titok???????-Kérdezte Dolly már idegesen
-Hát...-mondtam titokzatosan majd előre nyújtottam a kezem.
-Csak nem?????
-Csak de.
-Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-Visított Alyce
-Gratulálok-mondta Dolly de a hangját nem hallottam Alyce visításától így kénytelen voltam szájról olvasni.
-És ki lesz a tanud???-érdeklődött Alyce
-Még nem tudom. Egyenlőre még nem tudok semmit.-mondtam szomorúan.
-Akkor majd mi mindent megszervezünk-Mondta Dolly
-Nagyon köszönöm csajok.-mondtam és egy nagy ölelés közepette nevettünk egy sort.
A nap további része beszélgetéssel, nasizással és mindenféle csajos dologgal telt. Este Mikor a lányok már indulni készültek Niall hazaért a "meccsről". Ez nem volt tőle egy jó gondolat mert amikor belépett az ajtón a csajok szó szerint lerohanták hogy hogy jutott eszébe hogy megkérje a kezem meg hogy hogy jutott eszébe az hogy így kérje meg meg még sok hasonló kérdéssel. Nekem kellett róla lehámoznom a csajokat mert annyira lesokkolódott szegény hogy még mozdulni sem tudott. Amikor végül elmentek Niallal fáradtan ültünk le a kanapéra. Rádőltem a vállára és valami bugyuta rajzfilmet néztünk. Boldogan és nyugodtan néztük mivel még nem tudtuk hogy holnap mi vár ránk.